Sanyilaci írta:A közös ős (szigorúan lineáris apai/anyai ágon) pedig nem egy faj, hanem egy-egy EGYED!!! Mind Ádám, mind Éva tekintetében.
Na már most, szerintem a nem ivarosan, hanem osztódással, vagy bármilyen probiotikus módon önreproduláló élőlényeknél ugyanez a matek. Még inkább ugyanez, hiszen az apai és anyai származási vonalak ráadásul eggyé válnak.
Ha elég hosszú időt adunk, akkor az élőlényeknek közös őse lesz, mégpedig közös EGYED.
Bocs, de ezt ki kell javítanom, mert alapvetően hibás.
A mitokondriális Éva és az Y-kromoszóma Ádám csakis azért létezik egyetlen személyként, mert ez a kettő genetikai marker teljesen lineárisan öröklődik. A többi genetikai marker, például a vércsoport-gének, vagy a szemszín-gének nem így tesznek, így ha azokat követnénk vissza a múltba, akkor mindig egy MÁSIK Évához vagy Ádámhoz jutnánk, mint ősünk.
A mitokondriális DNS a petesejt kialakulásakor nem keveredik semmivel, egyszerűen a sejtben meglévő mitokondriumok, mint egészek, megoszlanak a két utódsejt között, és amelyek a leendő magzat petesejtjébe kerültek, azok a leendő magzat mitokondriumai lesznek. (A hímivarsejtek a farkukban tartják a mitokondriumokat, az pedig leválik a megtermékenyítéskor, valószínűleg a "mitokondriális kompetíciót" akadályozza meg ez az ügyes fogás.)
Az Y-kromoszóma esetén az biztosítja a keveredés elmaradását, hogy a férfiakban ebből csak egy darab van. Az ivarsejtek kialakítását végző meotikus osztódás fontos része az átkereszteződés, amikor is a kromoszómapárok egész darabokat kicserélnek egymással (valószínűleg egy javító mechanizmusként alakult ez ki). Mivel az Y-nak nincs párja, így nem is cserélheti le a génjeit, "hozzá vannak csomózva" az végtelenségig, változatlanul viszi tovább az utódba. Emiatt lineáris ezeknek a markereknek az öröklése.
Ezzel szemben áll már az ivarosan szaporodó lényeknél, hogy az átkereszteződés miatt a genetikai markereket az öröklés újra és újra megkeveri, így pedig egy adott lény genetikai állományáért soha semmikor nem egyetlen múltbeli ős felelős. Mindenkinek számos, a kiválasztott múltbeli időpontban élt őse van.
Az ivartalanul szaporodó baktériumok esetében pedig még közbejön az a tény, hogy ezek szeretik a "plazmidoknak" nevezett apró géncsomagokat horizontálisan, egymás között is csereberélni. Nem lehetetlen, hogy a bacik egy sikeres rezisztencia-gént a kortársaiktól szerezzenek be és nem az ősüktől öröklik.
Láthatod, az élőlények egy adott genetikai készletet mindig is több ősi forrásból állítanak össze, úgyhogy biztosan nem volt EGYETLEN ősi egyed az élet kialakulásakor sem. A számomra legjobb hipotézis szerint az élet kialakulásakor számos különböző RNS replikátor molekula létezett, amelyek versenyeztek egymással az erőforrásokért. Ezekből a molekulákból egyesek "rájöttek", hogy kis lipidburkokba (kompartmenekbe) becsomagolódva sokkal stabilabban létezhetnek (az RNS elég bomlékony), így teljesen véletlenszerű összetételben kis RNS-közösségek jöttek létre közös lipidburkokban. A változással kialakult az evolúció egy újabb szintje, hiszen már az összeverődött RNS-közösségek is mint egészek szelektálódhattak. Például ezt a pontot nevezhetjük ki a sejtes élet indulásának, és lám már ekkor egy halom különféle összetételű "élőlény" létezett. És a genetikai anyag csereberéje, bekebelezése, beolvasztása azóta is töretlenül zajlik.