Pár napja még az volt a tervem, hogy (ahogyan általában az amatőrök) hátulról fűteném az üveget azzal a különbséggel, hogy a közel segédtükör vastagságú alumínium tartót melegíteném, amely átadná a hőt az üvegnek. Most viszont attól tartok, ennek nem sok pozitív hatása lenne. Ugyanis jelenleg a főtükrömet 3 ventilátor és egy terelőlemez segítségével hűtöm úgy, hogy a segédtükör felé áramoltatom a levegőt (Főtükör hűtése topik). Tehát a segéd optikai felülete folyamatosan találkozik a főtükörtől érkező szellővel. (Ettől korábban azt vártam, hogy mindig száraz marad a segéd, ami általában teljesül is, azonban nemrég egy esetben bepárásodott. A főtükör száraz maradt, de szerintem a segéd "túlhűlt"; koncentrált légáramoltatással sem tudtam a párát eltávolítani, még másnap is rajta maradt. Az lett a vége, hogy meg kellett tisztítanom a segédet.)
Amúgy ehhez a hűtési módhoz azért ragaszkodom, mert nagyon jó a kép.
Szóval a probléma az eredeti elképzelés szerint az, hogy a melegítendő tartó a segéd mögött az üveg hátát fűtené, miközben légáramlattal hűteném továbbra is az elejét. Emiatt szerintem torzulást szenvedne a segéd. Nem tudom mekkorát, de az sose jó, ha az üvegen belül termikus gradiens keletkezik.
Ezért a következőre gondoltam: ha a főtükröt hűtő ventilátorok elé közvetlenül ventilátoronként 4 db 1 ohmos ellenállást tennék sorba kötve (ugyanúgy a 6V-os akksival meghajtva), akkor összesen 3W fűtőenergiával indítanék, azaz egy parányit emelnék a beáramló levegő hőmérsékletén. Ezt a levegőt azonnal homogénné "varázsolná" a 3 ventilátor, amely végigfutna a tubuson és egy picurkát emelne a segéd (és minden belső alkatrész) hőmérsékletén.
Az egyik pozitív hatása az lenne, hogy a környezeténél általában 3-4 fokkal melegebb főtükröt az észlelés kezdetén nem érné akkora termikus sokk, mint fűtés nélkül, azaz a felületi torzulás a jelenleginél is csekélyebb lenne.
Az igazi cél viszont a 2 optikai elem szárazon tartása, de nem csak az észlelés ideje alatt, hanem utána is. Ugyanis többször előfordult, hogy a végig száraz optikák hazafelé az autóban bepárásodtak a lezárt tubusban egyszerűen azért, mert fél éjszakán át erőszakos hűtésnek voltak kitéve. Talán ezzel a módszerrel elérhetném ezt a célt.
Egy dologban biztos vagyok: a tubuson belül a levegő pár perc alatt homogénné válik (ez most is látszik a csillagteszten). Azt viszont nem tudom, hogy a tubust elhagyó melegebb levegő mennyiben befolyásolná a képet?
Elegendő vajon ez a 3W? Vagy túl sok? Mit gondoltok? Semmire nem alapozom ezt az értéket, csak egy tipp...
Az igazsághoz hozzátartozik, hogy 2 észlelőhelyem van. Az egyiket tavasztól őszig látogatom, mert kevesebb a szúnyog. A másik 50m-rel magasabban van, oda ősztől tavaszig járok, mert szinte soha nincs veszélyes pára. Az alacsonyabb fekvésű helyen fordult elő egyszer a segéd párásodása, néhány héttel ezelőtt.
Vélemény?
- a környező levegőhöz képest értendő. Így működnek ugye dT szabályozók.