RR Lyrae

HiL
Hozzászólások: 26
Csatlakozott: 2021.11.19. 12:01

Re: RR Lyrae

Hozzászólás Szerző: HiL » 2022.01.11. 19:24

Sziasztok!

Biztosan ti is rájöttetek, hogy nulla a valószínűsége, a távolság adott hibahatárán belül a megfelelő fénygörbe megtalálásának. A fényimpulzusok elnyúlnak az időben, mint a rágógumi, amit KeringésiIdő hosszúságú darabokra szabdalunk, és egymás fölé helyezünk. (a szakaszoknak itt, 4-500 impulzus a hossza) A távolság növekedésével egyre egyenletesebb lesz az eloszlás. Ez az elképzelés kudarcba fulladt. Sebaj! Próbáljuk máshogy!
Az impulzusok elindulásának közelében még biztosan érvényesül a „futóversenyző hatás”. Nem mehetünk közelebb! A 854 fényéves távolságot tiszteletben kell tartanunk. Ha kettős rendszer pályasíkját a látóirányra merőleges tengely mentén megdöntjük, a keringésből adódó radiális sebesség a döntés szögének koszinuszára csökken. Ha kellően nagy a döntés szöge, 854 fényévről ugyanazt látjuk, mint a pálya síkjában lévő megfigyelő fél fényévről!
Elállt a lélegzetem, amikor a „CsiTávEltolás”-t mínusz ötvenötezer százra írtam át! Tegyétek meg ti is! Én ordítani tudnék! Van olyan szakasz, ahol 20-21 impulzus is érkezik egy másodpercen belül. Előre- és hátrahaladva az imp/sec száma szép fokozatosan csökken.
Következő feladat a pályasík megdöntése.
Üdv,

HiL
HiL
Hozzászólások: 26
Csatlakozott: 2021.11.19. 12:01

Re: RR Lyrae

Hozzászólás Szerző: HiL » 2022.01.15. 11:31

Sziasztok!

Biztosan ti is rájöttetek, hogy nulla a valószínűsége, a távolság adott hibahatárán belül a megfelelő fénygörbe megtalálásának. A fényimpulzusok elnyúlnak az időben, mint a rágógumi, amit KeringésiIdő hosszúságú darabokra szabdalunk, és egymás fölé helyezünk. (a szakaszoknak itt, 4-500 impulzus a hossza) A távolság növekedésével egyre egyenletesebb lesz az eloszlás. Ez az elképzelés kudarcba fulladt. Sebaj! Próbáljuk máshogy!
Az impulzusok elindulásának közelében még biztosan érvényesül a „futóversenyző hatás”. Nem mehetünk közelebb! A 854 fényéves távolságot tiszteletben kell tartanunk. Ha kettős rendszer pályasíkját a látóirányra merőleges tengely mentén megdöntjük, a keringésből adódó radiális sebesség a döntés szögének koszinuszára csökken. Ha kellően nagy a döntés szöge, 854 fényévről ugyanazt látjuk, mint a pálya síkjában lévő megfigyelő fél fényévről!
Elállt a lélegzetem, amikor a „CsiTávEltolás”-t mínusz ötvenötezer százra írtam át! Tegyétek meg ti is! Én ordítani tudnék! Van olyan szakasz, ahol 20-21 impulzus is érkezik egy másodpercen belül. Előre- és hátrahaladva az imp/sec száma szép fokozatosan csökken.
Következő feladat a pályasík megdöntése.
Üdv,

HiL


Sziasztok!
Száz százalék a valószínűsége annak, hogy egy paraméterként megadott dőlésszög koszinuszával meg tudom szorozni a radiális sebességértékeket, de nem érdemes erre időt vesztegetni. Minden változócsillag fényességváltozásait értelmezni tudó, általánosan érvényes modellre van szükség. A körpályamodell fontos tényeket tisztázott, de nem markol eleget.
- Kiderült, hogy a fénygörbe nem függ a megfigyelő távolságától.
- A modell megfelel az RRLyrae kozmikus gyertya mivoltának. Akár egy távoli galaxisban is található olyan pálya-dőlésszög, amely lehetővé teszi ugyanannak a fénygörbének az érzékelését.
- A modellben az is teljesülhet, hogy a felszálló ágban vöröseltolódás legyen. A lemaradással összetorlódó fényt utolérheti a gyorsabban haladó impulzusok hulláma.
- Lehet, hogy az RR_c szinuszos fénygörbéjét is elő lehet vele állítani; de az RR_ab-ét viszont, már valószínűleg nem.

Az ellipszis pálya képzése elengedhetetlen feltétele annak, hogy tetszőleges változócsillag (akár, az Antares) működését is modellezni lehessen.
Egy új algoritmus körvonalazódik bennem.
Az elliptikus pályán történő keringés során, az energia-megmaradás törvényének érvényesülnie kell. A Periasztron átmenetnél a magas mozgási energiaszinthez alacsony helyzeti energiaszint párosul, az apasztron átmenetnél pedig ennek éppen a fordítottja. Úgy is fogalmazhatunk, hogy a keringési idő fele alatt a mozgási energia egy része helyzeti energiává alakul.
Az adott két pontban kiszámítható a mozgási energia, és annak különbsége is. Ha ezt a különbséget elosztjuk a keringési idő felével, megkapjuk, hogy másodpercenként mennyivel változik a mozgási energia szintje. Természetesen a helyzeti energiáé is, ellenkező előjellel. Evvel már a keringés minden másodpercéhez hozzá tudunk rendelni egy mozgási, és egy helyzeti energiaszintet.
A pillanatnyi mozgási energia szintből kiszámítható a pillanatnyi vezérsugárhossz. (Az Égi Mechanikai paradoxon képlete alapján.)
A vezérsugár ismeretében, a 2021.12.17-én levezetett képletből kifejezhetjük az irányszöget.
A vezérsugár hossza, és irányszöge megadja az égitest tartózkodási helyének polárkoordinátáit.

Üdvözlet,

HiL
Válasz küldése

Vissza: “Elméleti kérdések”