Attila írta: ↑2021.08.31. 17:06
...szerintem nincs értelme a 15-20cm-es (vagy mondjuk a 30cm-es méret alatti) tükrösöknek, az téved. De azokhoz - hangsúlyozom: szerintem! - sokkal értelmesebb "normál" ekvatoriális mechanikát használni, mivel összehasonlíthatatlanul jobban, sokrétűbben használhatók, mint egy azimutális. A nagy méretű tükrök Dobson-féle azimutális mechanikáját a nagy méretből és súlyból adódó kényszer szülte!!! Tök fölösleges ezt a kényszert a kis reflektorokhoz is alkalmazni. Azaz - szigorúan a magam részéről! - kb. 30cm-es átmérő alatt biztosan nem alkalmaznék "Dobson-féle" szerelést, még vizuális észleléshez sem (természetesen tudom jól, hogy rengeteg ilyen "mikro-Dobson" van a piacon), hanem sokkal inkább egy ekvatoriális tengelykeresztet egy megfelelően stabil lábon. Ha nem fotós célra használjuk a cuccot, akkor nem kell túllihegni az egész kérdést.
Mindig örülök az ilyen "elmélázgatásoknak"; időnként érdemes kissé "messzebbről", felülről" szemlélni, átgondolni, hogy a "műszaki megoldások" területén minek van létjogosultsága, értelme, és minek nincs.
Számomra a (jól megépített!) Dobson szerelés azért zseniális, mert
1. relatíve kis tömege ellenére igen nagy a merevsége, stabilitása (most eltekintek azoktól az extrém változatoktól, ahol még a "merevítéseket" is könnyítik; mellettük még az ementáli sajt is elszégyellné magát),
2. kitelepüléskor az össze-és szétszerelése igen gyors (csak ráteszem/ leemelem a tubust),
3. egy jól megépített zsámoly igen könnyen kezelhető; nem vonja el a figyelmet az észlelésről,
4. vizuális észleléshez (egy bizonyos tubusméret-intervallumon belül) kényelmes.
Több ponton egyetértek a gondolatmeneteddel, azonban nem annyira az átmérő mentén húznám meg a Dobson szerelés létjogosultságának határát, hanem inkább a fókusztávolság mentén. Szerintem vizuális észleléshez az optimális fókusz 1000-1200 mm: ekkor a magassága éppen akkora az építménynek, hogy felnőttek ülve, gyerekek állva kényelmesen csodálhatják az objektumokat. Ha ennél rövidebb a fókusz, akkor már esetleg asztalra, vagy valamilyen emelvényre van szükség a cucc alá a kényelmes testhelyzet megtartásához, ha pedig hosszabb, akkor ahhoz vagy speciális észlelőszék kell, vagy állni görnyedt háttal, gyerekeknek sámlira állni, esetleg felnőtteknek is stb. Nyilván bizonyos méret fölött szinte egyedüli opcióként a Dobson szerelés marad, azonban szerintem egy 150/1200-as - természetesen Newton - tubust praktikusan szintén egy ilyen "mechanikán" érdemes elhelyezni.
Szerintem vicces, ahogyan a gyárak megpróbálták meglovagolni John Dobson által generált barkácsolási hullámot: azok kedvéért, akiknek nincs idejük, és/vagy kedvük, vagy nem éreznek magukban kellő tehetséget, hogy összehozzanak egy zsámolyt, forgalomba hoznak olyan tákolmányokat, amik első ránézésre Dobson zsámolynak tűnnek, viszont ahhoz, hogy működjenek, barkácsolásra van szükség!
Amikor pedig látok "félkarú" dobsonokat, akkor nem tudom, sírjak-e, vagy nevessek; annál szinte csak jobb megoldások léteznek. A 76/300-as láttán pedig inkább nevetek...
Az én kukkerem a 25 centijével is az általad meghúzott határ alatt van. Eq5 mechanikán szenvedtem vele egy évig. A megvásárlásakor még nem tudtam, de hamar rájöttem, hogy az vizuális észleléshez is alulméretezett volt. Annak CSAK hátrányai voltak a mostani (zsámoly+platform) szereléshez képest:
1. 26 kg tömeg a mostani 9 kg-mal szemben (ebből az ellensúlyok 15 kg-ot tettek ki)
2. a 15 kilós tubussal együtt a 30 kg teher alatt ingatag volt
3. kitelepüléskor az összeszerelése kb. 15 percet vett igénybe (amikor már rutint szereztem)
4. ahhoz, hogy a tubust "felbajlagoljam" a prizmasínre, jól jött volna egy 3. kéz
5. gyakran kényelmetlen testhelyzetek észlelés közben (a tripod legalacsonyabb helyzetében, pólusra állva volt olyan pozíció, amiben a 184 cm-es magasságommal csak lábujjhegyen értem fel az okulárt (itt megjegyzem, zenit környékén a követést abba kellett hagyni, mert a tubus vége elakadt a tripodban. Ha ragaszkodtam az objektumhoz, akkor várnom kellett néhány percig és átfordítanom a rendszert, majd újrakeresni az objektumot - kihagyva az értékes zenit közeli seeinget))
6. a pici osztott körök pontatlansága
7. óragép használata közben remegett a kép
8. az ekvatorális koordináta rendszerből adódó irányokat kereséskor ennyi idő alatt is csak részben tudtam megszokni (de ez lehet, hogy csak az én egyéni problémám).
Egy eq6 mechanika használata esetén (ami jóval drágább!) az 1. hátrány negatív, a 2. és 7. pozitív irányba tolódott volna el (bár az utóbbiakban nem vagyok biztos - különösen a blogod fényében (most is írtad a "megfelelően stabil láb"-at)).
A téma indításakor hezitáltam, hogy Dobson-szerelést írjak-e, de mivel a távcső is tartalmaz(hat) több-kevesebb elemet az építményből, ezért döntöttem így.