Pedig ezekre pont van válasz a llinkeken, amiket beraktam.Attila írta: ↑2021.01.26. 01:10Zoli, az első mondatod kivételével nem igazán értem, amiket írsz.
Szerintem az egész felület számít, ami részt vesz a képalkotásban. Ugyanakkor - mint írtam is - általában, tudomásom szerint a lencsék/tükrök szélső tartományait nehezebb jól elkészíteni, mint a középső tartományt. Ezért lehet esetenként blendézéssel a gyengébb optikák képét javítani; vagy éppen a középső rész kitakarásával rontani... Ha a mérési eredményt rontani akarod, akkor ki lehet takarni a közepét, de ez miért jó? Továbbá mennyire a közepét??? Pl. egy szélkopott tükör esetében (ami nem ritka hiba) adott esetben elég lehet csak pár millimétert leblendézni, ami minimális felületveszteséget jelent a "közepéhez" képest. Én úgy gondolom, hogy nem érdemes relativizálni a hibát. Ha egyben használod a felületet, akkor egyben kell mérni, és annyi, amennyi. Szerintem. (Itt természetesen nem a készítésről beszélek, amikor zónánként elemzik és alakítják a felületet polírozás közben!!!)
Azt sem értem, hogy: "APOK-nál a különbösző hullámhosszak fókusza sokkal közelebb van így a csillagteszt nehezebben (vagy nem igazán jól) kiértékelhető."
Az APO-k - de szinte csak az "igazi" triplett APO-k - fókusza három hullámhosszon megegyezik, de a köztes frekvenciákon sem megy el nagyon (az APO-nak kikiáltott kéttagú ED akromátok cca. 90%-ban csak két azonos fókuszú hullámhosszal rendelkeznek, ugyanakkor sokkal laposabb a púpjuk e kettő között a hagyományos korona-flint akromátokhoz képest - ezért színeznek adott esetben akár jóval kevésbé azoknál). Viszont egy "igazi APO" csillagtesztje sokkal közelebb áll a tükrökéhez, persze a központi kitakarás hatásának mellőzésével (s így szerintem éppen hogy könnyebben kiértékelhető), mint a korona-flint dublettek púpos hullámhossz/fókusz görbéjéhez. De ezért miért nehezebb (és mihez képest nehezebb) a csillagtesztjének kiértékelése? Éppen hogy a kaleidoszkóp akromátokra lenne ez igaz, ahol igazából szinte sehol sincs sötét sáv a diffrakciós gyűrűk között, mert minden a szivárvány színeiben tündököl.
Bár nem akartam erre a témára ennyire rácsavarodni, és nem is értek hozzá olyan nagyon...
MDA
Sztem félreérted a kitakarás lényegét. Nem azért takarják ki mérésnél, hoyg rontasanak vagy javítsanak a minőségen, hanem hogy a kitakarás segítségével meg tudják becsülni a göbmi hibát (asszem azt).
33%-os kitakarást használt, aki a 120 ED-t tesztelte. Az én tippem az, hogy azért mert így az árnyék szélessége megeygezik a megvilágított rész szélességével a középvonalban. De utána kélne olvasni. A lényeg, hogy csinálják és emiatt gondolom, hogy nem hülyeség. Az igaz, hogy ilyenkor a kitakart részt magát nem méred, de amit korábban írtam, sztem nem változtatna jelentősen az eredményen, legalábbis ennek a fajta hibának a mértékén.
Ezzel a méréssel egy perfekt optika ugyanúgy perfekt lesz hiába jobb a képe kitakarás nélkülinek.
Ha a szélét leblendézed, ami mondjuk szar egy optikának, az azért javít a minőségen, mert szar volt a széle. de ha a közepét kitakarod, akkor is romlik a leképezés, ha 100%-os volt. De ennél a tesztnél nem erre lőnek sztem, nincs figyelembe véve, a diffr képre nem mondják, hogy mi az a sötét folt középen, mert ők teszik oda.
Az APO-a meg azt írják megegyezik 3 hullámhosszon a fókuszuk, de nem tökéletesen. Az eltérés nem észrevehető fókuszvan vizuálisan, de arra elég, hogy a különböző hullámhosszak belerondítsanak egymás diffr képébe. Ezért ha lehet is normálisan tesztelni, nagyon keskeny sávú szűrőt csillagpon vagy lézert kell használni. Akromátoknál meg olyan messze van a különböző színek fókusza, hogy nincs ilyen interferencia.
Nincs sötét sáv a gyűrűk között, de másik gyűrű sincs, max egy színes paca, amiben ott vannak a gyűrűk.