Lovász András írta: ↑2021.12.08. 10:38
Éppen arra akartam rávilágítani az idézett bejegyzésemben, hogy AZONOS kilépő pupilla mellett egy lencsének jobb a fényhasznosítása, mint egy kitakarással büntetett tükörnek. Ezért (is) jobb egy lencse kontrasztja, mint egy tüköré. DE ha a nagyítást növeljük, miközben az átmérőt nem, akkor a kilépő pupilla szűkül ugyebár. Ez valóban csökkenti a szemünk optikai hiányosságait, azonban ne felejtsük el, hogy ezáltal a fény is fogy! A fényszegény kép pedig kontrasztszegény is egyben.
Természetesen igazad van, a fényszegény képben nem jól látszanak a részletek. Nem is arra gondoltam, hogy használjunk hatalmas nagyítást a lencsével, hanem inkább arra, hogy a tükörrel nem tudjuk úgy nézni a bolygót, hogy pl. 1mm legyen a kilépő pupilla (ami az én szememnek kellemes szokott lenni). Egy 50 centis tükörrel ehhez 500x-os nagyítás kellene, de ekkora nagyítással ritkán lehet elfogadható képet látni. Ha viszont csökkentjük a nagyítást a tükörrel, akkor már a szemünk lencséjének nagyobb felülete "dolgozik", ami szintén rontja a képet (pedig azért nem is a távcső a felelős). Egy 10 centis lencsével ezzel szemben 100x-os nagyításnál lesz 1mm a kilépő pupilla, ami viszont a legtöbb éjszakán sima ügy. De nyilván itt egyéni preferenciák is fontosak, nincs általános szabály, mindenkinek más a szeme, stb.
Lovász András írta: ↑2021.12.08. 10:38
A mai napig gyakran kísérletezem azzal, hogy a 25 centis Newtonom 9 centis tengelyen kívüli kimaszkolt nyílásával észlelek. F/13,3, kitakarásmentes, perfekt közeli a
eképezés. Szóval azt vizsgálom, hogy az adott körülmények mellett melyiket éri meg jobban használni? Eddig arra jutottam, hogy nagyon rossznak kell lennie a légkör állapotának, hogy ne nyújtson SOKKAL többet a 25 cm-es nyílás. Mert hiába olyan jó egy kisebb optika, hogy 5D nagyítás mellett sem esik szét a kép, ha nem jeleníti meg az amúgy a fotonokat "dinamikusan kezelő" szemünk számára a kicsit sötétebb részleteket az adott objektumon (bolygókról, Holdról beszélek).
Egyetértek. Én sem gondolom, hogy egy 9 centis lencse egy 25 centis tükör versenytársa lenne. Erről szó sincs. A tükör kimaszkolt része semmilyen színhibával nem rendelkezik, ha pontos a felülete, akkor az egy gyakorlatilag tökéletes optika. Az APO nem az (főleg nem egy F/5-ös, olajréssel). Ha egymás mellé tennénk a most készülő kis lencsével, valószínűleg a kimaszkolt tükör lenne jobb képminőségben (ezt egyébként élőben is kipróbálhatjuk majd, ha elkészül a kis lencse).
Semmilyen lencse nem lehet versenytársa egy 2,7x nagyobb tükörnek optikai teljesítményben. A lencse előnyét én inkább ott látom, hogy
- nagyon pici, könnyű a tubus (emiatt mindig velünk lehet, mindenhol),
- a kitakarásmentes optika miatt nagyon kis nagyítás is használható vizuálisan (nem sötétedik be a kép közepe)
- nagy a látómező (470mm fókusz v.s. 1200mm)
- azért (remélem) a lencse képe sem lesz rossz.
Ha egy 25 centis Newton-nal kell felvenni a versenyt optikailag, akkor ahhoz 9 centinél jóval nagyobb lencse kell. Nem tudom, hogy pontosan mekkora, de gondolom 25 centinél valamivel kisebb.
Lovász András írta: ↑2021.12.08. 10:38
Tehát BOLYGÓKHOZ IS kell az átmérő, ami ha jó minőséggel párosul, akkor a több fény nagyobb kontrasztot ad - és persze nagyobb felbontást.
30 centisnél nagyobb távcsővel sajnos még nem volt dolgom, de azt bizton állíthatom, hogy konkrétan egy ekkora, minőségi optikával (nem csak a felületi pontosságot értem alatta, hanem a termikus problémák megoldását is) megáldott távcső hazai körülmények között is mindhárom területen (fénymennyiség, kontraszt, felbontás) előnyben van egy 10-15 centishez képest. Az történetesen egy Newton volt, de ez most mellékes. (Ugyan nem bolygó, de jó példa: Delta Cygni kísérője. A 9 cm simán bontja, de abban a nagyítástartományban, ahol ez megtörténik, a halvány társ alig-alig látszik.)
Ebben is egyetértek. Viszont a dolognak van egy másik megközelítése is.
Egyszer régen azt olvastam, hogy az ideális (vizuális) bolygózó távcső lényege, hogy minimális átmérő mellett produkál maximális élességet, kontrasztot. Az átmérő növelésével a seeing problémák is nőnek, tehát egy adott méret után (és adott seeing mellett) nem javul a kép részletgazdagsága az átmérő további növelésével. A jobb (élesebb, kontrasztosabb, kitakarásmentes) optika viszont javítja a képet (nem rontja tovább azt, ami a légkörön átjutott). Ha tehát az adott égen látható legjobb bolygókép a cél akkor egy nagy (15-25cm) lencse vagy egy jó nagy kitakarásmentes tükrös rendszer (Yolo?) lesz az ideális bolygózó műszer. Milyen kár, hogy a 25 centis APO nem kimondottan elterjedt dolog a világ ezen részén ... de hát a Yolo sem az.
GyP