Csillagváros.Hu

Lehet, hogy ez egyszerűen kijön valamiből, de én nem jöttem rá. Szóval ha a fény elhajlik a nap mellett elhaladva, akkor ha kifeszítek egy rugalmas fonalat úgy, hogy az a nap mellett haladjon el, akkor a fonal ugyanúgy görbe lesz? És ha igen, akkor miért?

Mihez kepest feszitjuk ki?

Mindenkinek!

A tér görbült. Ezt az 1919-es teljes napfogyatkozás igazolta. Einstein elmélete már nem lett többé elmélet, hanem konkrét megfigyelési tény támasztotta alá az általa négy évvel korábban leírt elméletet. Hajszálpontosan kiszámította, hogy ekkor milyen mértékben változik meg egy, a Földről látható csillag pozíciója. A jelenség magyarázata az, hogy a nagy tömegű égitest -- pl. a Nap -- gravitációs mezeje megváltoztatta a fény útját. Tehát a fénysugár egyenes útja a görbült téren vezetett át. Az egyenes csak az Euklidesz által leírt geometria szerint értendő. Ez azonban alapvetően különbözik a Bolyai János által felismert geometriától. A kiváló magyar matematikus írta le a görbült terek geometriáját. Az eltelt évtizedek óta sokszorosan igazolták az Einstein által leírt elméletet és ezzel együtt a Bolyai geometriát. Lásd gravitációs lencse.
Einstein egyik nagy érdeme, hogy a teret és az időt összekötötte egymással. Newton szerint abszolút idő és abszolút tér létezik. Einstein szerint a téridőt kell vizsgálni. Tehát sem a tér, sem az idő nem abszolút!
Bővebben: A. Einstein -- A speciális és az általános relativitás elmélete, Taylor-Wheeler -- Téridő fizika, Gamow -- A fizika története, Simonyi Károly -- A fizika kultúrtörténete.

Molnár Péternek:
Két elég távoli (pl. a külső bolygópályákon túli) pont között kifeszítünk egy végtelenül könnyű (a nap gravitációjának hatását elhanyagolhatóvá tévő) rugalmas fonalat és a két pontot úgy állítjuk be, hogy a fonal elhaladjon a nap mellett ugyanott, ahol a távoli csillag fénye, ami elhajlott a nap mellett.
Kérdés: a fonal is elhajlik vagy nem?
Szerintem is elhajlik, de konkrétan miért?

Orha Zolinak:
Köszönöm, ezt nagyjából én is tudtam, de mi van fonalammal?

Igen, elhajlik. Vagy méginkább: igen is meg nem is
A fénysugár jelöli ki a téridőben "az" egyenest, tehát ha a fonalat eme egyenes mentén feszítjük ki (mivel ennél jobb egyenest nem találunk), akkor ebben az értelemben elhajlik. Viszont mivel a fény jelöli ki az egyenest, tkp nem

--mpt

gszabo írta:Szerintem is elhajlik, de konkrétan miért?

Konkrétan a tömegvonzás (gravitáció) miatt!

gszabo írta:kifeszítünk egy végtelenül könnyű (a nap gravitációjának hatását elhanyagolhatóvá tévő) rugalmas fonalat

Ez értelmezhetetlen!

Molnár Péternek

Ha egy távolabbi csillag fénye úgy jut el hozzánk, hogy az útvonal mentén nincs egyetlen nagyobb tömeg sem, akkor tudjuk, hogy a fénysugár euklideszi értelemben is egyenes lesz. Ezt tekintem "egyenesnek". Ha most a fénysugár mellé odatesszük a napot, akkor láthatóan elhajlik a fénysugár, mert látjuk, hogy a csillag látszólagos helyzete megváltozik (lásd Einstein relativitás elméletét igazoló napfogyatkozás-kori fénykép). Tegyük fel, hogy a csillagról induló fénysugár mellett a csillag és a föld között egy fonalat is kifeszítünk (és hagyjuk már a fenébe a fonal tömegét, nem erről van szó) párhuzamosan a fénysugárral. Ha nincs ott a nap, akkor mindkettő "egyenes" lesz és párhuzamos. Az a kérdés, hogy mi lesz a fonallal, ha odatesszük a napot is, mint az előbb. A fonal alakja ugyanúgy elgörbül, mint a fénysugár, vagy a fonal "egyenes" marad?

Úgy sejtem, hogy elgörbül, de szeretném konkrétan tudni, hogy miért. A fonal egyenességét normál (nem görbült térben) az adja, hogy minden pontjában erő-ellenerő párok keletkeznek, amelyek pontosan 180 fokot zárnak be egymással. Vagy ha a fonalat egyetlen atom-sornak tekintjük, ahol az atomokat a szilárd testekben ható (elektromágneses) összetartó erő fűzi fel lánccá, akkor 3 egymásutáni atom pontosan 180 fokos szögben fog rendeződni, mert ha középső atom valamerre "kilógna", akkor az erő-ellenerő pár már nem 180 fokot zárna be egymással, keletkezne egy eredő erő, ami a középső atomot "behúzná" a helyére (középre).
Ha görbült tér esetén az erő-ellenőr pár követi a görbületet, akkor euklideszi értelemben már nem 180 fokot fognak bezárni, tehát lesz egy 0-tól különböző eredő erő. Vagy nem lesz? Miért nem lesz?

En nem foglalkoztam a tomeggel
De irtam, hogy attol fugg, hogyan nezzuk. A kepzeletbeli atomlanc tagjai akkor is ugy fognak allni, hogy az atom ket szomszedja egymassal 180 fokot zar be. Csak epp maga a ter hajlik, azaz vegso soron a fonal megiscsak hajlik, bar ezt nem tudja.

--mpt

Igen, bocsánat, aztán észbe kaptam, hogy nem Te írtál a fonal tömegéről...

Szóval lényegében engem az érdekel, hogy az erők vektoriális összegzési szabálya miért követi a tér görbületét. Vagy talán az általános relativitás elmélet kitér erre is? Én nem emlékszem ilyenre, de ettől persze még nyugodtan lehet, hogy kitér. Mindenesetre arról sem tudok, hogy erre vonatkozó igazoló kísérletet végrehajtottak volna, mint a fény esetében.

gszabo írta:Lehet, hogy ez egyszerűen kijön valamiből, de én nem jöttem rá. Szóval ha a fény elhajlik a nap mellett elhaladva, akkor ha kifeszítek egy rugalmas fonalat úgy, hogy az a nap mellett haladjon el, akkor a fonal ugyanúgy görbe lesz? És ha igen, akkor miért?

Görbe lessz mert a nap aszt a részét ami a legközelebb van hozzá magához vonnza.. ezért U alakú lessz...
De ha a fonalat folyamatosan húzod ki akkor már a kifeszítés előtt elhajlítja az útvonalát ezért ívelt lessz....