Olbers-paradoxon

[pasnaat]

Na én is ezt próbáltam magyarázni, ami a következő reakciót váltotta ki a kedves delikvensből: "De ha végtelen sok lenne egymás mellett, egy bizonyos távolságon kívül akkor is eltünik a fény". Mert ő józan paraszti ésszel abból indul ki, hogy nagyon messziről a lámpa fénye sem látszik már kicsit se.

[pasnaat]

De amit mond, abban nincs igaza, és én meg kikötöttem, hogy HA olyan lenne az univerzum, HOGY végtelen, meg végtelen öreg, és a csillagok mégis fénylenek egyenletesen, akkor nem veszne el a fényük.

[pasnaat]

Jó, mind1, akkor hagyjuk a meggyőzést, inkább kérdezek az elmélettal kapcsolatban. Mért van az, hogy a Tejút síkjában sincs vakítóan fényes -mondjuk a Nap felületi fényességével összemérhetően fényes- sáv, mikor a Tejút síkjában olyan sok csillag van, hogy nem is látunk át közöttük, hiszen optikai tartományban még a Galaxisunk közepe sem látható, nem hogy az átellenes pontja. Itt lehet az a magyarázat, hogy sötét porfelhők elnyelik, amik azért nem hevülnek fel annyira, hogy izzani kezdjenek, mert oldalirányba, vagyis a Tejút síkja fölé és alá is kisugározzák az enyelt energiájukat?

[maro]

De amit mond, abban nincs igaza, és én meg kikötöttem, hogy HA olyan lenne az univerzum, HOGY végtelen, meg végtelen öreg, és a csillagok mégis fénylenek egyenletesen, akkor nem veszne el a fényük.

Mégegyszer csak azt tudom javasolni, hogy olvastasd el ismerősöddel Asimov cikkét, amit az előbb említettem. Az, meg hogy a Földön előbb utóbb minden fény elnyelődik, nem sokat számít, mert itt a légkör, ami elnyeli. Persze közben melegszik, de egy zseblámpa fénye nem fog nyarat csinálni. Ami meg nem nyelődik el, az a görbület miatt nem fog látszani egy távolság után. Pl. Piszkéstetőről látszanak Budapest fényei, de Gyöngyösről nem.

[pasnaat]

Hát ha te megkeresed nekem, elolvasom. Kerestem neten, de csak a címét találtam meg. Amúgy a tejutas kérdésemre válaszolna valaki?

[Kukac]

Jó, mind1, akkor hagyjuk a meggyőzést, inkább kérdezek az elmélettal kapcsolatban. Mért van az, hogy a Tejút síkjában sincs vakítóan fényes -mondjuk a Nap felületi fényességével összemérhetően fényes- sáv, mikor a Tejút síkjában olyan sok csillag van, hogy nem is látunk át közöttük, hiszen optikai tartományban még a Galaxisunk közepe sem látható, nem hogy az átellenes pontja. Itt lehet az a magyarázat, hogy sötét porfelhők elnyelik, amik azért nem hevülnek fel annyira, hogy izzani kezdjenek, mert oldalirányba, vagyis a Tejút síkja fölé és alá is kisugározzák az enyelt energiájukat?

Ha valamit fotonokkal "melegítesz" akkor nem a látható tartományban fognak sugározni, hanem infravörösben, azt meg nem látjuk. De szerintem annyira pici energiákról beszélünk,
hogy lehet, még infravörösben sem látszana.

Ha belegondolsz, a mi kis naprendszerünk is tele van porral meg törmelékkel. Ha az elméleted igaz lenne,
éjjel is tök világos lenne, mert a Napunk által gerjesztett csillagközi por "izzana". De nem izzik...

[maro]

Hát ha te megkeresed nekem, elolvasom. Kerestem neten, de csak a címét találtam meg.

Lemész egy közeli könyvtárba és elkéred a könyvtárostól. Ha a székből semmiképpen nem akarsz felkelni, akkor megveszed a vaterán és a postás házhoz viszi.

[Gyurka46]

Dávid Gyula a 2009 február 11-i előadásában beszélt erről.
Röviden:
- Bármely irányban a legközelebbi csillag eltakarja a mögötte lévőket, tehát ha végtelen lenne az univerzum, akkor sem érne ide végtelen sok csillag fénye.
- A csillagok nem örök életűek, idővel kiég a hidrogén-készletük és (tömegüktől függően) előbb-utóbb lehűlnek (igaz, hogy közben új csillagok is keletkeznek)
- A jelenleg érvényes elmélet szerint a világegyetem kora 13,7 milliárd év, nem léteznek ennél régebbi csillagok
- A vöröseltolódás miatt a nagyon távoli galaxisok fényét nem látjuk
- A tér nem euklidészi geometriájú, tehát az Olberts paradoxon számítása eleve téves.

[pasnaat]

Ezeket én értem.

[FGyurka46]

Először is: minden irányban csak az első csillag látható, mert kitakarja mindazt, ami mögötte van.
Ahhoz viszont, hogy látható legyen egy csillag, elegendő energiának, vagy ha úgy tetszik, legalább egy fotonnak a szemünkbe kell érkeznie.
Pl. egy tíz fényévre lévő csillag fénye tíz fényév sugarú gömbfelületen oszlik meg, és ezt a pupillánk kb. 2 négyzetmilliméter felületén kellene észlelnünk. Tíz fényév kb. 10^14 km, vagyis 10^20 milliméter, a gömb felülete kb. 1,2*10^41 négyzetmilliméter, tehát az észlelt energia nagyjából 41 nagyságrenddel kisebb a kibocsátottnál.
A szemünkbe érkező fény energiája, illetve az észlelhető fotonok száma a távolság négyzetével csökken. Ha a szemünkbe nem érkezik foton, vagy csak ritkán talál el, akkor nem észleljük a csillag fényét.
Ezért látunk sokkal több csillagot a pupillánknál sokkal nagyobb felületű távcsővel, mint szabad szemmel. Ahol szabad szemmel sötét foltot látunk az égen, ott távcsővel sok csillagot.
És ahol a távcső is csak sötétséget lát, ott egy nagyobb tükörátmérőjű távcső csillagokat, illetve galaxisokat.
Arról nem is beszélve, hogy fényképezéssel a ritkán beérkező fotonok hatása összegyűjthető.