Egy kedves kolléga megkért, hogy tegyem rendbe a 305/1500-as tubusát és építsek alá egy könnyű zsámolyt.
Előzmény: a korábban tobb optikai hibával terhelt tükröt Kurucz Jani újrapolírozta és lealuzta, az egyébként jó Antares segédnek pedig készített egy nem ragasztott foglalatot. A tulajdonos elhozta hozzám a tubust, valamint a vattába bugyolált főtükröt. Úgy volt, hogy összesezerelem és kollimálom, de sajnos a foglalat semmilyen szempontból nem felelt meg a kritériumoknak: rugalmasan szorította az üveget, ugyanakkor vékony alulemezből vágott körgyűrű lévén nem volt tartása sem. Mindezt tetézte, hogy a tükör széle és a tubus belső fala közötti távolság mindössze 4 mm volt. Jani figyelmeztetett, hogy mivel a főtükör táblaüvegből készült, a képalkotás szempontjából kritikus az üveg hatékony hűtése.
A javaslatom először a tubuscsere volt, azonban a tulaj ragaszkodott az eredeti csőhöz.
Mit lehet ilyenkor tenni?
A főtükör kilógatása mellett döntöttem, így a levegő teljesen körbevéve az üveget folyamatosan hűti azt, valamint 2 ventilátor folyamatosan lesöpri a határréteget az optikai felületről. Fémmegmunkáló szerszámok hiányában a közeli lakatos üzemmel végeztettem el a lézervágásokat, ill. a forgácsolásokat. A főtükörtartó egy 5 mm vastag szénacél, amelyet 3 db M10-es csavarszár tart. A kollimáló csavarok közül 1 (a belső) kulccsal rögzített, a másik 2 csak kézzel, de az eddigi tapasztalatok szerint igen stabilan tartja a jusztírt. Reményeim szerint csak tisztításkor kell hozzájuk nyúlni. A tartó csavarszárak a 15 mm falvastagságú abroncsba menettel kapaszkodnak 30 mm mélyen, önzáró kontraanyával biztosítva. 3 db rétegelt lemezből készített, feketére festett „pofa” tartja középen az üveget, pár tized mm holtjátékkal. Ezeken a pofákon megy át 2-2 M4-es csavar, amelyek a leszorító karmokat tartják. Ezek a szénacél gyűrűbe menettel kapaszkodnak, valamint kontraanyákkal vannak biztosítva, ahogyan a pofákat rögzítő csavarok is. A karmoknál is hagytam pár tized mm kotyogást, így könnyen elforgatható a tükör, azonban ez a holtjáték nem akkora mértékű, ami zavarná a kollimációt. (Megjegyzem, horizont alá ritkán néz az ember, ami miatt kibillenne a főtükör a pozíciójából.) A végeredmény: feszes diffrakciós kép, nyugodtság esetén tűéles, kontrasztos bolygókép temérdek szubívmásodperces részlettel. A távcső nem túl szép, DE azonnal bevethető!!! 305 mm apertúra esetén ez nem kis dolog!!! Az enyémet lepipálja képminőségben az akklimatizáció ideje alatt.
Zsámoly: az enyémhez hasonló a horizontális csapágyat tekintve, azonban a magassági csapágyat továbbgondolva nem 4 ponton támaszkodik rá a tubus, hanem három. Tudom, hogy előbbi a szokás, azonban én azt vettem észre a sajátomon, hogy ha nem mindig ugyanúgy húzom meg a tubusgyűrűket, vagy ha nem mindig pont ugyanoda rakom le kitelepüléskor a cuccot, akkor mivel a 18-as rétegelt lemez ha kicsit is, de flexibilis, elmegy a zsámoly stabilitása és a legkisebb szellőcske hatására - főleg, ha még a 60 centis harmatsapka is rajta van – beremeg a kép. Ilyenkor nem mondom, hogy billeg a cucc, de fellép valamekkora torziós feszültség, ami miatt instabillá válik a cső. Tudatosan nem könnyítettem a lemezeken sehol a merevség megtartása érdekében. A három pontos megtámasztással klasszisokkal stabilabb lett, mint a sajátom bármikor volt. Ezért most ezzel a lendülettel már meg is rendeltem az enyémhez az anyagot.
A magassági csapágyon is alkalmaztam a teflon+rozsdamentes acél párosítást. Vajpuhán mozog mindkét csapágy, ha elengedem ott marad, mindenféle kiegészítőt alkalmazva nem billen semerre, nincs szükség rögzítésre, vagy bármilyen egyéb fékre. A tömeg 13 kg lett, ami lényegesen könnyebb, mint a korábbi, de önmagában sem vészes. A tubusgyűrűk (amiket szintén rétegelt lemezből, dupla vastagságban alkalmazva gyártottam le) azonkívül, hogy nagyon merevítik a tubust, lehetőséget adnak a súlypont eltolására, valamint a tubus elforgatására. A tubus súlypontja természetesen merőlegesen is állítható.
Az első benyomásunk itt olvasható:
viewtopic.php?f=33&t=2079&p=83730#p83730
(2021. augusztus 2., hétfő 10:20)
Az élményhez Kurucz Jani precíz munkája mellett hozzájárult Horváth Tamás platformja is, amelynek segítségével úgy állt középen minden objektum, mintha földi célpontokat néztünk volna.