mizar írta: ↑2022.01.25. 12:47
A 15 cm-es Newtont számtalanszor átépítettem már, hogy megfeleljen ennek, de mindhiába.
A Kutter nem okozott csalódást, de szegény nem tehet róla, hogy F/23 a fényerő, kellene egy 70 fokos 80 mm-es okulár, hogy univerzálisabb legyen. A maceráról már nem is beszélek, ha azzal kellene kitelepülni.
Na, ez az amit már nagyon régen (évtizedek óta) nem értek. Mi a gond a Newton távcsővel? Miért kellett "számtalanszor" átépíteni?
Én az egyszerű agyammal azt gondolnám, hogy ha a főtükör szép parabola felület és ha a segédtükör is jó, akkor a Newton (az optikai tengelyen) egy gyakorlatilag tökéletes távcső. Mondjuk az amúgy sem kérdés, hogy egyetlen apokromát sem olyan jól színkorrigált, mint egy Newton. Ebben a tükrök helyből verhetetlenek.
Ehhez képest sok-sok beszámolót olvastam már, hogy valaki megcsinált nagyon-nagyon tökéletesre egy parabola tükröt, betette a Newton-ba ... és mégsem volt jó a kép. DE MIÉRT???
Azt gondoltam, hogy esetleg a termikus problémák okozzák a problémát, de tudtommal ventillátorokkal ez megoldható. Ezt nem próbáltad esetleg?
A másik lehetőség, hogy ezekről a tükrökről csak azt hisszük, hogy jók, mert a házilagos mérési eljárások nem a valóságot mutatják (vagy nem elég pontosak/érzékenyek). Na de ez is marhaság kell, hogy legyen, mert sokan használnak már otthon interferométert, és ha az azt mutatja, hogy a tükör jó, akkor annak kell lennie, itt vita nincs.
Máshol meg azt írják, hogy a profik által épített 25-30 centis Newton-ok agyonverik bolygóra a 30 centis Zeiss refraktort (amiben még valami színkorrektor is van pluszban). Ez hogy lehetséges?
Komolyan mondom, nagyon hülyének érzem magam és ez az elmúlt két évtizedben nem csökkent, hanem egyenesen fokozódott. Valahol mélyen matematikus vagyok, így nagyon idegesít, hogy nem értem pontosan ezeket a dolgokat, hiszen így megalapozott döntést sem tudok hozni amikor pl. azt kell eldönteni, hogy mi legyen életem Végső és Tökéletes Távcsöve, amivel maradék éveimben az eget karcolgatom majd. Mármint a NAGY távcső (a kicsi, hordozható vacak már meg van oldva, amint azt már kb. 470 oldal terjedelemben az elmúlt hetekben részleteztem
.
Mint azt említettem, van otthon egy 25 centi átmérőjű és kb 80 centi hosszú tubusom, ami egy 15 centis összehajtogatott refraktor volt régebben. Felmerült az agyamban, hogy TALÁN ebből kéne építeni egy (mondjuk) 23-24 centis Makszutov-Newton-t (egy vagy két korrektorral, meglátjuk). De ha egy csomó pénz- és munkaóra beleinvesztálása után végül kiderülne, hogy egy kalap kaki lett az egész (mondjuk a termikus problémák miatt) akkor bizony nagyon szomorú lennék. Ha meg lencsét építek az összehajtogatott tubusba, akkor életem végéig idegesít majd, hogy egy csomó pénzem áll a távcsőben (pl. egy 20 centis FPL korong ára) miközben ugyanezt elérhettem volna egy gömbtükörrel meg egy (vagy két) BK7 korrektorlemezzel (kb. 3% pénzből). Fogalmam sincs mi lenne a jó megoldás.
Száz szónak is egy a vége: jó lenne végre "eldönteni", hogy végül is van probléma a tükrökkel nagy méretben, vagy nincs? A nagy lencsékkel biztosan van, mert a nagy tömegű üveg lassabban hűl le. Ez viszont (valószínűleg) megoldható egy ventillátorral, ezt majd kipróbáljuk és ha működik (azaz észlelés előtt egy kis ventillátorral megfelelően lehűthető a lencse közepe) akkor a probléma meg van oldva.
Az AstroPhysics épített 25 centis Makszutovot és az állítólag nagyon jó, sokan írták, hogy életük legjobb bolygóképét abban látták, pedig annak sem kicsi a kitakarása. Akkor most baj a központi kitakarás vagy nem baj?
Ha pontosan érteném a fenti dolgokat, akkor gyorsan és hatékonyan el tudnám dönteni, hogy merre induljak. De nem értem és ez nem kicsit idegesít.
Annyit mondjuk tudok, hogy kb. F/8-F/10 fölé nem mennék a nyílásviszonnyal (nagyobb mély-ég objektumokat is szeretnék nézegetni). Ha rövidebb a fókusz, az csak jó, de ilyen F/20 körüli rendszert csak specifikusan bolygózásra építenék. A távcső mérete és súlya is fontos, így ezek a ferdetükrös rendszerek kb. ki is estek. Marad valami MN vagy MC vagy refraktor (esetleg összehajtogatva).
Az ilyen kívülről "Newton kinézetű" összehajtott refraktor nagy előnyét még nem említettük: az okulár közel van a forgástengelyhez, így nem kell a tengelykeresztnek magasan lennie (csak valamennyit mozog fel-le az okulár akármit is nézünk). Használtam már 3m fókuszú "egyenes" refraktort, ott egyszer létrára kellett állni, hogy bele tudjunk nézni a lyukba, máskor meg gödröt kellett ásni, hogy onnan nézzük a képet (ha magasan volt az "ojjektum"). Ehhez képest az összehatogatott tubus óriási kényelem. De hát ugyanezt egy MN is tudja ... vagy egy hagyományos Newton is.
Meglátjuk...
GyP
