Dávid Gyula kérdések

moha
Hozzászólások: 18
Csatlakozott: 2010.04.04. 09:38

Re: Dávid Gyula kérdések

Hozzászólás Szerző: moha » 2011.07.15. 11:40

Mivel sokan mások is megtették, ezért röviden én mondom: Köszönjük az előadásokat, megérte megvárni és sajnálom, hogy nem lehettem jelen fizikailag is.
Régebben feltett kérdéseim lezárása és egy-két új gondolat tisztázásához szeretnék összefoglalni néhány gondolatot ez alapján, amit nekem sikerül megérteni az előadásokból és szeretném kérni ezek megerősítését vagy javítását:
1. Feketelyuk körüli területekről érkező fények:
Mennyire igaz a következő állítás: Mind a feketelyukon belül is és a körülötte lévő helyeken is -de külön-külön helyi inercia rendszerben mérve- C sebességgel halad a fény, továbbá a feketelyukból nem-, de a körülötte lévő helyekről érkezik fény, mert - bár látszólag ez a terület közelebb van a lyukhoz, mint hozzánk - de valóban a tér-idő szerkezete a lyuk körüli területeken inkább a miénkhez hasonlít, ezért ezek a területek lehetnek velünk együtt egy inercia rendszeren belül, de a feketelyukkal nem lehetnek azonos helyi inercia rendszeren belül.
2. A párkeltés és az iker paradoxon:
Ezt a kérdést feltettem pár hónappal ezelőtt de utána gyorsan le is töröltem, még mielőbb válaszolt volna valaki, mert úgy éreztem, nem fogalmaztam meg jól. Most újra felteszem, remélem jobban megfogalmazva:
Ha jól tudom, a keltett párok csak együtt létezhetnek, így ha megsemmisül az egyik, akkor egyszerre megsemmisül a másik is. Amit nem értek, az, hogy mit jelent az „EGYSZERRE” szó. Tegyük fel, hogy a két fél pár különböző utakon utazik, úgy mint az ikrek az iker paradoxon témánál, akkor másképpen telne el az idő mind kettőnél, így ha újra találkoznának, akkor öregebb lenne az egyik a másiknál (igaz még nem semmisült meg egyikük sem). Szóval ilyen esetben, ha megsemmisül az egyik, akkor a másik mikor semmisül meg? Kinek ideje szerint? Egyik tippem: A „MOST PILLANATban”, amiről szó esett az előadások második felében. Másik tippem: mindkettőnél ugyanannyi időnek kell eltelnie, tehát ha az „idősebb” megsemmisülne, akkor a másik csak akkor semmisülne meg, ha majd ő is ugyanolyan öreg lenne. Megjegyzés: a „kvantum radír” témánál kavarodtak össze gondolataim ez ügyben.
3. Háttérsugárzás:
Ha megmértük volna a háttérsugárzás értékét pár milliárd évvel ezelőtt (feltételezzük, hogy hasonló eszközeink lettek volna, mint most), akkor is izotróp lett volna? Értékét tekintve mennyire hasonlított volna a maihoz képest? Helyén álló-e ez a gondolat, hogy pl. 3 Mrd évvel ezelőtt más sugarak érkeztek felénk, azóta több, TÁVOLIBB helyről is érkezhetett sugárzás, amit régebben nem lehetett látni. Ha ez igaz lenne, akkor a 3 Mrd évvel ezelőtti mérések is ugyanazt igazolták volna, mint most, azaz, hogy az univerzum kb. 13,7-3 Mrd éves lenne?
4. Lapos-e a 3 dimenziós világ?
Bár ez inkább csillagászati kérdés, de ezért itt is felteszem: A holdak a bolygó körül forognak egy síkban. A bolygók a csillag körül forognak egy síkban. A csillagok a galaxis központja körül forognak (spirálszerű alakzat). A galaxisok forognak-e valami körül,….
Meddig folytatódik ez a láncolat? Ha ez a végletekig folytatódna, akkor az égitestek kitüremkedésétől eltekintve, lényegében lapos lenne az egész világ, inkább a két dimenzióhoz hasonlítana. Mikor szakad ez a láncolat? Azaz mikor lesznek már merőleges irányban forgó galaxisok vagy más központok? Vagy esetleg létezik-e olyan központ, amely körül a forgó testek nem mind azonos síkban forognak, hanem gömb formában forognak körülötte, tehát egyes testek forgási síkja metszi más testek forgási síkját, annak ellenére, hogy közös forgási központjuk van?
Ennek a témának egyetlen köze lenne kedvenc témánkhoz: A nagy bumm idején két térbeli dimenzió keletkezett+ az idő vagy mindenképpen a gömb forma a nyerő?
:roll:
A hozzászólást 2 alkalommal szerkesztették, utoljára moha 2011.07.18. 09:19-kor.
Avatar
SzZoli
Hozzászólások: 1544
Csatlakozott: 2009.09.07. 10:41

Re: Utolsó előadás felvétele

Hozzászólás Szerző: SzZoli » 2011.07.15. 12:58

petegabi írta:A helyszínen rögzített felvételből technikai okok miatt - megtelt a 8 gigás (!!!) pendrájv - hiányzik kb. 5-10 perc, ezért elnézést kérünk.
http://www.mcse.hu/index.php?option=com_mediatar&task=show&archID=0971&Itemid=338
Az élő adást nézők közül nem rögzítette valaki véletlenül??? Ha igen, keressen meg magánban!!!

Sziasztok,
esetleg sikerült megszerezni a hiányzó részt?
ramius01
Hozzászólások: 60
Csatlakozott: 2010.06.25. 21:43

Re: Dávid Gyula kérdések

Hozzászólás Szerző: ramius01 » 2011.07.15. 16:36

Üdv mindenkinek.

Ha nem veszitek rossz néven megpróbálnék reagálni Al Raheem Mohammad (moha)kérdéseire...

- Ha megmértük volna a háttérsugárzás értékét pár milliárd évvel ezelőtt (feltételezzük, hogy hasonló eszközeink lettek volna, mint most), akkor is izotróp lett volna? -

A termodinamikai egyensúly megszünése után a foton gáz lecsatolódott az atomos anyagról és saját törvényei szerint tágult tovább. Ezt szokták úgy mondani, hogy az Univerzum hírtelen átlátszóvá vált. A tágulás során a fotonok hullámhossza egyre nőt, a frekvenciája, illetve az energiája pedig egyre csökkent. A háttérsugárzás fotonjai ezt követően gyakorlatilag soha többé nem léptek kölcsönhatásba az atomos anyaggal. Az eloszlásuk tehát változatlan maradt. A foton gáz egyik érdekes tulajdonsága, hogy tágulása során megőrzi a termikus eloszlási képet, csak éppen a maximum tolódik el. Tehát a hátérsugárzás ugyanilyen Plank eloszlást mutatott volna pár millió évvel ezelőtt, csak éppen más lett volna a maximuma.

- Értékét tekintve mennyire hasonlított volna a maihoz képest? -

Nem 2,725 K mérnénk, hanem többet. Ahogyan a skalárfaktor értékét is ki lehet számolni 3 milliárd évvel ezelőtt, úgy a hőmérséklettel is meg lehet ezt tenni. Ki kell számolni a pontos értéket és akkor megkapjuk, hogy mekkora volt a háttérsugárzás hőmérséklete 3 milliárd évvel ezelőtt. Az biztos, hogy a fotonok hullámhossza kisebb volt a frekvenciájuk illetve a energiájuk pedig nagyobb. Tehát 3 milliárd évvel ezelőtt a hátérsugárzást nem a rádió tartományban, hanem az elektromágneses spektrum másik irányában kellett volna keresni.

- Helyén álló-e ez a gondolat, hogy pl. 3 Mrd évvel ezelőtt más sugarak érkeztek felénk, azóta több, TÁVOLIBB helyről is érkezhetett sugárzás, amit régebben nem lehetett látni. Ha ez igaz lenne, akkor a 3 Mrd évvel ezelőtti mérések is ugyanazt igazolták volna, mint most, azaz, hogy az univerzum kb. 13,7-3 Mrd éves lenne? -

3 milliárd évvel ezelőtt nyílván kisebb részét láthattuk volna az Univerzumnak. De a háttérsugárzásban ugyanazt a Plank eloszlást (megfelelő módon eltolódva) tapasztaltuk volna. Ha akkor elvégezzük az Univerzum korára vonatkozó méréseket, akkor valóba 13,7-3 milliárd évet kaptunk volna. Ugyanígy 3 milliárd év múlva már egy 16,7 milliárd fényév átmérőjű gömböt láthatunk a téridőből és a mérések azt fogják mutatni, hogy az Univerzum 16,7 milliárd éves.

De ez már nem teljesen biztos. Ha mondjuk Fred Hoyle-nak igaza volt, akkor lehet hogy meglátjuk a "doménfalakat", a mi "kis" buborékunk határait. Ezen túl, lehet hogy más állapotát látjuk majd a vákuumnak. Hiszen hol van az leírva, hogy a Higgs mezőnek csak eggyetlen alapállapota lehet (a miénk?) :?:
ramius01
Hozzászólások: 60
Csatlakozott: 2010.06.25. 21:43

Re: Dávid Gyula kérdések

Hozzászólás Szerző: ramius01 » 2011.07.17. 09:10

Üdv mindenkinek.

Az "időlassulással" kapcsolatban valami nem egészen tiszta számomra.
A speciális relativitáselméletben értem a dolgot. Ha elhelyezünk egy ingaórát a Földön és az űrállomáson, akkor a földi megfigyelő szerint az űrállomáson lévő jár lassabban, az űrállomáson pedig a földi ingaórát látják lassabban járni. A helyzet teljesen szimetrikus. Valójában mind két ingaóra ugyanúgy jár, a különbségük csupán látszólagos, a mérésből adódik. Ha síkban próbálom lerajzolni a tér-időben felvehető egységkört, akkor 4 hiperbolát kapok. A hiperbolákon lévő pontokra mutató vektorok, minden megfigyelő számára invariánsak, én mégis különböző hosszúságúnak látom őket. A különbség csak látszólagos.

Viszont a "Le a szavannai fizikával"-című előadásból az derült ki, hogy az általános relativitáselméletben más a helyzet. Erős gravitációs térben (pontosabban nagy térgörbület esetén) valóban lassabban múlik az idő. Tehát, ha az ingaórámat nem az űrállomásra teszem, hanem egy neutroncsillag felszínére (feltéve, hogy nem törik össze) akkor valóban lassabban fog járni. A gondom a következő. Az "Ahol az Úristen nullával osztott"-című előadásban szóba került a fekete lyukba zuhanó űrhajós esete. Egy külső megfigyelő szerint az űrhajós soha sem éri el az eseményhorizontot, az álltala kibocsájtott fény pedig egyre inkább vöröseltolódást szenved, majd végül teljesen elhalványodik. Az űrhajós viszont úgy látja, hogy véges időn belül átlépi az eseményhorizontot és bezuhan a lyukba. Ez idáig számomra pont úgy hangzik, mint az űrállomáson lévő ingaóra esete. Az egyik megfigyelő így látja, a másik úgy.

A fekete lyuk környezetében a gravitációs potenciál (a téridő görbülete) nyilván nagyobb, mint mondjuk a Föld felszínén. Tehát az eseményhorizont felé zuhanó űrhajós számára az idő egyre lassabban telik. Ezek szerint mégsem fog belezuhanni a lyukba? Nyilván bele kell zuhannia a lyukba, de akkor hogy értelmezzen azt a tényt, hogy az idő számára egyre lassabban telik? Ebben kérném a segítségeteket.
dgy
Hozzászólások: 467
Csatlakozott: 2009.09.22. 15:00

Re: Dávid Gyula kérdések

Hozzászólás Szerző: dgy » 2011.07.17. 17:48

Sziasztok,

bocs, de két hétig vidéken leszek, net nélküli boldog ókori körülmények között.
Ott még az idő is lassabban telik (pedig a gravitáció ugyanakkora, de a gondok
mégis kevésbé nyomják az embert - ki érti ezt...). Utána majd igyekszem
válaszolni.

Nektek is fekete lyuktól mentes, nap- és csillagfényben bővelkedő jó nyaralást kívánok!
dgy
Arkhon
Hozzászólások: 53
Csatlakozott: 2009.10.25. 07:25

Re: Dávid Gyula kérdések

Hozzászólás Szerző: Arkhon » 2011.07.17. 21:17

ramius01 írta:A fekete lyuk környezetében a gravitációs potenciál (a téridő görbülete) nyilván nagyobb, mint mondjuk a Föld felszínén. Tehát az eseményhorizont felé zuhanó űrhajós számára az idő egyre lassabban telik. Ezek szerint mégsem fog belezuhanni a lyukba? Nyilván bele kell zuhannia a lyukba, de akkor hogy értelmezzen azt a tényt, hogy az idő számára egyre lassabban telik? Ebben kérném a segítségeteket.


Szia, az űrhajós sajátideje csak a külső szemlélő számára telik lassabban, maga számára közönségesen.
Azaz gyorsuló, spirális pályán véges időn belül eléri a szingularitást. Addig is a karórája óramű pontossággal üti a másodperceket, és mondjuk kiad egy rádiójelet. A kívülálló megfigyelő azt észleli hogy a másodperces rádiójelek között egyre nagyobb időkülönbség van, egyre hosszabb hullámhosszon érkeznek a jelek, majd az belemosódik a háttérsugárzásba. Matematikailag, még végtelen idő múlva is lehet 1-1- jelet fogni.
ramius01
Hozzászólások: 60
Csatlakozott: 2010.06.25. 21:43

Re: Dávid Gyula kérdések

Hozzászólás Szerző: ramius01 » 2011.07.17. 22:27

Üdv mindenkinek.

Köszönöm a választ. Én is arra gondoltam első blikkre, hogy a gravitációs időlassulás is ugyanolyan látszólagos jelenség mint ami a specrel-ben is fellép. De mégsem... Az ikerparadoxonnal kapcsolatban Dávid Gyulának volt néhány nagyon érdekes mondata. Az euklideszi síkon két pont között a legrövidebb távolság az egyenes, ezt mindenki tudja. Ám a görbült téridőben két pont (két időszerűen elválasztott pont) között éppen hogy a LEGHOSSZABB távolság az egyenes. Vagyis, ha az a bizonyos iker sokáig űrhajózgat jó nagy gyorsulással, majd megunván a dolgot visszatér a Földre, kevesebbet öregszik mint a testvére. Dávid Gyula tréfásan még azt is hozzátette, hogy ez igazolni látszik azt a pszihológiai tapasztalatott, miszerint, ha az ember barátnője elutazik, a visszatértekor úgy tűnik, mintha kevesebbet öregedet volna. Na most úgy tudom, hogy a gyorsulás analóg a gravitációs erővel. Ha az ember egy teljesen elsötétített dobozban ül, akkor nem tudja eldönteni, hogy éppen azért hat rá érő, mert rakétát szereltek a doboz aljára és bekapcsolták, vagy a doboz a talajon áll és a Föld gravitációs ereje vonzza.

Nos ezek szerint az ikerparadoxonban a gyorsulást fel lehet cserélni a gravitációs erővel. Vagyis ha az a bizonyos iker egy neutroncsillag felszínén éli az életét (eltekintve a technikai problémáktól) akkor ugyanúgy lassabban kell öregednie mint a földi testvérének. Vagy hibás a gondolatmenetem?

Dávid Gyulának és mindenkinek, aki nyaralásra adja a fejét, jó pihenést kívánok!
Arkhon
Hozzászólások: 53
Csatlakozott: 2009.10.25. 07:25

Re: Dávid Gyula kérdések

Hozzászólás Szerző: Arkhon » 2011.07.18. 01:25

Gondban vagyok picit az értelmezéssel.
Gyorsulás = gravitációs erő, tettük fel az előbb, de éppen az áltrel szerint nincs grav. erő, hanem geometriai "görbület", amely mentén leírják a világvonalukat az objektumok a téridőben.

Konkrétan válaszolva, igen, a neutroncsillag (de akár fehér törpe) felszínén élő testvér sajátideje lassabb, mint egy hozzá képest "nyíltabb" térgörbületen tartózkodóé. De fontos a "hozzá képest", nincs egy mindkét állapotot eklaténsan látó "felső" nézőpont, csak a papíron amikor megrajzoljuk a diszpozíciót. Különben nem tudnak egymásról, nem egy rendszerben vannak, nincs kapcsolatban a saját jelenük)

A neutroncsillag felszínén ezt a nagy tömeg okozza, de pl. az elektrosztatikus kölcsönhatás gyorsító hatása éppolyan "gravitációs" érzést okozna, mint a "sima" tömegek vonzásából fellépő nehézségi erő, sőt nem is értelmezünk külön "elektrogravitációs" vagy "magnetogravitációs" hatást, és ha jól emlékszem az előadásra, a leíró mezőelmélet is azt hiszem, mindig ugyanazt az egyféle kutyaközönséges gravitációt dobja.

Ilyen tekintetben szerintem tökmindegy miféle eredetű, milyen olvasatú "grav.térben", vagy másik mező (energia) ráhatása közben, lényeg hogy "elmászik" a koordinátarendszere a másikhoz képest, és az objektum sajátideje mindig lassabban fog telni a külső megfigyelő számára.

Azért még utána nézek, de erre most becsípődtem...:-)
(a Coulomb-féle erő a 10^40-szeres csatolási állandójú mező a gravitációhoz képest, de ugyanúgy 1/r2 a távolságfüggése. Kérdés, hogy az elektrosztatikus mező kölcsönhatását elektromos töltés okozza, és "mágneses" gyorsulást okoz a téridőben ugyanúgy, mint a gravitáció "tömegszerű" vonzereje, és a két hatás megkülönböztethetetlen-e, vagy az elektromos kölcsönhatások az "elektromos téridő" görbületei mentén történnek, miközben az egész még be van ágyazva még a gravitációs téridőbe. S nagy léptékben az eletrosztatikus téridő kisimul, mivel a nagy csatolási állandó miatt a töltések kis léptétekben kiegyenlítik egymást, miközben kozmikus léptékben a gravitáció marad csak észlelhető.
Ez alapján kis léptékben meg a gravitáció dobható el, mint jelentéktelen hatás. ("sima" kvantumelmélet)
Viszont nagy tömegkoncentrációnál (neutroncsillag, fekete lyuk) esetleg nem "kvantumgravitációt" kell keresni, hanem akár a 4-féle erő görbült téridejének egymásba ágyazását, mert mindegyik hatása jelentős.
(jézusom, Gyulától kapok péklapáttal)
ramius01
Hozzászólások: 60
Csatlakozott: 2010.06.25. 21:43

Re: Dávid Gyula kérdések

Hozzászólás Szerző: ramius01 » 2011.07.18. 08:06

Üdv mindenkinek.

- Konkrétan válaszolva, igen, a neutroncsillag (de akár fehér törpe) felszínén élő testvér sajátideje lassabb, mint egy hozzá képest "nyíltabb" térgörbületen tartózkodóé. -

Köszönöm ezt a mondatot, már nagyon vártam egy ilyen konkrét választ! Természetesen tisztában vagyok vele, hogy nincs egy 3. "külső" megfigyelő. Egyébként az ikerparadoxon szépsége, hogy az űrhajós iker visszatér a Földre. Na most tételezzük fel, hogy a neutroncsillag felszínén éldegélő ikertestvér egyszer csak megunja a dolgot, űrhajóra pattan és visszartér (tekintsünk el a technikai részletektől). Ezek szerint ebben az esetben ténylegesen lassabban öregedett mint a testvére. Ez egyszerűen döbbenetes.

- Gyorsulás = gravitációs erő, tettük fel az előbb, de éppen az áltrel szerint nincs grav. erő, hanem geometriai "görbület", amely mentén leírják a világvonalukat az objektumok a téridőben. -

Teljesen jogos, elnézést a pongyola megfogalmazásért. Tudom, hogy Newton-nál a gravitációt csak a tömeg határozza meg, Einstein-nél a metrikus tenzort 10 különböző mennyiség és ennek a 2. deriváltja a görbületi tenzor. Csupán arra akartam utalni, hogy az iker paradoxon gyorsulás helyett elmondható téridő görbülettel is. Megmondom miért érdekel engem ennyire a gravitációs időlassulás. Hagyjuk az ikreket, úgy sem akar senki neutroncsillagon élni... Vegyünk egy kvantuummechanikai jelenséget, mondjuk egy béta bomlást. A Nap energiatermelésének egyik fontos lépése, amikor egy szabad proton átalakul neutronná. Ez a folyamat itt a Földön is végbemegy, nagyon kicsi valószínűséggel (kb 1millió évet kell várni). Engem igazából az izgat, hogy egy nagyobb térgörböletű helyen más e egy ilyen folyamat sebessége? Ha igen, akkor annak nagyon érdekes következményei lennének a korai Univerzummal kapcsolatban. Az is érdekelne, hogy helyes e a következő gondolatmenet? Tudomásom szerint a Newtoni gravitáció elméletben, ha nem tömegpontokról beszélünk, akkor alapvetően a sűrűség számít. Tehát egy nagyobb sűrűségű helyen nagyobb a gravitációs potenciál. Einsteinnél ez sokkal bonyolultabb, hiszen több mennyiséget kell figyelembe venni (energia sűrűség, energia áram, nyomások) A korai Univerzum nyílvá sűrűbb volt, tehát a gravitációs potenciálnak (pontosabban a térgöbületnek) is nagyobbnak kellett lenni. Az utolsó mondat vajon helytálló, vagy alapvetően hibás?

- Kérdés, hogy az elektrosztatikus mező kölcsönhatását elektromos töltés okozza, és "mágneses" gyorsulást okoz a téridőben ugyanúgy, mint a gravitáció "tömegszerű" vonzereje, és a két hatás megkülönböztethetetlen-e, vagy az elektromos kölcsönhatások az "elektromos téridő" görbületei mentén történnek, miközben az egész még be van ágyazva még a gravitációs téridőbe. -

A Hawking sugárzással kapcsolatban Dávid Gyula már beszélt hasonló jelenségekről. A kvantummechanikában azt már régóta tudják, hogy ha "üres térben" elhelyeznek két kondenzátorlemezt és feszültséget kapcsolnak rá, akkor a lemezek között virtuális részecske-antirészecske párok keletkeznek és úgymond áram kezd folyni. Feltételezések szerint, az erős gravitációs tér is kelthet ilyen részecske-antirészecske párokat. :?
Arkhon
Hozzászólások: 53
Csatlakozott: 2009.10.25. 07:25

Re: Dávid Gyula kérdések

Hozzászólás Szerző: Arkhon » 2011.07.18. 19:32

Vegyünk egy kvantuummechanikai jelenséget, mondjuk egy béta bomlást. A Nap energiatermelésének egyik fontos lépése, amikor egy szabad proton átalakul neutronná. Ez a folyamat itt a Földön is végbemegy, nagyon kicsi valószínűséggel (kb 1millió évet kell várni). Engem igazából az izgat, hogy egy nagyobb térgörböletű helyen más e egy ilyen folyamat sebessége?

Nem jó uram. A béta bomlás a neutronok elbomlása protonra, elektronra, és antineutrínóra. Atommagban ez nagysebességű elektron kisugárzásával, és a rendszám növekedésével jár. A Napban az első lépés pedig a Coulomb-gát leküzdésével (alagút effektussal) két proton ütközésekor az egyikük neutronná alakulása, s egybeolvadásukkal egy deutériummag létrejötte, ami már könnyen befog egy második protont, He3-izotóppá alakulva.

Azt gondolom a spontán protonbomlásra szerettél volna reflektálni.
Erre a folyamatra az egyesítési szimmetriák miatt van szükség, ha az elmélet felteszi hogy a leptonok átalakulhatnak kvarkokká és viszont. A számítások szerint a proton stabilitására legalább 10^31 év nagyságrend adódott, vagy még több. Az Univerzum életkora 10^10 nagyságrend ugyebár. Azaz a mi szemünkkel teljesen stabil. (többek között ezért van szemünk :-))

Az egyik korai nagy egyesítési elméletben, a Georgi-Glashow modellben az alábbi legegyszerűbb bomlást feltételezik:

p + → e(+) + π(0) , majd rögtön tovább bomolva:
π 0 → 2 γ (gamma)

A pozitron egy antilepton, így a reakció nem sérteté a barionszám-megmaradást az első lépésben.

A Kamiokande detektor alsó becslése alapján - amely 3000 tonna vizet tartalmaz, és egyetlen protonbomlási reakciót sem sikerült megfigyelni benne mindeddig - a proton felezési ideje legalább 1,01*10^34 év.

A szuperszimmetrikus elméletek további egzotikus protonbomlást is feltételeznek, különböző dimension rendszerekbe sorolva. (magyar nyelvű forrásanyagot sajnos nem találtam)

A dimension-6 feltételezése szerint az egyes proton bomlást szolgáltató komponensek egyenként megsérthetik a B=barion, ill. L=lepton paritást, de a kombinált B-L-t nem.

Van itt protonbomlás által közvetített X-bozon, hármas Higgs és anti-hármas Higgs, és még durvább dolgok, de nem idéztem ide, mert én sem értem teljesen:-)
Lezárt

Vissza: “Elméleti kérdések”