Bozsoky írta:No. És akkor felmerül a kérdés, hogy mindez mennyi tapasztalati kidolgozást igényelt időben nektek?
Mert az egy dolog, hogy valahol angol nyelven íródott, de azt alkalmazni is tudni kell igaz?
Attila! A szurok keménysége gondolom a szurokmérős készülékkel érintett. Van arra mutató tapasztalat, hogy milyen hőfokon, milyen benyomódással kell érdemes polírozni a toroidot? Mivel elég nagy lesz a végére a hosszú és rövid rádiusz különbsége, gondolná az öreg halász, hogy képlékenyebb szurokkeménységre lenne szükség. Kérdés, hogy a benyomódás mértéke szerint 5perc/? érdemes?
Jony
Kedves Jani!
Hát ami azt illeti, nekem mindegyik segédhez kellet vagy fél év, de ez már régen volt. Bélának szerintem gyorsabban megy. Mondjuk én előnyben voltam, mert volt kitől kérdezni
.Én egyébként egyszer kipróbáltam azt a módszert is. Hogy megfúrtam a korongot oldalról két-két furattal 180 fokban átellenesen. Ebbe karmokat tettem és megfeszítettem a segédet, hogy toroid legyen. Utána, 600-as fokozattól visszacsiszoltam gömbre és felpolíroztam. A leírás szerint ha a feszítést oldjuk, akkor a felület visszaáll toroiddá, csak felcserélődik az RLM és az SRM. Hát nem jött össze. Nem lett jó az intervallum és nem let szép a felület sem. Viszont elment rá egy csomó idő....
Őszintén megmondom, hogy a szurok keménységét már régen mértem a keménység mérővel. De ide kemény szurok kell. Mondjuk pl. a Gugolz 64-es. A hosszú húzások miatt, a puha szurok, le fogja nyalni a peremet. Miután elég sűrűn kell préselni, ezért a kemény szurok is felveszi a nagy görbületi sugárból adódó alakot. Ha már mondjuk van 100mm intervallumod, a szurok olyan mértékben deformált, hogy ha középre állítod nem tudod elfordítani oldalra, mert megakad.
Mostanság már én is a Gugolz szurkokat használom 64-es és 55-öst. Gyönyörű szép felületet políroznak. Szebbet, mint a "kotyvasztott" szurkaim, anno.
