Hozzászólás
Szerző: pasztoyg » 2011.03.08. 00:10
Szerző: Pásztóy Gábor (pasztoyg) » Ma, 22:03
zerző: Molnár Péter (mpt) » Tegnap, 17:24
Hat nem tudom, en meg ennek a hozzaszolasnak nem ertem kb a 90%-at legalabb.
...... Ha van mas otleted, osszd meg.
Azt, hogy matematikailag is megalapozod oket, en meg nem lattam, egyelore meg az is gond volt, hogy a 2 dimenzios lufi-felszinen tul legyunk, es most se vagyok biztos benne, hogy ugyanarrol beszelunk.
Igen, de törekszem ugyanarról beszélni, ezért nem értem miért nem értesz engem, mikor "összecsiszolni" szeretnék. Pl tanácsoltad megnézni, mint alapműveket:http://tudasbazis.csillagaszat.hu/kozmologia/
figyelmesen megnéztem, többször:
a csatolt videó egyértelműen gömbszimmetrikus robbanást ábrázol,
idézet: A kozmológiai elv
A fizika általános elve, hogy a természeti törvények a tér minden pontjában és minden időben ugyanazok. Ez általánosan elfogadott elv, mert az eddigi összes megfigyelés megmagyarázható úgy, hogy a földi fizikát alkalmazzuk a földön kívüli világ leírására is; ezzel az elvvel ellentmondó megfigyelés pedig még nem született. Egészen addig, amíg nem figyelünk meg valamit, ami a jelenleg ismert természeti törvények általánosságát egyértelműen cáfolja, ezt az elvet kell alkalmaznunk a Világegyetem leírásához. Ez a szabály a fizika ismeretelméletében gyökeredzik, miszerint ha két lehetőség ugyanolyan jól megmagyarázza a megfigyeléseinket, akkor az egyszerűbbet fogadjuk el (Ockham-borotva elve).
itt azt írja, hogy a világegyetem leírására alkalmas (muszáj neki alkalmasnak lenni )a földi fizika
ha egyszerűbb az Univerzumot gömbként elfogadni, megjegyzem, minden alkotóeleme, az atommagtól, a vízcseppen keresztül a csillagokig, nota bene a gömbhalmazokig mind gömbszimmetrikus, akkor miért olyan irtózató az Univerzumot is gömbként felfogni?
idézet tovább:
A kozmológiai elv ehhez az általános fizikai elvhez hasonló. Az eddigi megfigyelések szerint a Világegyetem nagy léptékben mindenhol teljesen ugyanolyan. A kozmológiai elv tehát azt mondja ki, hogy bármilyen irányban és bármilyen messze tekintünk, ugyanazt avilágot látjuk majd, mint ami magunk körül létezik. Pontosabban megfogalmazva: a Világegyetem izotrop (tetszőleges irányba nézve ugyanolyan) és homogén (bármely távolságban ugyanolyan). Így tehát nemcsak a fizikai törvények, de az anyag nagyléptékű szerkezete, annak összetétele, a Világegyetem fejlődése, tágulása stb. is hasonló a Világegyetem minden pontján.
a buborékeszmecsre közben is csak azon véleményemnek (nem elmélet) adtam hangot, hogy nem tetszik a kétdimenzió amit nem szabad "megsugarazni",hiszen nem én adom önkényesen a sugarat, pláne nem kívülről. Szerintem az kitörölhetetlenül ott van csak "beláthatatlanul" nagy és az "általa befogott tér egyenletesen homogén tele van anyaggal. Mint írtam ha buborékfelszín jelleggel tágulnánk, akkor nem látnánk a tér minden irányában csillagokat.
idézet tovább:--mert talán így illik, ez az "ellenérv helye"--
A Világegyetem tehát tágulóban van. A Hubble-törvény nem sérti a kozmológiai elvet: egy másik galaxisban lévő megfigyelő pontosan ugyanazt látná, hogy az összes többi galaxis távolodik az övétől. A tágulásnak nincs középpontja, ugyanúgy, mint ahogy a felfúvódó léggömb középpontja sincs rajta a léggömb felszínén.
a véleményem amiben ugye nem értünk egyet: attól, hogy az Univerzumban a "most időben" lévő galaxisok egy nem-meghatározott --ettől relativitás elmélet--sugarú gömbhéjon "tágulnak" a térben, -FELFÚVÓDÓ BUBORÉK PÉLDÁJA,- attól még a megszámlálhatatlan, "RÉGEBBI IDŐBEN" ÉS Az UNIVERZUM DEKLARÁLTAN
VÉGES TERÉBEN jelenlévő héjaknak, fejlődési fázisoknak megfeleltethető gömbfelületek összességének lehet sugara, amely köthető az Univerzum adott korához, és behatárolt méretéhez. Ez lenne az ősrobbanás helye.
"Nem. A lufi felszíne tökéletes 2 dimenziós világnak tekinthető, tökéletesen függetlenül a gömb sugarától. Felejtsd el, hogy létezik harmadik dimenzió (amiben benne a van a gömb), és csak úgy gondold végig. Szó nincs itt semmiféle fi szögről."
Lehet, nem jól fogalmazok, szerintem gömb valóban nincs benne a harmadik dimenzióban. Ö maga a három dimenzió. Ebbe beleférhet, hogy a sugara pillanatnyilag 13 Mrd fényévben van megbecsülve.
Így számára a gömb átellenes pontja r*pi távolságban van, nem is sejti, hogy ha három dimenziós lenne a világ, akkor valójában csak 2r távolság választaná el tőle.
vita megáll. nem azonos billentyűzetű gépet használunk. Az r csillag pi az r négyzet pi-t akarja jelenteni? Amíg nincs válasz, "nincs jogom" vitázni. Kösz, hogy rámírsz. De hülye kifejezést találtam ki?
HozzászólásSzerző: Szabó Zoltán (SzZoli) » 2011. március 5., szombat 19:27
Gondoljunk arra, hogy az Univerzum végtelen, nincs határa, széle. Így máris nehéz bármiféle középpontot elképzelni.
Mit is mond ugyanerről a nekünk ajánlott tanayag?
Főoldal arrow Tudástár arrow Kozmológia
01 - A kozmológia alapjai
Nyomtatás E-mail
Szerző: SDT, MCSE | 2009. április 11. szombat 21:24
A kozmológia, mint tudomány; kozmológiai elv, Olbers-paradoxon, Hubble-törvény, a táguló Univerzum.
Mai ismereteink szerint a Világegyetem kb. 13-15 milliárd évvel ezelőtt keletkezett, és azóta folyamatosan tágul, ennélfogva a kiterjedése óriási..... A megfigyelési kozmológia alapja az, hogy a távoli égitesteket korábbi állapotukban látjuk, hiszen a fénynek időre van szüksége a köztünk lévő hatalmas távolság megtételéhez. Ennélfogva, ha kellően távolra nézünk, megfigyelhetjük, milyen volt a Világegyetem sokkal fiatalabb korában.
ha két lehetőség ugyanolyan jól megmagyarázza a megfigyeléseinket, akkor az egyszerűbbet fogadjuk el (Ockham-borotva elve).
01 - A kozmológia alapjai
Galaxisok eloszlása az égbolton, irány és távolság szerint. A galaxisok nagyobb méretskálán egyenletesen töltik ki a teret, a kozmológiai elvvel összhangban.
Az Olbers-paradoxon, a táguló Világegyetem
A mai értelemben vett első modern kozmológiai világmodellt Newton dolgozta ki. Newton felismerte, hogy a gravitáció végtelen hatótávolságú, ezért a Világmindenség minden égitestje, anyaga befolyásolja a többit. Mivel a gravitáció csak vonzó lehet, véges Világegyetemben az anyag nem maradhat nyugalomban, a gravitáció egyetlen pontba sűrítene össze minden égitestet. Ez alól egyedül az jelenthet kibúvót, ha a Világmindenség térben végtelen, és egyenletes anyagsűrűségű. Ekkor ugyanis a különböző irányú vonzóerők kiejtik egymást, az egy pontban ható eredő erő 0.
A newtoni végtelen tér, bár sokáig elfogadottnak számította fizikusok között, alapvetően ellentmond a tapasztalatnak...... "Miért van éjszaka sötét?" A newtoni végtelen térben, melyet egyenletesen töltenek ki a csillagok, bármerre nézünk, előbb-utóbb csillagot kellene látnunk. A csillagok fénye ugyan a távolsággal csökken, de a látszó csillagok száma nő, ezért az égboltnak egyenletes, vakító fényességűnek kellene lennie. Mivel az éjszakai égbolt sötét, a következtetés ellentmond a tapasztalatnak. Ez az Olbers-paradoxon.
hogy minden galaxis távolodik tőlünk, azaz a Világegyetem tágul..... Hubble korszakalkotó felfedezése annak felismerése volt, hogy a vöröseltolódás (azaz a távolodási sebesség) annál nagyobb, minél távolabb van a galaxis. Ezt írja le a híres Hubble-törvény:
v = H * d
A táguló Világegyetem nem lehet végtelen és állandó, mint a newtoni univerzum. A tágulásnak valamikor el kellett kezdődnie, tehát a Világegyetem véges életkorú. A tágulás sebességéből és a Világegyetem jelenlegi méretéből kiszámítható, hogy az Univerzum 13 - 15 milliárd évvel ezelőtt keletkezett. Véges életkorú Világegyetemben nem lehet végtelen távolságra ellátni, csak maximum akkorára, amekkorát a fény ezen életkor alatt befuthatott. Az Olbers-paradoxon és az éjszakai sötét égbolt magyarázata tehát az, hogy az általunk belátható térrész, bár hatalmas, de véges, és ebben a véges térrészben a világító anyag sűrűsége igen kicsi. "
Szóval, az mpt által (is) nekünk ajánlott tananyag mást mond. Ezt próbáltam "felvillantani", talán nem jól, az eddigi hozzászólásaimba, különböző emberek, különböző időkben piszokul nem ugyanazt gondolják, mondják.
Utolsó gondolat--késő van--
" Attól, hogy a tér tágulásával együtt messzebb kerülnek a galaxisok egymástól, ettől még mozoghatnak, lehet saját sebességük, aminek eredményeképp akár ütközheznek is. Én is oda vagyok szögezve a Földhöz, lokálisan mégis lehet sebességem."
hát, a Föld megszilárdult égitest, nem tágul. és mi kívülrő,l a tetején járunk, és látjuk, hogy alattunk van
AZ univerzum tágul, mi benne vagyunk véges terében és nem tudunk rajta --kívülről--sétálni.
Legközelebbi kérdésem az lesz, hogy akkor a galaxisoknak mégis lehet saját mozgásuk? Közeledhetnek netán távolodhatnak is? Eddig az volt a "tuti", hogy a galaxisok nem távolodnak egymástól CSAK A TÉR TÁGUL KÖZÖTTÜK.
akkor is kösz és joccakát mindenkinek. Kilép.
