Re: APO refraktorok
Elküldve: 2022.02.11. 14:22
Szóval a vörös színhiba...
E történet "konfliktusát" az a tapasztalat adja, hogy kb. minden eddig általam (és mások által) bemért (ED)APO lencse esetén vörösben volt SOKKAL nagyobb a defókuszálódás, mint kékben. Ugyanezt mutatja az Astro-Physics Traveller is Rohr úr méréseiben és ... izé ... erre az állításra így hirtelen nem is tudok ellenpéldát mondani. Kb. minden az elmúlt 10 évben általam látott (ED)APO lencse esetén ez volt a helyzet.
Én viszont azt tanultam, hogy a bolygózó lencse esetén a vörös oldalt kell jobban korrigálni, mert pl. a Mars (és más bolygók) esetén így több részlet látszik a lencsével. Ez nyilván ellentmond az előző bekezdésnek.
A valóságban nincs ellentmondás, csak az emberi szemben kétféle fényreceptor van: az egyik kevésbé érzékeny de színeket látunk vele, a másik nagyon érzékeny, de fekete-fehér képet érzékel (csapok, pálcikák, angolul "rod" és "cone" de mindig elfelejtem, hogy melyik-melyik).
A "csel" az, hogy a kétféle fényreceptor más-más hullámhosszon érzékel a legjobban. Az éjszakai látásért felelős sejtek jobban érzékelik a kékes fényt, tehát az értékenységi görbe csúcsa éjjel a kék felé van eltolódva. A nappali látásért felelős sejtek zöldben-sárgában a legérzékenyebbek. (A Mars felszíne meg vörösben ... izé ... foltos.
A fentiek alapján (legalább) 2 (3) módon lehet a polikromatikus Strehl-t számolni. Ha a nappali látás érzékenységi görbéje szerint súlyozzuk a különböző hullámhosszakon mért Strehl értékeket, akkor a "nappali polikromatikus Strehl" az eredmény. Ha viszont az emberi szem éjszakai érzékenységi görbéjével súlyozunk, akkor az "éjszakai polikromatikus Strehl" az eredmény. A kettő különbözik, hiszen az "éjszakai" értékben a kék-zöld tartomány hullámhosszai dominálnak, a "nappali" értékben pedig a zöld-sárga tartomány a legfontosabb. (A Mars esetében meg a narancs szín környéke).
Egy akromátként működő lencse színkorrekcióját a tervező tetszőlegesen hangolhatja be egy kiválasztott színre (a parabola másodrendű függvényéhez egy lineáris függvényt adva megint csak egy parabolát kapunk, csak eltolódik a szélsőérték-helye). Ha a színkorrekciót a kék felé hangoljuk, akkor a lencse picit jobban fog színezni vörösben, de a kék oldalon drasztikusan kevésbé színez, így a polikromatikus Strehl emelkedik (és a vörös színhiba kevésbé feltűnő nappal is). (Ha meg a narancs felé hangoljuk, akkor a Mars néz majd ki jól).
Ha éjszakai látással történő használatról beszélünk (pl. mély ég objektumok, gömbhalmazok, stb.) akkor a kép így sokat javul, mivel éjjel a vörös fényt a szem alig érzékeli, ahol viszont ekkor jól érzékel, ott jobb a leképezés. Az így hangolt lencsével alkotott képet éjszaka élesebbnek érzékeljük: jobban látszanak a gömbhalmazokban a csillagok, a mély ég objektumok részletei, stb.
Nappali látásnál nem igazán javul a polikromatikus Strehl ettől a hangolástól, de esztétikailag jobban néz ki a kép. Vörös színben sokkal kisebb a defókuszálódás a modern üveganyagok használatával, így a nagy kék-ibolya halo helyett csak egy szolíd kis vörös elszíneződés van a nagyon fényes részletek mellett. A többség véleménye szerint ez sokkal elfogadhatóbb mint a nagy ibolya halo. (A "Marsra hangolt" távcsővel meg úgysem nézünk semmi mást, az úgy jó).
Vicces, de ha egy lencse 3 hullámhosszon mutat azonos fókuszt (valódi APO) akkor a fent említett lineáris függvény hozzáadásával nem a középső hullámhosszt tudjuk ide-oda tologatni a spektrumban, hanem a 3 hullámhossz egymástól való távolságát tudjuk "hangolni" (nagyjából szimmetrikusan). Valódi APO(-ként működő) lencse esetén tehát az üveganyagok döntik el, hogy hol lesz a közepe annak a hullámhossz-tartománynak, ahol a lencse jól korrigált lehet, nem pedig a tervező (bár az üveganyagokat ő választja). Meg persze főleg azon múlik a dolog, hogy hogyan sikerült az üvegek leöntése, mennyire tér el az eredmény az elméleti értékektől (mert valamennyire mindig eltér).
A kis lencse esetén éppen úgy térnek ez az üveganyagok a katalógusértékektől, hogy egy picit vörösben távolabb került a metszéspont, mint a kék oldalon. Normál nyílásviszony esetén ez mikroszkópikus probléma lenne, de F/4,8 mellett minden baj sokszorosan felerősödik (viszont pont ettől érdekes a feladat). Jelenleg sem a vörös- sem a kék oldal nem perfekt, sajnos mindenképpen hozzá kell nyúlni a kis lencse színkorrekciójához. Viszont a hozzászólás elején megtárgyalt okok miatt én is úgy fogom behangolni a lencsét, hogy a kék oldalt tekintem a "fontosabbnak" és a vörös oldalon "engedem el" egy kicsit a "Strehl kezét". Egészen picit sem fog érdekelni, hogy így a vörös oldal picit jobban defókuszálódik. Ha a világ összes ED-APO tulajdonosa boldog ezzel a hangolással, akkor én is az leszek, ezt már előre eldöntöttem. A másik dolog, hogy a vörös oldalon a defókuszálódás már most is valamivel kisebb, mint az általam ismert (és bemért) ED lencsék (meg pl. a Traveller) esetén volt, tehát vörösben ez a kis lencse még így is az élen van (a vörös oldalon a szférokromatizmus relatíve kisebb, mint pl. ibolya közelében, így itt kevesebbet ront a leképezésen). A kék környékén viszont a többi említett lencse a jobb, de hát valahol csak meg kell nyomorítania szegény kis lencsét az optika könyörtelen törvényeinek (ha nem így lenne, akkor minden mapaság gyártott APO nyílásviszonya F/5 alatti lenne, hiszen majdnem mindenki színmentes képet akar és közben nagyon rövid tubust).
Ja, a múltkor megállapítottuk, hogy ez a kis lencse nem valódi APO, hiszen a szférokromatizmusa annyit ront a leképezésén, hogy biztosan nem tudja teljesíteni az APO definíció követelményeit. Viszont három hullámhosszon azonos a fókusztávolsága, tehát valód APO-ként működik. Valódi APO-ként működő semi-APO? Ez most komoly? Nem hiszem, hogy sokan építettek ilyen "furcsaságot" eddig ezen a bolygón ... de én élvezem.
GyP
E történet "konfliktusát" az a tapasztalat adja, hogy kb. minden eddig általam (és mások által) bemért (ED)APO lencse esetén vörösben volt SOKKAL nagyobb a defókuszálódás, mint kékben. Ugyanezt mutatja az Astro-Physics Traveller is Rohr úr méréseiben és ... izé ... erre az állításra így hirtelen nem is tudok ellenpéldát mondani. Kb. minden az elmúlt 10 évben általam látott (ED)APO lencse esetén ez volt a helyzet.
Én viszont azt tanultam, hogy a bolygózó lencse esetén a vörös oldalt kell jobban korrigálni, mert pl. a Mars (és más bolygók) esetén így több részlet látszik a lencsével. Ez nyilván ellentmond az előző bekezdésnek.
A valóságban nincs ellentmondás, csak az emberi szemben kétféle fényreceptor van: az egyik kevésbé érzékeny de színeket látunk vele, a másik nagyon érzékeny, de fekete-fehér képet érzékel (csapok, pálcikák, angolul "rod" és "cone" de mindig elfelejtem, hogy melyik-melyik).
A "csel" az, hogy a kétféle fényreceptor más-más hullámhosszon érzékel a legjobban. Az éjszakai látásért felelős sejtek jobban érzékelik a kékes fényt, tehát az értékenységi görbe csúcsa éjjel a kék felé van eltolódva. A nappali látásért felelős sejtek zöldben-sárgában a legérzékenyebbek. (A Mars felszíne meg vörösben ... izé ... foltos.
A fentiek alapján (legalább) 2 (3) módon lehet a polikromatikus Strehl-t számolni. Ha a nappali látás érzékenységi görbéje szerint súlyozzuk a különböző hullámhosszakon mért Strehl értékeket, akkor a "nappali polikromatikus Strehl" az eredmény. Ha viszont az emberi szem éjszakai érzékenységi görbéjével súlyozunk, akkor az "éjszakai polikromatikus Strehl" az eredmény. A kettő különbözik, hiszen az "éjszakai" értékben a kék-zöld tartomány hullámhosszai dominálnak, a "nappali" értékben pedig a zöld-sárga tartomány a legfontosabb. (A Mars esetében meg a narancs szín környéke).
Egy akromátként működő lencse színkorrekcióját a tervező tetszőlegesen hangolhatja be egy kiválasztott színre (a parabola másodrendű függvényéhez egy lineáris függvényt adva megint csak egy parabolát kapunk, csak eltolódik a szélsőérték-helye). Ha a színkorrekciót a kék felé hangoljuk, akkor a lencse picit jobban fog színezni vörösben, de a kék oldalon drasztikusan kevésbé színez, így a polikromatikus Strehl emelkedik (és a vörös színhiba kevésbé feltűnő nappal is). (Ha meg a narancs felé hangoljuk, akkor a Mars néz majd ki jól).
Ha éjszakai látással történő használatról beszélünk (pl. mély ég objektumok, gömbhalmazok, stb.) akkor a kép így sokat javul, mivel éjjel a vörös fényt a szem alig érzékeli, ahol viszont ekkor jól érzékel, ott jobb a leképezés. Az így hangolt lencsével alkotott képet éjszaka élesebbnek érzékeljük: jobban látszanak a gömbhalmazokban a csillagok, a mély ég objektumok részletei, stb.
Nappali látásnál nem igazán javul a polikromatikus Strehl ettől a hangolástól, de esztétikailag jobban néz ki a kép. Vörös színben sokkal kisebb a defókuszálódás a modern üveganyagok használatával, így a nagy kék-ibolya halo helyett csak egy szolíd kis vörös elszíneződés van a nagyon fényes részletek mellett. A többség véleménye szerint ez sokkal elfogadhatóbb mint a nagy ibolya halo. (A "Marsra hangolt" távcsővel meg úgysem nézünk semmi mást, az úgy jó).
Vicces, de ha egy lencse 3 hullámhosszon mutat azonos fókuszt (valódi APO) akkor a fent említett lineáris függvény hozzáadásával nem a középső hullámhosszt tudjuk ide-oda tologatni a spektrumban, hanem a 3 hullámhossz egymástól való távolságát tudjuk "hangolni" (nagyjából szimmetrikusan). Valódi APO(-ként működő) lencse esetén tehát az üveganyagok döntik el, hogy hol lesz a közepe annak a hullámhossz-tartománynak, ahol a lencse jól korrigált lehet, nem pedig a tervező (bár az üveganyagokat ő választja). Meg persze főleg azon múlik a dolog, hogy hogyan sikerült az üvegek leöntése, mennyire tér el az eredmény az elméleti értékektől (mert valamennyire mindig eltér).
A kis lencse esetén éppen úgy térnek ez az üveganyagok a katalógusértékektől, hogy egy picit vörösben távolabb került a metszéspont, mint a kék oldalon. Normál nyílásviszony esetén ez mikroszkópikus probléma lenne, de F/4,8 mellett minden baj sokszorosan felerősödik (viszont pont ettől érdekes a feladat). Jelenleg sem a vörös- sem a kék oldal nem perfekt, sajnos mindenképpen hozzá kell nyúlni a kis lencse színkorrekciójához. Viszont a hozzászólás elején megtárgyalt okok miatt én is úgy fogom behangolni a lencsét, hogy a kék oldalt tekintem a "fontosabbnak" és a vörös oldalon "engedem el" egy kicsit a "Strehl kezét". Egészen picit sem fog érdekelni, hogy így a vörös oldal picit jobban defókuszálódik. Ha a világ összes ED-APO tulajdonosa boldog ezzel a hangolással, akkor én is az leszek, ezt már előre eldöntöttem. A másik dolog, hogy a vörös oldalon a defókuszálódás már most is valamivel kisebb, mint az általam ismert (és bemért) ED lencsék (meg pl. a Traveller) esetén volt, tehát vörösben ez a kis lencse még így is az élen van (a vörös oldalon a szférokromatizmus relatíve kisebb, mint pl. ibolya közelében, így itt kevesebbet ront a leképezésen). A kék környékén viszont a többi említett lencse a jobb, de hát valahol csak meg kell nyomorítania szegény kis lencsét az optika könyörtelen törvényeinek (ha nem így lenne, akkor minden mapaság gyártott APO nyílásviszonya F/5 alatti lenne, hiszen majdnem mindenki színmentes képet akar és közben nagyon rövid tubust).
Ja, a múltkor megállapítottuk, hogy ez a kis lencse nem valódi APO, hiszen a szférokromatizmusa annyit ront a leképezésén, hogy biztosan nem tudja teljesíteni az APO definíció követelményeit. Viszont három hullámhosszon azonos a fókusztávolsága, tehát valód APO-ként működik. Valódi APO-ként működő semi-APO? Ez most komoly? Nem hiszem, hogy sokan építettek ilyen "furcsaságot" eddig ezen a bolygón ... de én élvezem.
GyP