Szervusztok!
A távcsőtükör csiszolása nagy élmény, az alkotás örömét adja, de csak akkor ha a tükör
leképezése kifogástalan.
Tényleg ajánlott a Távcső világa c. alapmű könyv beszerzése, azonban engem az 1975-ös
kiadás tükörcsiszolási része alaposan megtréfált.
Akkoriban kezdtem tükröt csiszolni.
Nagyon vártuk a könyv megjelenését, amely ha jól emlékszem több éves csúszással végül
1975-ben megjelent. Más leírás ebben a témában nem volt elérhető számomra.
A Ronchi rács teszt leírása tévesztett meg akkor.
Itt van kinyitva az 1978-as kiadás, amiben változatlanul van leírva az ami a 75-ös kiadásban is.
680. oldal:
"Ha a rácsot kissé a képponttól kifelé távolítjuk, ugyanakkor a szálak egyenesek maradnak, tükrünk tökéletes gömb. Ha erősen hordósan kifelé hajolnak, tükrünk mély. Ha a szálak képponton kívül X-formában
középen összehajolnak, tükrünk lapos."
Az én értelmezésemben a képponton kívül helyzet az, mikor a szemünket és a rácsot a tükörtől elfelé, - fejünk felé mozdítjuk, a képponton belül pedig ha a tükör felé mozdulunk el.
Ebben az értelmezésben a rácsképek leírása pontosan fordítottja a ténylegesnek, - a gömbtükröt kivéve.
Akkoriban a leírás szerint azt láttam, hogy a tükröm közepe púpos. Dolgoztam a tükör közepét és a "púp"
még nagyobb lett, nem értettem a dolgot. Az üveg rossz minőségére gondoltam.
1976-ban aztán Budapestre kerültem tanulni, beíratkoztam az Műszaki könyvtárba, és ott az N.E. Howard:
Standard Handbook for Telescope Making c. könyv fedte fel az igazságot a rácsképek értelmezésének
vonatkozásában. Ez a könyv egyebek mellett itt van a könyvespolcomon, no nem a könyvtár példánya,
- megrendeltem külföldről.
Viszonylag fényerős tükörnél (f/5-f/6) nehéz megállapítani, hogy mikor érjük el a pontos paraboloid felületet.
Azt ajánlom, hogy ideiglenes szerelésben csillagra teszteljék a tükröt. A peremtől-peremig egyenes
rácsvonalak eléggé meggyőző látványt, eredményt adnak.
Baráti üdvözlettel: Béla