tgabor írta: ↑2022.05.13. 13:00
Azt honnan lehet tudni, hogy egy okulár, vagy egy tükör merre korrigál?
A fenti kérdést a "Mit észleltem tegnap" topikból hoztam át.
Picit azt érzem, összecsúsztak a fogalmak. Csak hogy egy nyelvet beszéljünk, tisztáznék néhány dolgot.
Alapvetően 4 féle forgásszimmetrikus görbület fordul elő a tükrös távcsövekben.
Gömb: a 2x-es fókuszban lévő tárgyat ugyanoda képezi le, fordított állású, a tárggyal megegyező nagyságú.
Ellipszoid: a 2x-es fókusz és a végtelen közötti tárgyat képezi le a 1x-es fókusz és a fókusz között. Az ilyen tükör közepe "mélyebb", a széle "laposabb", mint a gömbbé. Ellipszoidból lehet sokféle.
Paraboloid: a végtelenből érkező párhuzamos fénysugarakat a fókuszban képezi le. Ezt a görbületet igyekszik a tükörcsiszoló minél jobban megközelíteni. A közepe még mélyebb, a széle még laposabb. Egyféle paraboloid görbület rendelhető egy fókusztávolsághoz.
Hiperboloid: a végtelennél is messzebbről érkező fénysugarakat képezné le - ha lenne ilyen, de nincs. Ezért nincs fénysugár, amit fókuszálni tudna, azaz nincs fókusza. Még melyebb a közepe, még laposabb a széle. Végtelen féle hiperboloid görbület létezik.
Ha egy paraboloidnak szánt főtükör gömb-, vagy ellipszoid felületet kap, azt
alulkorrigáltnak nevezzük; a közepe nem elég mély, a széle túl magas. Mégis van fókusza, mert egy papírlapon megszerkesztve azonnal látszik, hogy a szélekről érkező fénysugarak fókusztávolsága rövidebb, mint a középső régióból érkezőké, azaz gyűrűben metszik egymást.
Ha egy paraboloidnak szánt főtükör hiperboloid felületet kap, azt felül-, vagy
túlkorrigáltnak nevezzük; a közepe túl mély, a széle túl lapos. Papírlapon megszerkesztve látható, hogy a szélekről és a középről érkező fénysugarak sehol nem metszik egymást. Soha nem éles a kép igazán. Anti tükre és az enyém is ilyen volt (és másoké is).
Az okulárok az adott főtükör-görbületet tudják befolyásolni; a barlow-val szereltek a túlkorrekció, az ortho-k az alulkorrekció irányába tolják el a hullámfrontot.
Ezért egy alulkorrigált tükörnek javára válik egy nyújtótaggal szerelt okulár, míg egy picit túlhúzott tükör képét egy ortho javíthatja. Jellemzően F/5-nél fényerősebb tubusokban látszanak inkább ezek a korrekciók, F/4-től pedig nagyon (hatványozottan) "elszáll" ez a tendencia.
Az elfókuszált csillagon nagy nagyításban (2D) látható a korrekció. Ha egy főtükör alulkorrigált, akkor egy központi kitakarással rendelkező távcső diffrakciós képe a fókusztól távolodva intrafókuszban előbb kilyukad a közepe, mint ugyaannyira eltávolodva extrafókuszban.
A túlkorrigált főtükör esetén fordított a helyzet: extrafókuszban (kifelé tekerve a kihuzatot) lyukad ki előbb a diffrakciós kép közepe. Nyugodt égen, 3-4 magnitudós, minél magasabban járó csillagon vizsgáljuk.