Köszönöm mindenkinek, aki megpróbált "megvédeni"! Sajnos tudjuk, hogy semmi nem fog változni, de azért nagyra értékelem a szándékot...
Szerintem ez a felületi érdesség dolog ennél több szót nem érdemel, főleg mivel azóta én is mindig jól megnézem a felületet ... de ez majd úgyis kiderül az ég alatt, amikor az érdeklődők kipróbálják a kis lencsét. Persze tudjuk, hogy ha az véletlenül nem lesz rossz, akkor jön majd a "kicsit a hülye is tud csinálni" szöveg, akkor majd csinálok egy nagyot és ha véletlenül az is sikerül, akkor "persze, magának bezzeg jót csinál, az ügyfélnek meg mindig csak szart". Ez már csak ilyen dolog ... lassan megszokom.
A weblapon megint találtam valami érdekeset (
https://www.telescope-optics.net/chromatic.htm):
"Using glass of abnormal dispersion (i.e. significantly different from that in common-type glasses) for one of the elements, allows for the correction of secondary spectrum, with the only potentially significant form of chromatism remaining being spherochromatism."
Fordítással nem próbálkozom, de a lényeg, hogy speciális (ED) üveg használatával korrigálható a másodrendű színhiba és az egyetlen jelentős aberráció ami ezután megmarad, az a szférokromatizmus. A jó APO-nak tehát ez az egyetlen lényeges problémája.
Namost a Rohr-féle RC_index NEM veszi figyelembe a szférokromatizmust. Kizárólag fókusz-eltéréseket mér és ebből mondja meg, hogy mennyire jó APO egy lencse.
Az előző 2 bekezdést ha értő olvasással elolvassa valaki, akkor nagyot kell, hogy csapjon a homlokára. Milyen okos mérés az, ami a rendszer legnagyobb optikai hibáját NEM veszi figyelembe? Nos, ezzel én ezt a témát is lezártam. Ha valaki ennyiből még mindig nem érti, hogy miről beszélek, akkor felesleges tovább szaporítani a szót.
Vicces, de a következő bekezdés a weblapon viszont tévedés:
"Not every abnormal glass has dispersion differential strong enough to effectively eliminate secondary spectrum. In that case, it is only partly reduced; such objectives - along with those having secondary spectrum cancelled, but still retaining strong spherochromatism - belong to somewhat vaguely defined class of semi-apochromats."
Eszerint nem minden ED üveg képes a másodlagos színhiba teljes korrigálására, ezek az üvegek csak csökkentik ezt a hibát. Az ezekből épült lencséket (illetve azokat, ahol a másodlagos színhiba korrigálva van ugyan, de közben erős a szférokromatizmus) semi-APO-nak hívjuk.
Nos, az első mondat (matematikai értelemben) tévedés. A valóságban ha egy ED üveghez létezik olyan másik üvegtípus, amivel egyeznek a relatív parciális diszperziói, akkor MINDIG lehet tökéletes apokromátot építeni a két üvegből. Ebben az esetben még csak harmadik tag sem kell a lencsébe Az igaz, hogy ha az ED üveg csak "kicsit ED" (mint pl. az FPL51 vagy egyes régebbi KurzFlint üvegek) akkor ehhez relatíve hosszabb fókuszt kell használni. Ha nincs az ED-hez ilyen jól illeszkedő másik üvegtípus, akkor ezt "kikeverhetjük" két üvegből is, akkor 3 tag kell az apokromáthoz, azonban ez is mindig megoldható. Ezért léteztek már nagyon régen tökéletes apokromátok a Zeiss kínálatában, amikor még nem is létezett ED üveg. Viszont ezek F/20 körüli nyílásviszonnyal rendelkeztek, pont a fenti okok miatt. A modern ED üvegek NEM feltétlenül szükségesek a jó apokromát építéséhez, csak akkor, ha a lencsének fényerősnek is kell lennie meg apokromátnak is egyszerre.
Az állítás egyébként kis megszorítással igazzá tehető. Ha kiegészítjük azzal, hogy "egy adott átmérő és nyílásviszony mellett" akkor már igaz az állítás, hiszen kurzflint üvegből valóban nem lehet valódi apokromátot építeni pl. 15 centi átmérő és F/6 nyílásviszony mellett. Tudom, hogy ez szőrszálhasogatás, de az optika itt jelentős mértékben matematika, akkor viszont ennek megfelelő precizitással kell minden állítást megfogalmazni.
Egyébként a kis lencse pont az csinálja (majd, remélem) amit az idézet is megemlít: a másodlagos színhiba korrigálva lesz, de közben erős lesz a szférokromatizmus. Ebben az értelemben ez bizony "csak" egy semi-APO lencse lesz (és abban az értelemben is, hogy NEM teljesíteni az APO definíció követelményeit, csak közelíti őket ... hullámhosszonként több- vagy kevesebb sikerrel). Engem abszolúte nem zavar az, hogy a saját lencsém csak semi-APO lesz, ettől még nagyon is örömmel fogom használni. De ezt majd úgyis látja aki belenéz.
Ja, és pont a fentiek miatt tartom én is csacskaságnak azt, ha valaki lenézi a kéttagú (ED) APO lencséket. Többször leírtam már, hogy két tagból is lehet valódi apokromátot építeni, mint pl. az Astro-Physics Star 12 vagy a Takahashi FS sorozat lencséi is ilyenek, pedig csak két tagúak. Tudtommal a kínaiak is építettek FPL53 és Schott N-ZK7 üvegből 10 meg 12 centis ED lencséket és azok is lehetnek valódi apokromátok (feltéve, hogy valóban ez az üveg van bennük, a gyár csak annyit mond, hogy "Schott" ... de hát nyilván erre az üvegre gondolnak). Egy megfelelő üvegekből épített kéttagú lencse egyenértékű lehet egy triplet lencsével színkorrekcióra, csak ehhez valamivel hosszabb fókuszra van szüksége. Ha a fókusztávolság (mondjuk) 25-30%-os növelése nem probléma, akkor semmi gond nincs egy kéttagú lencsével. Ellenpéldaként viszont a Takahashi Sky90 egy nagyon fényerős, de kéttagú lencse. Na, ott már pontosan az történik, amit a weblapon írtak, itt olyan üveggel kombinálták az FPL üveget, ami csak részben korrigálja a longitudinális színhibát. Ha nem így tettek volna, a tagok belső görbületei kezelhetetlenül erősek lettek volna. De hát az optika törvényei mindenkire vonatkoznak...
GyP
