Dávid Gyula kérdések

[maro]

Ha jól értem, akkor a nagy távolságokra lévő nem távolodó galaxis fényének a hullámhossza nemnő, mert a c-vel száguldó tömegtelen részecskékre (jelen esetben a foton) nem vonatkozik az idődilatáció?

Bevallom, nem értem a kérdést. Miféle távoli galaxis nem távolodik? A távoliak mind tovább távolodnak, ahogy Hubble kimérte.

[Kukac]

Ha jól értem, akkor a nagy távolságokra lévő nem távolodó galaxis fényének a hullámhossza nemnő, mert a c-vel száguldó tömegtelen részecskékre (jelen esetben a foton) nem vonatkozik az idődilatáció?

Bevallom, nem értem a kérdést. Miféle távoli galaxis nem távolodik? A távoliak mind tovább távolodnak, ahogy Hubble kimérte.

Nem idődilatáció, hanem Doppler effektus. Nem a foton sebessége változik, hanem a hullámhossza. Nem ugyan az. Viszont, én még egy olyan távoli galaxisról sem hallottam, ami velünk uganazon vektoron, ugyananzon sebességgel haladna. Csak így lehetne igaz, hogy "nem távolodik és nem is közeledik, és nem is mozog körbe-körbe", ergo nincs köztük Doppler effektus.

[Gyurka46]

Maróti Tamás írta:
Ezzel a kitakarással nem érdemes számolni. Ha valami kitakar egy energiát kibocsátó objektumot, az idővel szükségképpen maga is felmelegszik és sugárzóvá válik. Vagyis a kitakart energia végül csak átjut rajta. Ezért nem működnek az paradoxon olyan megoldásai, amik kitakaró porfelhővel próbálták megmagyarázni azt.
Az Olbers paradoxon szokásos számolása a következő:
Közelítsük úgy, hogy a tér végtelen és egyenletesen vannak benne egyforma csillagok melynek "fényessége" F. Az R sugarú gömb felszínén N csillagot látunk. Ennek "összfénye" NF. Akkor egy 2R sugarú gömb felszínén 4N csillagot látnánk, mert a felszíne 4szer nagyobb. Azaz a csillagok száma négyzetesen nő a távolsággal. A fényességük viszont csökken szintén a távolság négyzetével, azaz F/4. Ennek a gömbhéjnak a fényessége 4N*F/4=NF. Ebből az jön, hogy minden gömbhéj egyforma fényességű. És ha végtelen sok halvány fényességű gömbhéjat összeadunk, akkor végtelen nagy fényesség jön ki. Vagyis mindenhol egyenletes fényűnek kéne lennie az égboltnak.

A kitakarásról: A példámban arról írtam, amikor egy csillag takarja ki a (Földről nézve) mögötte lévőket. A csillag által kibocsátott energiához képest a környezetéből érkező energia elhanyagolható, a fúzió egyenetlensége nagyságrendekkel felülmúlja azt.
Ha pedig pl. egy porfelhő takar, akkor – ahogy írja – „az idővel szükségképpen maga is felmelegszik, és sugárzóvá válik”, vagyis a porfelhő ki is sugározza a beérkező energiát a nála hidegebb környezetbe. A takarás miatt ugyanis csak véges mennyiségű energia éri.

Köszönöm, hogy leírta az Olbers paradoxon szokásos számolását.
Az a problémám vele, hogy nem adhatunk össze végtelen számú gömbhéjat egyrészt a takarás, másrészt a vörös eltolódás miatt.
Megjegyzem, hogy bár a vörös eltolódást többféle effektus okozza, de a fényesség szempontjából a végeredmény érdekes, vagyis az, hogy a ma még felfedezhető, nagyon távoli csillagok fénye már a vörösnél nagyobb hullámhossz tartományba esik.

[maro]

Az a problémám vele, hogy nem adhatunk össze végtelen számú gömbhéjat egyrészt a takarás, másrészt a vörös eltolódás miatt.

Sajnálom, hogy nem voltam elég precíz. Valóban különbséget kell tenni a porfelhő kitakarás (ami nem oszt, nem szoroz) és a csillagok kitakarása között. A csillagok kitakarásával feltétlen számolni kell. Ennek hiányában, mikor végtelen számú gömbhéjat összegeznénk végtelen fényességet kapnánk. Ha a kitakarással számolunk, akkor a gömbhéjakban a csillagok száma négyzetesen nő, látszó felületük négyzetesen csökken, azaz minden gömbhéj ugyan akkora felületet takar ki. Ezért az összegzés véges lesz. Hogy ez mekkora fényességet eredményez az nyilván kiszámolható megfelelő közelítésekkel. Ha jól emlékszem Asimov az előbbiekben említett cikkében 150ezer Nap fényét említi. Mivel számítást nem közöl (ez nem is várható el egy sci-fi folyóiratban közölt cikktől), én nekem meg nincs kedvem ezt számolgatni, nem tudom ellenőrizni, inkább elhiszem. Ha valakinek van kedve számolja ki.

Tehát mindenképpen a vöröseltolódás felel az égbolt sötétjéért. Még egyszer mindenikek ajánlom az Asimov cikk elolvasását!

[véjani]

Ha jól értem, akkor a nagy távolságokra lévő nem távolodó galaxis fényének a hullámhossza nemnő, mert a c-vel száguldó tömegtelen részecskékre (jelen esetben a foton) nem vonatkozik az idődilatáció?

Bevallom, nem értem a kérdést. Miféle távoli galaxis nem távolodik? A távoliak mind tovább távolodnak, ahogy Hubble kimérte.

Igen ezt értem, az egyre távolabbi galaxisok egyre vörösebb eltolódást mutatnak,de ha nem távolodnának, akkor miért nem mutatnának az egyre távolabbi galaxisok egyre vörösebb eltolódást,azért mert csak a Dopller-effektus okozhat vöröseltolódást,az idődilatáció nem ? Egyszer olvastam valahol, hogy c-vel száguldó müon részecskék"órája"lassabban jár a megfigyelőjéhez képest,a részecske ezt nem is veszi észre,na itt kezdtem el kombinálni a fénnyel,mi a helyzet az ö órájával ami a hullámhossza ?

[maro]

Egyszer olvastam valahol, hogy c-vel száguldó müon részecskék"órája"lassabban jár a megfigyelőjéhez képest,a részecske ezt nem is veszi észre,na itt kezdtem el kombinálni a fénnyel,mi a helyzet az ö órájával ami a hullámhossza ?

A foton mindig c-vel megy vákuumban, rá nem vonatkozik az idődilatáció. A hullámhosszának és frekvenciájának szorzata mindig c.

[Nabla]

Egyszer olvastam valahol, hogy c-vel száguldó müon részecskék"órája"lassabban jár a megfigyelőjéhez képest,a részecske ezt nem is veszi észre,na itt kezdtem el kombinálni a fénnyel,mi a helyzet az ö órájával ami a hullámhossza ?

A müon nyugalmi tömeggel rendelkező részecske, tehát szegény nem tud c-vel száguldani...

[véjani]

Egyszer olvastam valahol, hogy c-vel száguldó müon részecskék"órája"lassabban jár a megfigyelőjéhez képest,a részecske ezt nem is veszi észre,na itt kezdtem el kombinálni a fénnyel,mi a helyzet az ö órájával ami a hullámhossza ?

A foton mindig c-vel megy vákuumban, rá nem vonatkozik az idődilatáció. A hullámhosszának és frekvenciájának szorzata mindig c.

Köszönöm,erre voltam kiváncsi.

[véjani]

Egyszer olvastam valahol, hogy c-vel száguldó müon részecskék"órája"lassabban jár a megfigyelőjéhez képest,a részecske ezt nem is veszi észre,na itt kezdtem el kombinálni a fénnyel,mi a helyzet az ö órájával ami a hullámhossza ?

A müon nyugalmi tömeggel rendelkező részecske, tehát szegény nem tud c-vel száguldani...

Ezt gondoltam hogy észreveszi valaki, és szóvá is teszi,de azért nem kicsi müon sebessége se.

[miczo]

Ha jól értem, akkor a nagy távolságokra lévő nem távolodó galaxis fényének a hullámhossza nemnő, mert a c-vel száguldó tömegtelen részecskékre (jelen esetben a foton) nem vonatkozik az idődilatáció?

Bevallom, nem értem a kérdést. Miféle távoli galaxis nem távolodik? A távoliak mind tovább távolodnak, ahogy Hubble kimérte.

Igen ezt értem, az egyre távolabbi galaxisok egyre vörösebb eltolódást mutatnak,de ha nem távolodnának, akkor miért nem mutatnának az egyre távolabbi galaxisok egyre vörösebb eltolódást,azért mert csak a Dopller-effektus okozhat vöröseltolódást,az idődilatáció nem ? Egyszer olvastam valahol, hogy c-vel száguldó müon részecskék"órája"lassabban jár a megfigyelőjéhez képest,a részecske ezt nem is veszi észre,na itt kezdtem el kombinálni a fénnyel,mi a helyzet az ö órájával ami a hullámhossza ?

Ha belegondoltok, van egy elmélet ami a ösrobbanásról szól, amit a színképi vöröseltolódás (mint mért tapasztalat) alapján alkottak. De mi van akkor ha a jelenség oka más? Például ha a vákuumban hullámok csillapodnak és ez kozmikus távolságoknál mint vöröseltolódás jelentezik? A közeg, amiben a fény terjed a hullámok szinte csillapodás nélkül milliárd fényévekre is eljutnak. A lényeg itt a szinte szón van, mert van valamekkora csillapodás, amit csak ilyen kozmikus távlatokban lehet érzékelni épp a vöröseltolódás formájában. Akkor bizony a távoli galaxisoknak egyáltalán nem is kell távolodni, mert a vöröseltolódást hullám-csillapodást okozza és akkor ezek a kérdésfelvetések egyböl egy sokkal egyszerübb hullámtani alapra kerülnek.

Ezzel kapcsolatban utalnék itt Kristóf Miklós: Az áramló Téridö-plazma c. írására, ahol a 17.oldal lap alján pont erröl a kérdésröl ír. Érdemes elolvasni ezt a kis írást, már csak azért is, mert pofon egyszerü választ ad, ami összehozza a klasszikus fizikát a relativitáselmélettel és az éterelmélettel.

http://kvadromatika.uw.hu/eter/atpelm_jav.pdf

Üdv: Miklós