Egyébként az én Világegyetem-képem kicsit hasonlít a Millennium Szimulációra:
http://www.youtube.com/watch?v=2qeT4DkEX-wAhogy a semmiből megszületik szépen a valami. De nem ugyanaz a kép, csak a mai tudományos képekből ez áll hozzám a legközelebb. Meg hiszek az Egy Jó Teremtő Istenben, Jézusban, a Teremtésben, teremtődésben - persze nem feltétlen biblikusan.
Na mindegy. Írok kicsit még a világképemről, hadd jojózzon az agyatok. Egy része törvényszerűen offtopic lesz, nem érdekes. Nem tudok új témát nyitni, meg egyébként sincs olyan meglévő téma szerintem, ahova ezt mind leírhatnám. Vigyázat, agymenés következik! Lehet többször el kell olvasni a megértéshez... bocsi.
Ha nem volt ősrobbanás, akkor mivel magyarázható például a mikrohullámú kozmikus háttérsugárzás? Válasz: ez az anyag folyamatos keletkezése által keltett elektromágneses mellékzaj. "Folyamatos anyagkeletkezés??? Hát igen... A 3D-s tér minden pontján folyamatosan feltörő, felzubogó "ősanyag"-ból. Ez már rendelkezik bizonyos szintű tömegvonzással, vagy valamilyen vonzóerővel, s a már kialakult, meglévő anyagsűrűsödések felé veszi az irányát. Nagy mennyiségben pl. galaxisok felé áramlik. Kisebb mérettartományokban csillagok felé. Még kisebbekben atomok felé. Még kisebb méretekben szubatomi szintű részecskék felé. Estöbbi. Ott Harry Potter-szerű varázsvilágba illően eltűnik egy bizonyos sűrűségszint elérése után képződött "nyelőkben"
, majd valahogy szétsugárzik megint a legfinomabb formájában, mintegy ledarálódva, igen felgyorsulva, hogy aztán újra kikristályosodjon, kicsapódjon a tér legkülönfélébb pontjain, s áramlását újrakezdje. Ezen ősanyag áramlásnak köszönhetők a különféle anyagi szerkezetek, egyrészről az ősanyagi részecskékbe rejtett áramlási szabályok (mondjuk távolságarányos vonzástörvények), másrészről a már meglévő szerkezetek által meghatározva. (Ebbe a részecskerendszerbe a "szellemvilág"-ból érkező behatás, a Szabad Akarat viszi bele a szerkezeteket - illetve befolyásolja bizonyos szinten a dolgok alakulását. Node ez már kicsit más terület. (Bár végső soron a szellemek egyezményes összjátékának eredménye az általunk megtapasztalható anyagi valóság szerintem - a régi tettek lassan elmúló visszhangjával, halványuló valóságával, s új tetteink régieket megváltoztató erejével.))
Az ősanyag áramlása által fenntartott szerkezetek bonyolultsági sorrendben, vagy "fejlődési" sorrendben, a 3D-s tér felszínén való megjelenés után:
- Ősanyag: (Szinte) érzékelhetetlen finomságú szerkezetek, legalábbis a minket felépítő anyag számára
- Előanyag: Sűrűsödve, a kicsapódási folyamat elkezdődik a galaxis-közi térben, és a galaxisok közelében, a sötét anyag megjelenésének kezdete
- Sötétanyag: Egyre erősebben hat kölcsön a fénnyel, egyre erősebb a tömegvonzása is - ahogy az ősanyag egyre sűrűsödik. Ez a sűrűsödés egyébként öngerjesztő. Mert minél több ősanyag tartózkodik egy helyen, annál több fog odavándorolni. És ha nincs elég erősebb, uralkodóbb szerkezet-sűrűsödés a közelben, akkor ezek a "hígabb" csomópontok helyben erősödnek meg szépen. Ez később az új galaxisok kialakulásában fog fontos szerepet játszani.
Gravitációs lencsézéssel a sötétanyag feltérképezése elkezdődött. Jóslatom: ennek térképét összevetve a mikrohullámú háttérsugárzás térképével szerkezeti következetességet fedezhetünk majd fel a kettő között. Ezen sötét anyag szerkezete tán a neutronokéval egyezik, vagy valami elő-neutron szerkezet.
- Látható por-anyag: spirálgalaxisok alatt/felett "koronaként", a spirálkarok közötti térrészben. A tömegvonzás, legalábbis a vonzó hatás erősödik, ahogy az ősanyag magasabb szerkezeti szintekre lép. Az elő-neutron "megtermékenyül", magasabb szerkezeti szintre képes lépni az ősanyagba rejtjelzett fizikai törvények szerint, mert megfelelő ősanyag-sűrűség áll helyileg rendelkezésre. Kialakul a neutron, s még beljebb halad, áramlik a nagy-nagy szerkezeti csoportosulások felé, a galaxisok, s csillagok felé. Aztán később, mert ilyen szintű környezeti sűrűség, áramlás, tehát "energiaszint" mellett már nem egyensúlyos, a neutronok elbomlanak: megszületnek az első hidrogénatomok. A tömegvonzási tömörödéskori egyre növekvő gyorsulás által lehetővé tett fúzió már itt elkezdődik. Néhány alacsonyabb tömegszámú elem már itt megjelenhet. Ez az anyag lassan elkezdi a fényt kitakarni, bár ő maga még jellemzően nem sok fényt bocsájt ki.
Magasabb dimenziós folyamatok miatt egy meghatározott irányban szép lassan forgásba jön a galaxis (egy új galaxis esetében, mint ahogy azt alább ecsetelem). Ez az egyik oka a spirálkarok kialakulásának. A másik oka az idősebb, már nagy anyagsűrűséggel rendelkező, tehát sok, magasabb rendű anyagszerkezetet magához vonzott csillagvárosok közepén létrejött hatalmas központi nyelő, a központi feketelyuk (supermassive black hole), s a "lefolyó hatás", tehát a központi nyelő felé való lassú (lassú?) áramlás tartja egyensúlyosan, szabályos rendben és hajlásszögben, ívben a galaxisok karjait. Következésképp: a forgás, s a spirálkarok igazából csak akkor jelennek meg, amikor a (még) elliptikus galaxisok elég nagy sűrűséget értek el, s közepükön létrejött a feketelyuk, és a nyelési folyamat, tehát a befelé áramlás elkezdődött, a lefolyó hatás megjelent.
- Látható világító anyag: a por méginkább összetömörödik, kialakulnak a csillagok. Beindulnak azok a kemencék, melyek a nagyobb tömegszámú elemeket is képesek legyártani. Majd szupernóvák robbannak, s mégtöbb anyag, már az igen nagy tömegszámú elemek is létrejönnek. Telehintik az elég idős galaxist mindenféle elemmel. Az ily módon megtermékenyített, s ilyen anyagi környezetből születő csillagok körött kialakulnak élő bolygók is, mint például a Föld, és internetet meg számítógépet lehet építeni, és ilyen szép meséket írni. (Meg közben akár a youtube-on lehet nézni a Dallas-t
(DGy után szabadon))
- Aztán az egész megy "vissza a levesbe" - az őslevesbe. Feketelyuk, zutty, ledarál. Kezdje újra kérem! Vagy folytassa. Mindegy.
Az Élet meg nem szomorodik el, hanem bolygóról bolygóra szépen ugrál kifele, nehogy bespirálozzon pár (száz) millió év alatt a darálóba. Aki meg nem épít űrtechnikát, annak megég a feneke
Tehát az én Világegyetem-képem többek között abban is eltér a Millennium Szimulációban látható folyamatoktól, hogy az anyagcsomók nem repkednek ilyen rendkívüli mértékben és ideig egymás körül, a tömegvonzás miatt pályán maradva, hajigálódva - ha belegondolunk, bizony ez is egy egyensúlytalan és veszélyes Világegyetemet feltételez! Hanem: vagy kialakulnak az anyag számára rezonáns pályák (mint pl. a Naprendszerünkben), vagy teljesen összeolvadnak, egymáshoz vonzódnak. S azt, hogy a tömegvonzás ne húzzon össze mindent egy nagy hatalmas golyóvá, a természet úgy oldja meg, hogy ahol igen megnő a magas rendű szerkezetek (pl. látható anyag) sűrűsége, ott egész egyszerűen összeomlik, és elkezdi az anyagfölösleget benyelni, ledarálni (lásd: ma ismert feketelyukak). Ez a nyelési folyamat fokozódik, ha mégtöbb anyag érkezik - úgymond az adott térrész "begyullad" - s ez egész addig zajlik, amíg fölösleg van a környezetben. Majd ezek a magok szépen elpárolognak. Már ami a mai hivatalos tudomány szerint is van, ha jól tudom. Szóval az én elképzelésem szerint az eddigiekkel ellentétben az egyensúlyos Világegyetemet eredményező mozgás nem Nagy Bumm, Nagy Reccs, különböző ütemekben gyorsulva táguló rendszer, hanem egy olyan áramlás (már ami az általunk könnyen észlelhető 3D-s teret illeti), mint mondjuk egy kondér zubogó víz, s melynek mi a felszínét látjuk.
Szóval a galaxisok eszerint a modell szerint úgy fejlődnek, úgy nőnek, mint a fák az erdőben. Csírázgatnak, növögetnek, s ahogy alkalmuk nyílik, teret nyernek (mert mondjuk egy öregebb fa kidőlt mellettük - azaz a lombkorona széthúzódott, és fényhez jutottak), rögtön megugrik növekedésük üteme. Ez akkor fordulhat elő, mikor két nagyobb galaxis olvad össze. Ha nem történik ilyen, akkor a közeli nagyobb galaxisok csírájukban szippanthatják be a kisebb kezdeményeket. Tán ilyenekből alakulnak ki a gömbhalmazok. Szép lassan beszippantott galaxis-kezdemény magocskák.
Asszem egyelőre ennyi, úgy nagyjából.
No... erre építsünk fizikai mérőeszközöket!
Bár szerintem bizonyos felvetéseimre akár még lehetne megfigyeléseket végezni mai tudásunk szerint is.
