A Nagy Bumm elmelet kerdojelei.

Rigel
Hozzászólások: 212
Csatlakozott: 2012.03.03. 16:43

Re: A Nagy Bumm elmelet kerdojelei.

Hozzászólás Szerző: Rigel » 2015.02.26. 16:38

amatea írta:Ezt nem értem, már azért sem, mert a felrobbant anyag nem távozhat a robbanás helyéről fénysebességgel.
...
Valahol az űrben felrobbant egy gyufafej, legyen gombostűfej, vagy még kisebb, ki tudja. A szétterjedő anyagú gömb egy pontján kell legyünk valahol. A robbanás középpontja felé nézve más eloszlást kellene látnunk, mint kifelé a gömbhéj felé, és persze összességében, semmiképpen sem huszonnyolc milliárd fényévnyi távolságban.
...
Talán, de ki tudja ezeket???

Az, aki megtanulta az általános relativitáselméletet. (Én nem, úgyhogy elhiszem annak, aki keni-vágja, és a tőlük felcsipegetett információmorzsákból írtam az alábbi ismeretterjesztő összefoglalást.)

Az a laikus elképzelés, hogy az Ősrobbanás, mint valami gránát, repeszeket szórt szét egy töküres térbe, egy a józan észnek kedves tévképzet. Az Ősrobbanás és az Univerzum tágulása nem olyan Newtoni-fizika szerinti dolog, ahogyan azt az ösztönös intuíciónk sugallja. A dolog az általános relativitáselméleten alapszik.
Amikor az általános relativitáselméletben arról beszélnek, hogy az anyag meggörbíti a teret (valójában a teljes téridőt), akkor nem arra a gumilepedős hasonlatra kell gondolni, amiben konkrétan a háromdimenziós térbe kidudorodó görbe felület keletkezik. Az anyag valójában eltorzítja a téridő belső távolságait: ami a nagy tömegektől távoli "sík" téridőben A és B esemény között 1 méter és 1 másodperc volt, az a nagy tömeg közelében a "görbe" téridőben már nem annyi lesz. A gumilepedős hasonlatban sem az a lényeg, ami nyilvánvaló, hogy a rárakott golyó miatt lefelé (a lepedőre merőlegesen!) egy horpadás keletkezik, hanem az, hogy a lepedő anyaga nyúlik meg a golyó közelében, máskülönben a horpadás sem jöhetett volna enélkül létre. Az általános relativitáselmélet erről a "belső" nyúlásról szól: a téridő pontjai közötti távolság megváltozásáról.
Ezt tudva azonnal rájöhetünk arra, hogy az univerzum tágulása pont egy ugyanilyen belső nyúlás, amit az Univerzumban lévő anyag és energia okoz. Az a probléma, hogy a téridő, ha anyag van benne, nem lehet statikusan állandó. A belső távolságai nem lehetnek fixek, hiszen a benne lévő anyag és energia visszahat a téridő geometriájára, nyújtja vagy zsugorítja a távolságokat helyileg, ami viszont befolyásolja az anyag és energia elhelyezkedését, ami visszahat a téridő geometriájára... és így tovább. A lokális kis változások mellett előfordulhat, hogy a helyi változások eredőjéből általánosan is megjelenik egy nyúlási vagy zsugorodási tendencia a téridő nagyobb tartományaiban, akár akkorában is, mint a belátható Univerzum. Egy ilyen általános nyúlást tapasztalunk mi meg az "Univerzum tágulásaként". Tulajdonképpen a "szerterepülő" anyagdarabok nyugalomban vannak a környezetükhöz képest, a téridő nyúlása az, ami "sodorja" magával a dolgokat. Ez belülről nézve úgy látszik, mintha időben előrefelé haladva szétrepülnének a galaxisok, sőt ha nem tudatosítjuk magunknak, hogy itt egy általános relativitáselméleten alapuló geometria-változásról van szó, akkor a szétrepülés hibás képéből még arra a tévedésre is juthatunk, hogy kellett lennie egy kezdőpontnak. Ugye ott volt a gránát, ami felrobbant, és körülötte üres tér volt, amibe szétszórta a galaxis-repeszeket. Hát ez az elképzelés a lehető legtávolabb áll a valódi helyes univerzum-modelltől!
A helyes kép elképzeléséhez az univerzum téridejét, mint egy testet kell elképzelni, főleg azért, mert az idő nem független a tértől, így pedig a tér távolságainak időbeli változása (a tágulás) valójában a 4D téridő "alakját" jelenti. Az univerzum 4D téridejének az "alakja" speciel olyan, hogy bármely megfigyelő időtengelyére merőleges metszetei rendre egyre nagyobb térbeli térfogatúak: aki nem kívülről időtlen Isten-nézőpontból szemléli, hanem belülről az időben haladva, az ezt az "alakot" az univerzum tágulásának érzékeli. Nagyon szemléletes ábrázolása ennek (egy térbeli dimenziót elhagyva) az a fektetett "pohár-diagram", amit mindenhol mutogatnak kozmológiai cikkekben. Ami a lényeg: az anyag mindig is kitöltötte a teljes rendelkezésre álló teret, maximum csak a rendelkezésre álló tér térfogata volt kisebb a múltbeli időpontokban (zárt univerzum esetén) illetve az anyag általános sűrűsége volt nagyobb mindenhol (nyitott végtelen univerzum esetén).
Avatar
Garosz
Hozzászólások: 57
Csatlakozott: 2014.05.22. 15:53

Re: A Nagy Bumm elmelet kerdojelei.

Hozzászólás Szerző: Garosz » 2015.02.26. 17:40

dgy írta:
Ha az SzZoli által említett folyamatra akarsz rákeresni, annak meg inflációs elmélet a neve.

Nem. Az maga a Nagy Bumm elmélet.
Az infláció a Nagy Bumm forgatókönyvének csak egy rövid ideig tartó, ám fontos szakasza.
dgy


Írni is akartam, hogy ha valamiben tévedek, akkor javítsatok ki, mert úgy tanul az ember :)

Azért gondoltam, hogy az egy külön elmélet, mert először kidolgozták ősrobbanás elméletét és csak akkor gondoltak arra, hogy lehetett egy ilyen kezdeti inflációs szakasz, amikor felmerült a probléma, hogy az előbb említett nagy távolságok miatt nem lenne szabad ennyire homogénnek lennie a Földet érő kozmikus háttérsugárzásnak.
Ez kb igaz, nem? Mostanában olvasgattam erről a témáról(meg járok egy eltés kurzusra), és kíváncsi vagyok mennyire értettem meg :D
dgy
Hozzászólások: 467
Csatlakozott: 2009.09.22. 15:00

Re: A Nagy Bumm elmelet kerdojelei.

Hozzászólás Szerző: dgy » 2015.02.26. 18:59

Garosz:
először kidolgozták ősrobbanás elméletét és csak akkor gondoltak arra, hogy lehetett egy ilyen kezdeti inflációs szakasz

Ez igaz, az ősrobbanás már régi elmélet, az inflációt pedig csak 1980-ban tételezték fel.

DE:

SzZoli ezt írta:
Valójában a robbanás megtévesztő szó. Ami történt, az a tér tágulása. És annak nem szab határt a fénysebesség. Nem volt központja se, mindenütt egyszerre folyt.

És ez a Nagy Bumm elmélet minden változatára, az idő minden pillanatában igaz. Tehát nincs köze az inflációhoz.

dgy
aPeti
Hozzászólások: 13
Csatlakozott: 2012.06.21. 01:11

Re: A Nagy Bumm elmelet kerdojelei.

Hozzászólás Szerző: aPeti » 2015.02.26. 19:22

És létezhet-e az, hogy az általunk látott Világegyetem peremén levő galaxisból körbenézve nem egyenletes eloszlású galaxisokat látunk minden irányban? Tehát lehet-e közel lenni a táguló tér általunk észlelhető 3D-s szeletének a széléhez, miáltal az eget körbe szemlélve rájöhetünk, hogy mi a Világegyetem szélén vagyunk?
Vagy a valódi Világegyetem sokkal nagyobb, mint a látható Világegyetem? S lehet mindez azért, mert "a tér tágulása. És annak nem szab határt a fénysebesség." ? De ettől még esetleg lehet a térnek "széle", csak lehet, hogy a látható Világegyetem-buborékunk igen messze van attól.
Nem tudom, mennyire jön le ebből a kérdésem... :lol: Bocsánat!
Kukac
Hozzászólások: 950
Csatlakozott: 2011.05.06. 18:32

Re: A Nagy Bumm elmelet kerdojelei.

Hozzászólás Szerző: Kukac » 2015.02.27. 01:22

aPeti írta:És létezhet-e az, hogy az általunk látott Világegyetem peremén levő galaxisból körbenézve nem egyenletes eloszlású galaxisokat látunk minden irányban? Tehát lehet-e közel lenni a táguló tér általunk észlelhető 3D-s szeletének a széléhez, miáltal az eget körbe szemlélve rájöhetünk, hogy mi a Világegyetem szélén vagyunk?
Vagy a valódi Világegyetem sokkal nagyobb, mint a látható Világegyetem? S lehet mindez azért, mert "a tér tágulása. És annak nem szab határt a fénysebesség." ? De ettől még esetleg lehet a térnek "széle", csak lehet, hogy a látható Világegyetem-buborékunk igen messze van attól.
Nem tudom, mennyire jön le ebből a kérdésem... :lol: Bocsánat!


A jelenlegi kozmológiai elméletek arra épülnek, amit látunk (vagyis amit a műszerek érzékelnek).
Tehát az elv, hogy az egész univerzum olyan felépítésű, mint amit látunk, csak legfeljebb nagyobb.
Ebből adódóan nem lehet, hogy van az univerzumnak széle.

De simán lehet, hogy az univerzumunk általunk még nem látható része teljesen másképp viselkedik.
Csak nem túl valószínű.
Rigel
Hozzászólások: 212
Csatlakozott: 2012.03.03. 16:43

Re: A Nagy Bumm elmelet kerdojelei.

Hozzászólás Szerző: Rigel » 2015.02.27. 09:05

Kukac írta:De simán lehet, hogy az univerzumunk általunk még nem látható része teljesen másképp viselkedik.
Csak nem túl valószínű.

Valójában az egyik jelenlegi leg-elfogadottabb elképzelés éppen ilyen, valószínűség ide vagy oda.
Ott a bibi, hogy ha egy végtelen térfogatú rendszerben egyszer elkezdődik az infláció, akkor mi biztosítja azt, hogy mindenhol egyszerre álljon le? Ha ugyanis a leállás (exponenciális tágulásból átmenet a "normális" tágulásba) az elképzelések szerint egy magas energiaszinten megrekedt hamisvákuum-állapot kvantumalagutazásával történik a valódivákuum-állapotba, akkor ezt a kvantumbizonytalanság vezérli, nem pedig olyan konkrét fizikai paraméterek, mint mondjuk az energiasűrűség értéke.
Képzeljük el, hogy a nagy kozmológiai állandóval rendelkező de Sitter tér exponenciálisan tágul, mivel hamisvákuum-állapotban van, és a tér egy pontján "véletlenül" megtörténik az átmenet a valódivákuum-állapotba, és hirtelen a tágulás lefékeződik, a fölös energia pedig "kicsapódik" anyagi részecskékként. Igen ám, de a teljes végtelen de Sitter tér többi részén még mindig exponenciálisan gyorsuló a tágulás! Akárhány ilyen kis "mag" vagy "buborék" bukkan fel az inflációsan táguló térben, azokat még mindig olyan sebességgel táguló tartományok választják el egy mástól, hogy soha sem fognak összeérni a "normálisan" táguló rész-univerzumok.
El lehet azt is képzelni, hogy az ilyen "magok" valamilyen fizikai folyamat révén magukkal rántják a közvetlenül a határukon kívüli de Sitter tér részeket, és így a "normális" tágulás mintegy fertőzés terjed kifelé az exponenciálisan táguló térben. Esélye semmi, hogy ez a folyamat legyőzze az exponenciális tágulást, mert helyileg nem haladhat kifelé a fény sebességénél jobban, míg a de Sitter tér pontjainak távolodása viszont sokszorosan meghaladja a fény sebességét. Viszont olyan ez, mint a tarlótűz: egy gyűrű alakban terjed kifelé a tűz, kívül is más a helyzet és belül is más. Esetünkben elképzelhetjük, hogy az "univerzumbuborék" legközvetlenebb határánál, ahol az exponenciálisan táguló tér éppen lelassul "normálisra" ebben a pillanatban is a részecskék keletkezése zajlik, aztán egy kicsit beljebb ugyanolyan plazma van, mint ami itt nálunk volt 13,8 milliárd éve, még egy kicsit beljebb éppen most történik a háttérsugárzás lecsatolódása, aztán jön egy vastag "gömbhéj" ahol a tér tágulása fokozatosan hozzálassul az itteni "benti" sebességhez, mialatt az anyag csomókba gyűlik, és valahol a "buborék" határától százmillió fényévekre beljebb éppen most gyulladnak ki az első csillagok. A lényeg, hogy az én elképzelésem szerint mindaz a történés, amit az univerzum régmúltjáról időben elrendezve tudunk, az egy "univerzumbuborék" esetében a térben is létezik egy adott pillanatban. Így aztán, ha egy megfigyelőt olyan szerencsés helyzetbe teremt a vakvéletlen, hogy közel van a buborék határához, az sem azt látja, hogy "befelé" galaxisok vannak, "kifelé meg a nagy üres semmi, hanem csak annyit tapasztal meg, hogy neki elég jelentősen aszimmetrikus a háttérsugárzás, és van némi fejlődésbeli aszimmetria a tőle megfigyelhető galaxisokban "kifelé" és "befelé".

Mi viszont ilyet nem látunk az általunk megfigyelhető univerzumban, úgyhogy még ha igaz is lenne a fenti (kaotikus inflációnak nevezett) modell, mi véletlenül a buborék közepetájára kerültünk, és sehol semmi nyoma nincs, hogy merre van a buborék határa.
Gyurka46
Hozzászólások: 44
Csatlakozott: 2011.08.13. 10:01

Re: A Nagy Bumm elmelet kerdojelei.

Hozzászólás Szerző: Gyurka46 » 2015.02.27. 23:22

A fizikusok nagy része elfogadja az ősrobbanás elméletét, de korántsem mindenki.
Jellemzőnek tartom egy fizikus véleményét, aki azt írta: nincs még egy olyan fizikai elmélet, amelyet ennyi ellentmondás dacára elfogadtak volna az elméleti fizikusok.
Egy lista az ellentmondásokból:
1. Tisztázatlan a kiinduló „ősatom”, vagy energia keletkezése, matematikailag sem írható le és fizikailag sem értékelhető a szingularitás.
2. Az elmélet szerint az ősrobbanás előtt nem értelmezhető a tér és az idő. Ha nem létezett idő, akkor változás sem történhetett volna.
3. Nem ad magyarázatot arra, hogy mi okozta a „robbanást” (hacsak el nem fogadjuk a misztikus megoldást, a teremtést).
4. Az első időszakot egy inflációs fázis követte az elmélet szerint, amikor a tér óriási mértékben, a fénynél sok nagyságrenddel nagyobb sebességgel tágult. A tér tágulása egy matematikai absztrakció, ami hasznos lehet a kvantitatív leíráshoz, de fizikailag a tér tágulása azt jelenti, hogy a teret kitöltő részecskék távolabb kerültek egymástól, vagyis egymáshoz képest mozogtak.
5. Az inflációs szakaszt követően az univerzum nagysága nem volt nagyobb 1 fényévnél, ami sokkal kisebb a világegyetem mai méreténél. Mivel a világegyetem korát 13,8 milliárd évre becsülik, és 13 milliárd fényévnyire is találhatók galaxisok, ezeknek az ősrobbanás óta közel fénysebességgel kell mozognia. Tekintve, hogy ehhez hasonlóan távoli objektumok ellentétes oldalon is megfigyelhetők, azoknak a fénysebességnél is gyorsabban kell mozognia.
6. A további átmenetek során plazma állapot, majd az atomok létrejötte következik. Ennek kapcsán felmerül egy újabb probléma, éspedig az anyag és az antianyag találkozása, ami után az anyagi világ teljes megsemmisülésének kellett volna bekövetkezni. A magyarázat szerint volt némi eltérés az anyag és az antianyag mennyisége között, és ez a különbözet képezi a jelenlegi univerzum anyagát. De mi okozta az eltérést? Miért nem képződött pontosan ugyanannyi anyag és antianyag?
7. Az ősrobbanás és a táguló világegyetem ellentmond a kozmológiai elvnek. Ha ugyanis igaz lenne az elmélet, akkor az univerzum anyaga egy folyamatosan táguló gömbhéjon helyezkedne el. Egy ilyen világban a csillagok száma, távolsága és sebessége attól függne, hogy melyik irányba nézünk, hacsak nincs naprendszerünk az univerzum „közepén”, vagyis az ősrobbanás helyén – ami valószínűtlen.
8. Láthatunk szép felvételeket ütköző galaxisokról, a Tejútrendszerünk is ütközni fog a közeledő Androméda galaxissal. Egy táguló világegyetemben minden objektumnak távolodnia kellene egymástól (mint a felfújódó léggömbre rajzolt pontok).
9. A fentiekhez tartozik, hogy a világegyetem mai leírása nem is értelmezhető arra az esetre, ha a táguló világ anyaga időnként találkozik.
10. A csillaghalmazok keletkezésének jelenleg elfogadott elmélete szerint a galaxisok kialakulásához nagyságrendileg 100 milliárd év szükséges, ami ellentmond a világegyetem 13,7 milliárd évre becsült korának.
11. A Spitzer teleszkóppal az ősrobbanás után 600 millió – 1 milliárd évvel kialakult galaxisokban olyan vörös óriás típusú csillagokat észleltek, melyek hidrogén készletüket már elégették, tehát 5~10 milliárd évvel az ősrobbanás előtt kellett volna keletkezniük.


A fizikusok által felvetett néhány probléma:
12. A mikrohullámú háttérsugárzást egyesek az ősrobbanás bizonyítékaként állítják be, mások éppen ellenkezőleg, a cáfolataként. Richard Lieu profeszor és munkatársa, Jonathan Mittas (Alabamai Egyetem, Huntsville) az Astrophysical Journal c. szaklap hasábjain fogalmazta meg kétségeit. Szerintük a Világegyetem mikrohullámú háttérsugárzásában megfigyelt hideg foltok mérete túlzottan hasonló, a hideg foltok megfigyelt méretének szélesebb eloszlást kellene mutatnia. Indoklásuk szerint az egyik hideg foltból érkező sugárzás útja során nagyrészt üres téren halad át, míg hozzánk érkezik, egy másik hideg foltból induló sugárzás útjába viszont galaxisok, galaxis halmazok esnek. A gravitációs lencsehatás miatt műszereikhez érve a háttérsugárzásnak nem a hideg folt eredeti kiterjedését kellene mutatnia, hanem annál nagyobbat. A megfigyelt foltnagyságok viszont alig térnek el egymástól, nem szórnak az értékek, azaz a kutatók nem tudták kimutatni a gravitációs lencsehatás fellépését.
13. A statikus univerzum modellnek nincs szüksége paraméterekre
A Big Bang modell a különböző megfigyeléseknek csak állítható paraméterekkel tud megfelelni, melyek közül az egyiknek (a kozmikus tágulás paraméternek) egymást kölcsönösen kizáró értékeket kell adni ahhoz, hogy megfeleljen a különböző teszteknek. Ezek a felvett paraméterek meghamisítják a Big Bang elméletet.
14. A mikrohullámú háttérsugárzás inkább magyarázható a csillagok által melegített univerzummal, mint egy tűzgolyó maradékával
A "tér hőmérséklete" a címe Sir Arthur Eddington híres 1926-os munkájának. Eddington kiszámította a testek lehűlését a térben, figyelembe véve, hogy elmerülnek a távoli csillagok sugárzásában. Ha nincs beállítható paraméter, a kapott 3°K (később finomították, hogy 2,8°K), lényegében ugyanaz, mint a megfigyelt, úgynevezett "háttér" hőmérséklet. Hasonló, bár kevésbé pontos számítás érvényes a hőmérséklet korlátjára a galaxis közi térben, a galaxisok sugárzásában. Tehát a galaxis közi anyag olyan, mint egy köd, és ezért egyszerűbb magyarázatot ad a mikrohullámú sugárzásra, beleértve a feketetest sugárzás spektrumát is.
Ez a köd megmagyarázza a rádió galaxisok zavaró infravörös arányát is. A távoli galaxisok által kibocsájtott sugárzás csökken a hullámhossz növekedésével, ami várható, ha a nagyobb hullámhossz elnyelődik a galaxis közi anyagban. Példaképp a rádió galaxisok fényességi aránya az infravörös és a rádió hullámhosszokon változik a távolsággal az abszorpció miatt. Ez azt jelenti, hogy a nagyobb hullámhossz könnyebben elnyelődik a galaxis anyagában.
De ha a mikrohullámú sugárzás elnyelődik az anyagokban, akkor nagyon nagy távolságokban nem lehetne olyan egyenletes, mint amilyent tapasztalunk, ezt csak a galaxis közi anyag sugárzása okozhatja. Emiatt a mikrohullámú sugárzás nem jöhet közvetlenül a galaxisokból, ami arra mutat, hogy a Big Bang elmélet nem helyes.
A Big Bang elméleten alapuló előrejelzések nem voltak elég pontosak, a legrosszabb a Gamow által 1961-ben megadott 50°K. A Big Bang elméleten alapuló számítások 5°K és 50°K közötti értékkel tértek el a világűr hideg anyagának hőmérsékletétől, és nem adtak magyarázatot a rádió galaxisok intenzitás eltéréseinek hullámhossz függőségére.


15. Az elemek Big Bang elmélet által jelzett mennyisége túl sok önkényesen felvett paramétert igényel
Hoyle helyesen becsülte meg az univerzum elemeinek számát az eredeti, állandó állapotú kozmológiai modelljében.
A Big Bang elmélet átvette ezt az eredményt és a könnyű elemekre koncentrál. Minden számítás szükségessé tesz legalább egy beállítható paramétert az elemek előrejelzésére. Gyakran ezeknek a paramétereknek az értékétől függ, hogy létrejön-e, vagy elbomlik egy elem a Big Bang-et követően. Ezen paraméterek nélkül az ősrobbanás elmélete nem működik, de minden elemhez más paramétert kell rendelni.
16. A vöröseltolódás nem arányos a megfigyelt objektum távolságával
Halton C. Arp (a galaxis atlaszáról ismert csillagász) számos, egymáshoz közel látszó objektumot fényképezett le, melyek színképei nagyon különböző vöröseltolódást mutattak – azaz a Hubble által felállított törvény szerint egymástól valójában nagyon messze kell lenniük -, annak ellenére, hogy közöttük anyaghidak formájában jól látható fizikai kapcsolat van. Szerinte ez azt jelenti, hogy a vöröseltolódás nem minden esetben a távolság indikátora, azt más, ismeretlen fizikai folyamatok okozhatják.
17. A könnyű elemek túlnyomó mennyiségének jóslata ellentmond a sűrűségnek
A Big Bang elmélet szerint a világegyetem anyagának sűrűsége a könnyű elemeknek megfelelő, de a sűrűségnek a bőséges deutériumra, lítium-7-re és hélium-4-re vonatkozó jóslatai ellentmondanak egymásnak, és ezt az eltérést az új megfigyelések még erősítették is.
18. A nagy skálájú falak, üregek túl öregek
A Big Bang elmélet szerint a világegyetemben semmilyen objektum nem lehet idősebb az ősrobbanás koránál. Mégis nagyszabású falak, üregek figyelhetők meg, amelyek nem jöhettek létre az ősrobbanás óta anélkül, hogy mai galaxisok sebességét messze meghaladnák a megfigyelések. Alapul véve a megfigyelt sebességet, ezen üregeknek keletkezéséhez legalább 70 milliárd évre volt szükség, ötször többre, az ősrobbanástól számított időnél.
19. A galaxisok helyi mozgási sebessége túl nagy egy minden irányban egyforma, véges galaxisban
A 90-es évek elején úgy tudtuk, hogy az adott fényességű galaxisok vörös eltolódása eltér az ég ellentétes oldalán. A Big Bang elmélet ezt úgy magyarázta, mint egy rejtélyes, legalább 130 megaparszek méretű folyamot. Újabb tanulmányok szerint nem találtak ilyet, ehelyett 60-70 megaparszek méretű áramlásokat észleltek a háttérsugárzáshoz képest minden oldalon. A Big Bang elmélet egyedüli alternatívája a galaxisok nagy skálájú áramlására az, hogy a mikrohullámú sugárzás is mozgásban van hozzánk képest. Ez viszont másfelől sérti a Big Bang elméletet.
20. Nagyobbrészt egy ismeretlen, nem bárion jellegű láthatatlan sötét anyagnak kellene kitöltenie az univerzumot
A Big Bang elmélet elszórt galaxisokkal, csomókkal, szupercsomókkal számol és az univerzumot kitöltő láthatatlan, nem észlelhető sötét anyaggal, hogy az elmélet életképes legyen. Végül is az univerzum több mint 90%-a állna olyasmiből, amit soha nem észleltünk.

21. A Hubble által látható legtávolabbi galaxisok némelyike nagyobb vörös eltolást mutat (z=6≈7), mint a legnagyobb vöröseltolódású kvazárok
A Big Bang elmélet szerint szükségszerű, hogy a korai univerzum csillagainak, kvazárjainak, galaxisainak anyaga egyszerű legyen, mivel szupernovák több generációja szükséges ahhoz, hogy a fémek felépüljenek. A megfigyelések azonban sokféle fémet találtak a legkorábbi kvazárokban és galaxisokban. Ezen kívül bizonyítékaink vannak olyan galaxisokra, melyeknek a Big Bang elmélet szerinti sötét időszakban kellett keletkezniük, amikor a korai galaxisok fényét blokkolták volna a hidrogénfelhők.
22. A felszíni fényesség állandó
Az egyik legfontosabb jóslata a Big Bang elméletnek az, hogy a hétköznapi geometria nem működik nagy távolságok esetén. Körülöttünk a földön, a naprendszerben és a galaxisban, ahogy a tárgyak távolodnak, egyre kisebbek lesznek. Mivel a távolság korrelál a vöröseltolódással, azonos szögben látható objektumok vöröseltolódása állandó. Hasonlóképp a felszíni tárgyak fényessége, az egységnyi felületre eső fényerő az égen, ami a fotonok másodpercenkénti számával mérhető, egy állandó a hasonló objektumok távolságának növekedésével.
Ezzel szemben a Big Bang elmélet szerinti táguló univerzum azt jósolja, hogy a felületi fényesség (z + 1) -3 arányban csökken. Távolabbi objektumoknak nagyobbnak kellene látszania, de a megfigyelések azt mutatják, hogy valójában a felületi fényesség a galaxisok z=6 vöröseltolódásáig pontosan állandó, ahogy megjósolta a nem táguló világegyetem teóriája, és ez éles ellentétben áll a Big Bang elmélettel. Az ezen különbséget az evolúcióval magyarázó törekvések – vagyis hogy a korai galaxisok eltérnek a maitól – arra az eredményre vezetnek, hogy a galaxisok hihetetlenül fényesek és sűrűek.
23. Túl sok a feltételezett elem (sötét anyag, sötét energia és infláció)
A Big Bang elmélethez három feltételezett elem szükséges – az infláció, a nem barion (sötét) anyag és a sötét energia –, hogy leküzdjék az elmélet és a megfigyelések közötti jelentős ellentmondásokat. Nincs bizonyíték, amely megerősítené a fenti három hipotetikus elem bármelyikét. Sok laboratóriumi kísérletet elvégeztek az elmúlt évtizedekben, hogy megtalálják a keresett, nem barionikus anyagot, minden esetben negatív eredménnyel.
A feltételezett infláció nélkül a Big Bang nem jósol izotróp (egyenletes) kozmikus háttérsugárzást (CBR).
Nem barionikus anyag nélkül a sűrűségre vonatkozó előrejelzés önellentmondásos, az infláció 20-szor nagyobb sűrűséget jósol a könnyű elemeknek (amely állítások ellentétben állnak egymással).
Sötét energia nélkül az elmélet az univerzum korát fiatalabbnak jósolja galaxisunk sok csillagánál.
24. Nem teljesül az energia megmaradás elve
A feltételezett sötét energia területén megsérti az egyik legjobban vizsgált fizika törvényt – az energia- és anyagmegmaradás elvét –, hiszen a sötét energia a semmiből származna. Ennek az alapvető természeti törvénynek a mellőzése annak érdekében, hogy megőrizzék a Big Bang elméletet, nem elfogadott a fizika más területein.


25. A kozmikus háttérsugárzás (CBR) és a helyi szuperhalmaz összehangoltsága
A CBR legnagyobb szögskála elemeinek ingadozása (anizotrópiája) nem véletlenszerű, hanem határozottan irányított az égen. A quadrupole és octopole teljesítmény egy gyűrű körül összpontosul az égen, és lényegében nulla egy kiemelt tengelyen. Ezen tengely iránya a Virgo felé mutat, és pontosan annak a helyi szuperhalmaznak a tengelyén fekszik, amelynek a mi galaxisunk is része. Ez a megfigyelés teljesen ellentmond a Big Bang azon feltételezésének, hogy a CBR a helyi szuperhalmaztól messze származik és a legnagyobb skálán izotróp, kitüntetett irány nélküli a térben. (A Big Bang teoretikusok véletlenszerűen jelölték ki a preferált CBR irányt, éspedig a Virgo felé, hogy elkerüljék az újabb buktatókat, és összekeverték új ad hoc feltevésekkel, beleértve, hogy az univerzum csak egyetlen térbeli irányban véges, amely feltételezés teljesen ellentmond a Big Bang inflációs modelljének, az egyetlen modellnek, amit általánosan elfogadnak a Big Bang hívők.)
26. Az inflációval kapcsolatos problémák
Ha a mai univerzumot visszavezetjük a kezdet közelébe, 1059-szeres eltérést kapunk a kritikus sűrűségtől. Az ettől való jelentős eltérés az univerzum összeomlásához, vagy széteséséhez vezet.
Az infláció feltételezésével nem érhető el ez a cél, mert sok megfigyelés szól ellene.
Ahhoz, hogy a Big Bang elmélet szerinti inflációs szakaszt megőrizzük, két új, beállítandó paraméter szükséges:
a) A kozmológiai konstans, ami komoly probléma, mert az elmélet szerinti értéke 10120, a megfigyelések szerint kisebb, mint 1.
b) Sötét energia, mely nem észlelhető, de szükséges ahhoz, hogy megtartsuk az elmélet és a megfigyelések közötti összhangot. Ezért ezt úgy is hívják, hogy „alapvető halandzsa tényező”.
27. A kvazárok fényessége
Ha a vörös eltolódás 10-szeres, akkor a távolság is, tehát a fényességnek 100-szor kisebbnek kellene lenni.
A Big Bang elmélet szerint, ha egy kvazár vörös eltolódása 1 és egy másiké 0,1, akkor az első tízszer messzebb van (bár a vörös eltolódás nem pontosan követi az egyenes arányt, a becslés elég pontos). Ha ezek a kvazárok egyformák, akkor a közelebbi fényességének 100-szor nagyobbnak kellene lenni ahhoz, hogy körülbelül egyforma legyen a fényességük. Ez azt jelenti, hogy a távolabbi kvazár 100-szor fényesebb. Nem világos, miért viselkednek ilyen rejtélyesen a kvazárok a Big Bang elmélet szerint.
Sok bizonyíték van arra, hogy a nagy kvazárok vörös eltolódása egy kozmológiai és egy belső tényező kombinációja, és a legtöbb esetben az utóbbi a domináns. A legtöbb nagy kvazár vörös eltolódása (z>1) kevéssé korrelál a távolsággal.
28. A gömb galaxisok kora (17 ±1 milliárd év) nagyobb az univerzum koránál (13 ±1 milliárd év)
A csillagászok évtizedek óta tanulmányozzák ezt, de nem kívánják megmagyarázni a megfigyelésből adódó problémát, mert az a Hubble időszakot régebbre tolná, ami további problémákat vetne fel a Big Bang elmélettel kapcsolatban.
Rigel
Hozzászólások: 212
Csatlakozott: 2012.03.03. 16:43

Re: A Nagy Bumm elmelet kerdojelei.

Hozzászólás Szerző: Rigel » 2015.02.28. 11:14

Gyurka46 írta:Egy lista az ellentmondásokból:
1. Tisztázatlan a kiinduló „ősatom”, vagy energia keletkezése, matematikailag sem írható le és fizikailag sem értékelhető a szingularitás.
2. Az elmélet szerint az ősrobbanás előtt nem értelmezhető a tér és az idő. Ha nem létezett idő, akkor változás sem történhetett volna.
3. Nem ad magyarázatot arra, hogy mi okozta a „robbanást” (hacsak el nem fogadjuk a misztikus megoldást, a teremtést).
4. Az első időszakot egy inflációs fázis követte az elmélet szerint, amikor a tér óriási mértékben, a fénynél sok nagyságrenddel nagyobb sebességgel tágult. A tér tágulása egy matematikai absztrakció, ami hasznos lehet a kvantitatív leíráshoz, de fizikailag a tér tágulása azt jelenti, hogy a teret kitöltő részecskék távolabb kerültek egymástól, vagyis egymáshoz képest mozogtak.
5. Az inflációs szakaszt követően az univerzum nagysága nem volt nagyobb 1 fényévnél, ami sokkal kisebb a világegyetem mai méreténél. Mivel a világegyetem korát 13,8 milliárd évre becsülik, és 13 milliárd fényévnyire is találhatók galaxisok, ezeknek az ősrobbanás óta közel fénysebességgel kell mozognia. Tekintve, hogy ehhez hasonlóan távoli objektumok ellentétes oldalon is megfigyelhetők, azoknak a fénysebességnél is gyorsabban kell mozognia.
6. A további átmenetek során plazma állapot, majd az atomok létrejötte következik. Ennek kapcsán felmerül egy újabb probléma, éspedig az anyag és az antianyag találkozása, ami után az anyagi világ teljes megsemmisülésének kellett volna bekövetkezni. A magyarázat szerint volt némi eltérés az anyag és az antianyag mennyisége között, és ez a különbözet képezi a jelenlegi univerzum anyagát. De mi okozta az eltérést? Miért nem képződött pontosan ugyanannyi anyag és antianyag?
7. Az ősrobbanás és a táguló világegyetem ellentmond a kozmológiai elvnek. Ha ugyanis igaz lenne az elmélet, akkor az univerzum anyaga egy folyamatosan táguló gömbhéjon helyezkedne el. Egy ilyen világban a csillagok száma, távolsága és sebessége attól függne, hogy melyik irányba nézünk, hacsak nincs naprendszerünk az univerzum „közepén”, vagyis az ősrobbanás helyén – ami valószínűtlen.
8. Láthatunk szép felvételeket ütköző galaxisokról, a Tejútrendszerünk is ütközni fog a közeledő Androméda galaxissal. Egy táguló világegyetemben minden objektumnak távolodnia kellene egymástól (mint a felfújódó léggömbre rajzolt pontok).
9. A fentiekhez tartozik, hogy a világegyetem mai leírása nem is értelmezhető arra az esetre, ha a táguló világ anyaga időnként találkozik.
10. A csillaghalmazok keletkezésének jelenleg elfogadott elmélete szerint a galaxisok kialakulásához nagyságrendileg 100 milliárd év szükséges, ami ellentmond a világegyetem 13,7 milliárd évre becsült korának.
11. A Spitzer teleszkóppal az ősrobbanás után 600 millió – 1 milliárd évvel kialakult galaxisokban olyan vörös óriás típusú csillagokat észleltek, melyek hidrogén készletüket már elégették, tehát 5~10 milliárd évvel az ősrobbanás előtt kellett volna keletkezniük.

Bocs, de ritka nagy ostobaságokat írtál. Fogadd el ezt tőlem, olvasott laikustól, így megkíméljük Dávid Gyulát, hogy kénytelen legyen válaszul beírni: az összeírt kupac hemzseg a tévedésektől és a ténybeli hibáktól, érdemben nem is érdemes vele pontonként foglalkozni. Az egész nem igaz.
Rigel
Hozzászólások: 212
Csatlakozott: 2012.03.03. 16:43

Re: A Nagy Bumm elmelet kerdojelei.

Hozzászólás Szerző: Rigel » 2015.02.28. 11:20

Affene... nem bírtam megállni, csak erre az egyre:
Gyurka46 írta:11. A Spitzer teleszkóppal az ősrobbanás után 600 millió – 1 milliárd évvel kialakult galaxisokban olyan vörös óriás típusú csillagokat észleltek, melyek hidrogén készletüket már elégették, tehát 5~10 milliárd évvel az ősrobbanás előtt kellett volna keletkezniük.

A 600-1000 millió évvel az ősrobbanás után látható galaxisok a felvételei uszkve 16-36 pixel méretűek. Semmilyen hiperszuper űrtávcső nem láthat bennük vörös óriáscsillagokat. Még a szupernóvákat is úgy veszik észre, hogy a harmincvalahány pixeles halvány folt helyén egy kicsit nagyobb és fényesebb folt jelenik meg...

Arról most ne is beszéljünk, hogy minél nagyobb tömegű egy csillag annál gyorsabban éli az életét, a száz meg ezerszeres naptömegű csillagok pedig párszor tízmillió év alatt végigszáguldanak a HR-diagramon. Felrobbannak és szerteszórják a nehéz elemeket. Na, azokat lehet észrevenni az ilyen távoli galaxisok SPEKTRUMÁBAN.
Gyurka46
Hozzászólások: 44
Csatlakozott: 2011.08.13. 10:01

Re: A Nagy Bumm elmelet kerdojelei.

Hozzászólás Szerző: Gyurka46 » 2015.02.28. 13:48

Kedves Farkas Zsolt (Rigel),
azon kívül, hogy lemarháztál - mellesleg azokat az általam idézett fizikusokat is, akik nem értenek egyet az ősrobbanás elméletével -, van érdemi észrevételed is?
.
Hadd idézzek egy nemrég olvasott észlelést:
Óriási, 12 milliárd naptömegű fekete lyukat fedeztek fel kutatók az univerzum fiatal korából.
A Pekingi Egyetem kutatója, Hszüe-ping Vu vezetésével dolgozó nemzetközi kutatócsoport egy, a Földtől 12,8 milliárd fényév távolságban lévő aktív galaxis szívében bukkant rá a szupermasszív fekete lyukra. Eredményeiket a Nature című brit tudományos folyóiratban tették közzé.

A távolság miatt a kutatók a fekete lyuk múltját látják, abból az időből, amikor az univerzum még igen fiatal, mindössze 900 millió éves volt. A kutatókat foglalkoztató talán legérdekesebb kérdés az, hogyan alakulhatott ki egy ilyen óriási fekete lyuk ilyen viszonylag rövid idő alatt, ez ugyanis csak nehezen magyarázható meg a jelenleg elfogadott elméletekkel.
Válasz küldése

Vissza: “Elméleti kérdések”