Lovász András írta: ↑2022.12.21. 07:34
Esetleg be tudnád linkelni ezt a táblázatot? Mindig vevő vagyok az ilyesmire...
Egy kérdés:
Korábban írtad, hogy ugyanolyan színkorrekció eléréséhez az átmérő növelésével a fókuszarányt is csökkenteni kell (a "szabadsági fok" megtartása mellett). Ez vajon azért van, mert az átmérő növelésével csökken a diffrakció - mint aberráció - és így láthatóbbá válik a színi hiba?
Vagy ezenkívül van más oka is (már ha ez egyáltalán ok lenne)?
A táblázat itt van (le kell menni kb. a szöveg feléhez, az első táblázat):
https://telescope-optics.net/apo_refractor.htm
Ha egy optikai rendszert duplájára nagyítasz (azaz minden rádiuszt, távolságot, vastagságot, mindent megduplázol, de minden szög marad az eredeti, tehát a matematikai értelemben vett nagyítási transzformációról beszélek) akkor minden ugyanúgy működik majd, csak a rendszer duplára nagyításával MINDEN kétszer nagyobb lett, tehát az optikai hibák is duplázódtak. Ha pl. egy ezredmilliméter volt a fókusz-különbség a tükör két zónája között (vagy a színek fókusztávolsága között egy lencse esetén) akkor duplájára nagyítva a rendszert, ez az eltérés is duplázódik, azaz ezután két ezredmilliméter lesz a fókusz-különbség a tükör zónái között (vagy a színek fókusztávolsága között dupla lesz az eltérés). Eddig gondolom OK a dolog.
A gond az, hogy egy adott optikai hiba, ha milliméterben mérve duplázódott, akkor a fény hullámhosszához képest is 2x nagyobb lett. Magyarul az akromát esetén az "1 lambda" defókusz mondjuk vörösben, ezután 2 lambda defókusz lesz. Sajnos diffrakció határolt rendszerben általában a hibával négyzetesen nő annak a hatása, tehát ha pl. egy APO eddig 10% Strehl-t vesztett adott színben, akkor duplájára nagyítva a veszteség nem 20, hanem 40% lesz. Ugyanez igaz akromátokra is (abban a hullámhossz-tartományban, ahol diffrakcó-határoltak).
Magyarul: ha az aberrációkat szinten akarjuk tartani, akkor a 2x nagyobb akromátnak 2x hosszabb nyílásviszonyúnak (!!!) kell lennie. Ennek oka, hogy az akromát színezése lineárisan változik a fókusztávolsággal. Egy 10 centis F/10-es akromát (lambdában mérve a hibákat) ugyanúgy színez, mint egy F/20-as 20 centis. Ezért nehéz a nagy akromátok sorsa (de közben ezért működnek meglepően jól a kisebb akromátok).
Az APO lencsék esetén a szférokromatizmus nagyon NEM lineáris, így ott sokkal kisebb nyílásviszony-változtatás elég a nagyobb méret által okozott nagyobb optikai problémák (szférokromatizmus) kompenzálásához. Pl. egy F/7-es lencsének kb. duplája a szférokromatizmusa egy F/8-ashoz képest, ezért ha dulájára nagyítjuk az F/7-es lencsét, akkor nem kell F/7 helyett F/14 nyílásviszony az azonos optikai minőséghez, elég az F/8. A szférokromatizmus nem-linearitása segít ha nagyobb APO lencsét akar valaki építeni, azok fókusza nem lesz őrült hosszú, de a fókusz rövidítését viszont nehezíti ez a nem-linearitás. Emiatt nincs pl. F/4-es triplet APO, mert ott már valóban borzalmas lenne a szférokromatizmus (miközben az F/8 perfekt).
No, az eredeti témához visszatérve az én kis lencsém polikromatikus Strehl-je (három hullámhosszon mért interferométeres kiértékelés alapján) 90,5%. Nem direkt ennyi, csak ezekkel a szerszámokkal ezt lehetett megcsinálni. Viszont ha a táblázat szerint ez "excellent" akkor legalább azon nem kell idegeskednem, hogy egyetlen százalékkal ez alatt már csak "jó" lenne a lencse.
Néztem bolygókat a kis APO-val és nagyon jó volt, de most nem részletezem, megint rohanok...
Viszont a zenittükröm problémás, erről hamarosan...
GyP