Mondjuk azért halkan mondom, de valahol érthető, hogy egyesek miért vannak oda annyira ezekért a régebbi, kisebb akromátokért. Ezeket komoly optikai cégek csinálták (pl Európában, Japánban) és úgy tűnik akkoriban még a specifikációt a gyártók is komolyan vették.
Tudtam, hogy a padláson van valahol egy kis tubus, amivel kapcsolatban csak arra emlékeztem, hogy teljes őrület: acélból van a cső, legalább 4-5 kiló az 5 centis, kb. 480mm fókuszú kis tubus. Felmásztam a padlásra és megkerestem. A fókuszírozó full acél, nem lötyög vagy 50 év használat után sem. Ez nem egy csillagászati tubus, hanem egy optikai cég leselejtezett műszeréből a kollimátor távcső, valószínűleg ezzel állították elő a párhuzamos sugarakat amivel a munkadarabokat vizsgálták, tehát azt gondoltam, hogy ebben nem gagyi optika van. De főleg azért akartam megtalálni, mert a súlya miatt ha ez lenne a kereső pl. a talán egyszer elkészülő 20 centis távcsövön, akkor kevésbé lenne orrnehéz a tubus (mert EZ a kereső jelentősen hátratolná a súlypontot...
.
A lényeg, hogy megnéztem interferométerrel, hogy mit mutat ez a legalább 50 éves vacak. Döbbenet:
Zöld színben (532nm) 98,8% a mért definíciós fényesség. A PV csak lambda/7 körüli, de a felület nagy része szinte tökéletes, a peremen van csak egy szakaszon egy minimális hiba. A gömbi hiba (3., 5., 7.-rendűek eredője) kb. lambda/30. Haha.
Vörösben (655nm) a mért Strehl 98,6% (nehogy valaki azt gondolja, hogy a zöldhöz képest a 0,2% eltérés valóság, ennél minden interferométeres mérés hibája nagyobb, a lényeg, hogy nincs jelentős szférokromatizmusa a lencsének). Most jön a csel: ha a zöldhöz képesti defókuszálódást is figyelembe vesszük (ja, elfelejtettem ideírni, hogy ez egy akromát ... valószínűleg
) szóval ha a zöldre fókuszálunk, akkor a vörös Strehl a szín defókuszálódásával együtt is 61,3%. Ez azonban azt jelenti, hogy a lencse gyakorlatilag APO-nak tekinthető vörösben. Ennek az az oka, hogy a fókuszt úgy állítjuk be, hogy a szem a képet a legélesebbnek érzékelje, ez viszont akkor történik meg, ha a zöld fókuszt kicsit "túltekerjük". Magyarul picit a vörös és a zöld "közé fókuszálunk". Ettől csökken a zöld Strehl pár százalékot (hiszen a zöld ekkor picit defókuszálttá válik) ezt azonban szemmel nem vesszük észre, viszont a vörös defókusz ugyanyennyit csökken, amitől jelentősen javul a vörös Strehl. Nem vagyok biztos benne, hogy a vörös Strehl konkrétan eléri ekkor a 80%-ot, de hogy közel van hozzá, az biztos. Ez viszont azt jelenti, hogy a "vörös oldalon" ez gyakorlatilag egy apokromát. Valószínűleg pusztán azért működik ilyen jól, mert picike a lencse ... meg gondolom direkt így hangolták be a színkorrekcióját. Mindenesetre a vörösre érzékenyebb az emberi szem, mint a kékre, tehát ha ez egy csillagászati lencse lenne, akkor bolygózásra behangolt színkorrekciójú lencsének kellene tekinteni.
Kékben már kevésbé jó a helyzet. A defókuszt nem figyelembe véve ugyan 0,985 a Strehl (tehát pl. kék szűrővel éles lenne a kép) de ha a kék (zöldhöz képesti) fókusz-eltérését is belevesszük a mérésbe, akkor már 1,8 lambda defókuszálódást mutat a mérés, ami gyakorlatilag nulla definíciós fényességet jelent (magyarul egy nagy maszat a kék fény). Sajnos csak 450nm-en tudok mérni, ez pedig közelebb van az ibolyához (436nm) mint a kékhez (486nm) ... de nem ez a gond, a lényeg, hogy kékben nem igazán jól korrigált a lencse. Persze ez szemmel is látszik az interferogramra nézve: zöldben szép egyenesek az interferencia-vonalak, kék színre váltva pedig köröket látunk.
Előástam egy régi HDD-ről egy régi akromát tervet és átméreteztem a kis tubus paramétereinek megfelelően, hogy megbizonyosodjunk róla, a lencse mért színhibája megfelel az elméleti értékeknek. A szimuláció szerint ha kb. hasonlóra hangolom az akromát színkorrekcióját, akkor 1,75 lambda PV-t kell mérni kékben, mivel a mérés 1,8 lambdát adott, ez kb. megfelel a szimulációnak (pontosabban hangolva a színkorrekciót csökkenthető lett volna az eltérés, de 3% eltérés miatt szerintem ez felesleges ... és abban sem vagyok biztos, hogy a lencse fókusztávolsága pontosan 500mm, ezt csak mérőszalaggal mértem, hozzávetőlegesen). Ez tehát eddig OK. Vörösben viszont úgy tűnik "baj" van: a szimuláció szerint 0,71 lambda kellene, hogy legyen a vörös defókuszálódás ... a mérési eredmény ezzel szemben "csak" 0,37 lambda. Ez alig több, mint FELE az elméleti értéknek ... mi van? Teljesen lehetetlen, hogy ennyit tévedjen ez a mérés (defókuszra század lamba pontosnak kell lennie a mérésnek). Egy ötletem viszont volt a "probléma" lehetséges megoldására.
Előástam egy Zeiss AS 150/2250 eredeti, gyári tervét is (ugyanarról a régi HDD-ről). Ezt is átméreteztem 50/500mm-esnek és behangoltam a színkorrekcióját a mért kék defókusznak megfelelően, majd ez alapján csináltam szimulációt vörösre. A szimuláció eredménye: vörösben a várható defókusz 0,367 lambda. Ez egészen elképesztően pontosan egyezik a 0,37 lambdás mért értékkel (mivel a lencse paramétereit nem ismerjük pontosan, az ennyire pontos egyezés valószínűleg csak puszta véletlen ... de azért az egyértelműen látszik, hogy ez nem egy "mezei" akromát, hanem egy kis semi-APO, ami KurzFlint üvegből készült, azaz lényegében a Zeiss AS üvegtípusait használja). Vicces, hogy egy ilyen komoly kis lencse "szunnyadt" évekig a padláson ... nekem meg fogalmam sem volt róla, hogy milyen kis kincs volt abban a szakadt papírdobozban ...
A gond csak az, hogy fogalmam sincs hogyan lehetne kiszedni a kis lencsét ebből a tubusból anélkül, hogy összetörjük ... és ahogy látom, a lencse cellája be van ragasztva a csőbe, a leszorító gyűrű pedig hátul lehet, mivel elölről nem látszik. Úgy tűnik a kis lencse ebbe a dögnehéz csőbe van "betonozva" akkor viszont nem nagyon jó másra, mint keresőnek ... amibe meg nyilván felesleges egy Zeiss AS "kategóriás" lencse ... de egyelőre nincs jobb ötletem.
Azt viszont értem, hogy miért rajonganak sokan a hasonló régebbi lencsékért, az optikai minősége ennek is kiváló ... bár csak minden távcső legalább ilyen lenne...
GyP
U.I.: Most jut eszembe: ha már van optikai tervünk a lencséről (és az szépen mutatja a mérési eredményeket, tehát megbízható) akkor ezzel szimulálhatunk új "eseteket". Pl. a zöld-vörös közé állított fókuszt is szimulálhatjuk. Megcsináltam. Ha annyit "tekerünk" a fókuszon, hogy a zöld 94% definíciós fényességet mutasson (azaz kb. 5%-ot rontunk zöldben) akkor vörösben sokat javul a helyzet, így itt 78% Strehl-t ad a szimuláció. Ez igen szépen közelíti a 80%-os APO kívánalmat (ami persze egy hozzávetőleges érték, pár százalék eltérést senki nem lát meg szemmel). Ebben a fókusz-pozícióban a 486nm-es kék színre is 44% Strehl adódik, ami azt mutatja, hogy itt nem egy nagy kék paca lesz a képben, hanem egy kicsit felfújt Airy korong, de a fény nagy része ekkor még az első diffrakciós gyűrűn belül van. A zöld felé kicsit elmozdulva a hullámhossz-skálán, 496nm-nél már 74% a szimulált Strehl, tehát a kék oldalon csak "10nm" hiányzik ahhoz, hogy a lencse értelmes módon megközelítse az APO definíciót. A baj az, hogy rövidebb hullámhosszakon viszont gyorsan romlik a leképezés. A 450nm-en mért értékről már láttuk, hogy nem túl szép, de 436nm-es ibolyában még rosszabb a helyzet: it az APO definíció által megengedett 0,5 lambda helyett kb. 2,3 lambda a PV értéke ... tehát ibolyában NEM korrigált ez a kis lencse (ami nem meglepedés, mert a KurzFlint APO-k általában így működnek). Egy modern APO-hoz képest a kék oldalon (és különösen ibolyában) a kis lencse korrigáltsága nem éri el egy modern (nagyobb átmérőjű és fényerősebb) lencse teljesítményét, de egy akromátnál sokkal jobb egy ilyen KurzFlint semi-APO. Valahol érthető, hogy miért becsülik nagyra az ehhez hasonló lencséket a használtpiacon, ilyen pontos hullámfronttal ma már kevés gyártó épít lencsét ... de a modern üveganyagok még jobb színkorrekciót tesznek lehetővé (különsöen ibolya környékén) ami lényeges előny, főleg úgy, hogy a jobb színkorrigáltsághoz nincs szükség F/10 - F/20 közötti nyílásviszonyra.
) . Nem is tudom, hogy mi bajom volt velük (meg kb. mindenki másnak is, aki optikák elméletével vagy tervezésével/gyártásával foglalkozik). 
