meunier írta:Kulin György: A távcső világa - 745. oldal: Legfontosabb "észlelő eszközünk": a szem, 747. oldal: Az észlelések feljegyzése: Az "általános" napló fontosabb rovatai az alábbiak: - Az észlelés dátuma....stb.
765. oldal: Milyen változókat észleljünk?
Amatőrcsillagászok kézikönyve: 7. oldal, Bevezető: "Több mint tíz évvel ezelőtt jelent meg
Az észlelő amatőrcsillagász kézikönyve c. kétkötetes munka."
11. oldal: Észleljünk (fejezet cím), alatta: Mit észleljünk? stb.
Szóval....
Nem Kulin György szóhasználatának elemzése a kérdés, hanem az, hogy mit takar az "észlelés" szó, mi helyett használják az amatőrök, és lehetne-e szebben, érthetőbben, pontosabban fogalmazni ezen szakterületen, azért, hogy az is értse fordítás nélkül, aki nem annyira járatos a csillagászat területén, mint az amatőrök, vagy a csillagászok. Ezért mégis helyesebbnek tartom azt, ha van rá pontos kifejezés, akkor azt használjuk, és ne a mindent helyettesítő észlel szót! Azért, mert Kulin György is használta, nem jelenti azt, hogy mindenkinek használni kell a szerintem kevéssé pontos, de évtizedek óta bevésődött kifejezést!
Legfontosabb "észlelő eszközünk": a szem = Legfontosabb érzékszervünk: a szem - lett volna helyes.
Az észlelő amatőrcsillagász = A vizsgálódó amatőrcsillagász - így fogalmaztam volna.
Az észlelések feljegyzése: Csillagászati napló: - nem? Az észlelés dátuma.... A megfigyelés dátuma....
Az esemény időpontja: pl. fedés kezdete, vége stb. vagy a megfigyelő neve, a megfigyelés helyszíne, a vizgálathoz használt műszerek, vagy a megfigyelés eszközei, - Mi az akadálya annak, hogy érthetőbb legyen?
Az "Észleljünk" fejezetcím megfigyelést, vizsgálódást takar, tehát a "Mit észleljünk?" helyett a "Mit hogyan figyeljünk meg", vagy "Hogy végezzük megfigyeléseinket" szóhasználat sokkal egyértelműbb lett volna, hiszen arról szól a fejezet. Kulin György ha élne, biztosan egyetértene velem abban, hogy nem "észlelő eszközünk": a szem, hanem érzékszervünk, és gondolom, hogy a hasonló botlásokat is javította volna. Nem olyan embernek ismertem, mint aki felháborodott volna azon, hogy az "észlel" kifejezés ellen szót emelek.
Példának pedig Öveges József írásait és műsorait említettem, és azt, hogy arra buzdította a tudományos ismeretterjesztőket, a tanárokat és a szakembereket, a tudósokat is, hogy kerüljék ezt az "észlel" szót, mert már akkor, kb. 1977-ben is túlságosan elterjedni látszott olyan írásokban, tudományos könyvekben, ahol már a megértést is zavarta. Azért javasolta elkerülni, mert szinte mindenki azt értett alatta, amire éppen gondolt. De hogy valójában mi helyett használta a szerző, az csak mondatokkal késöbb derült ki, amikor már pontosabban fogalmazott, vagy más összefüggésből esetleg fény derült a valódi jelentésre.
A pontatlan fogalmazás miatt, a nem szakmabeli, de néha a szakértő olvasó is csak sejti, de nem tudja első olvasatra, hogy mit is csinált az, aki írta a cikket? Látta, vagy fényképezte, vagy csak számlálta a hullócsillagokat? Attól, hogy valaki sokszor érthetetlenül, vagy pontatlanul fogalmaz, nem tűnik tudósabbnak! Az "észlel" főnévi párja az "izé" szó! Amikor nem jut eszébe valakinek a megfelelő főnév, akkor izét mond helyette, és gondol amire akar az, akinek mondja. Próbáljunk pontosan fogalmazni magyarul! Hasonlóan keveredik a szabad és a lehet, vagy a lehetetlen és a tiltott használata. Naponta a Magyar Rádióban hallani, hogy rendezvény miatt nem lehet valahova behajtani, vagy egy adott helyen parkolni. Lehet, de nem szabad! Az egyirányú utcába is be lehet hajtani, csak nem szabad!
A pontatlan fogalmazás, a két és többértelműség ma nagy divat, de helytelen! Még a törvények sem egyértelműek, és még a jogászok sem értik néha azt, hogy mi mire vonatkozik, és mikor, mert pontatlan a fogalmazás! Az amaztőr csillagászok is lassan erre a sorsra juthatnak, ha minden érzékszervi tapasztalatuk helyett az "észlel" szót használják, és nem azt, ami a pontos megnevezése lenne. Az érzékelést az ember az érzékszerveivel végzi. Szemével lát, a nyelvével ízlel, a fülével hall, a kezével tapint stb. Az eszével csak gondolkodik! Aki nem használja kellően, az nem sokat gondolkodik a pontos fogalmazáson, az mindent csak észlel. Majd kitalálja a másik, hogy mire is gondolt, és mi helyett használta ezt a szót! Aki pongyolán akar fogalmazni, az használja tovább mindenre az észlel szót, de aki szépen, szabatosan szeretné magyar nyelven leírni, hogy mit tapasztalt, mit figyelt meg, vagy rajzolt le, vagy számlált meg, az ne használja! Nem tilos, szabad használni, de ha egy írományban szerepel az észlel szó, az sokat ront az érthetőségén. Én kerülöm.