Abban az esetben, ha a táguló Univerzumban a gravitációs potenciál nagyléptékben növekszik, akkor kimondhatjuk azt, hogy az idő is gyorsul, tehát a távoli múltban-lassabban jártak az órák, mint napjainkban. Illetve a jövőben is gyorsabban fognak járni, mint napjainkban.
Az általános relativitáselméletben a "gravitációs potenciál" fogalma nincs értelmezve, ezért nem használatos.
Ezt a fogalmat csak az einsteini gravitációs elmélet nemrelativisztikus közelítésekor használjuk, amikor a szituációt össze akarjuk hasonlítani a newtoni fizika által leírt helyzettel. Ilyen eset lehet egy magányos, viszonylag kis gravitációs hatású objektum (pl egy közönséges csillag vagy bolygó) körüli téridő, amely a térbeli végtelenben a Minkowski-téridőhöz közelít - hagyományos nyelven a végtelenben a gravitációs potenciál nullához tart. Szükséges feltétel még az is, hogy a (sebességnégyzet dimenziójú) gravitációs potenciál abszolút értéke a fénysebesség négyzetéhez képest nagyon kicsi legyen. Ebben a határesetben az általános relativitáselmélet g_kl metrikus tenzorának g_00 komponense közelítőleg így írható: 1+2Fi/c^2, ahol Fi a newtoni gravitációs potenciál, c pedig a fénysebesség. Minden más esetben a "gravitációs potenciál" fogalmának bevezetése felesleges, értelmetlen, és csak zavart okoz.
Tipikusan ilyen helyzet az egész Univerzum tágulásának leírása. Erre az esetre nem alkalmazható a "gravitációs potenciál" fogalma, mert a fent leírt feltételek nem állnak fenn. De nem is szükséges, ugyanis a tágulás dinamikáját és annak minden aspektusát kiválóan leírja a metrikus tenzor, legcélszerűbben az ún. együttmozgó koordinátarendszer választása esetén. Ebben az esetben a rendszeridő (az ún. "világidő") egybeesik az egyes mozgó (illetve az e koordinátarendszerben nyugvó) objektumok, azaz a galaxisok sajátidejével. A tágulás dinamikáját az Einstein-Fridman-Robertson-Walker-egyenletek írják le, ezek megoldásai a sokat idézett és jól ismert Fridman-görbék (ha a kozmológiai állandó nulla voltát nem tételezzük fel, akkor számos további fajta görbe is adódik, köztük a jelenlegi tapasztalatokhoz illeszkedő "gyorsulva táguló" modell). Az Univerzum tágulása a világidő függvényében, illetve ennek inverze, a lokális idő folyása az Univerzum sűrűségének függvényében tehát jól ismert. leírásához nem szükségesek további feltételezések az Univerzum múltjáról és távoli tájainak fizikai viszonyairól, elég a jól bevált kozmológiai elv. A kb tíz éve befejeződött (napjainkban pedig megnövelt pontossággal megismételt) preciziós Univerzum-felmérés óta e függvények paramétereit (köztük az Univerzum életkorát, a Hubble-állandó jelenlegi és korábbi értékeit stb) kb egy százalék pontossággal ismerjük. A mérési adatok és az elmélet tökéletes összhangban vannak. Semmiféle - a "gravitációs potenciál" feltételezett hatására alapozott korrekcióra, újrakalibrálásra nincs szükség.
A beidézett cikk egész gondolatmenete az általános relativitáselmélet tökéletes félreértésén, a relativisztikus és a klasszikus fogalmak értelmezési tartományának összemosásán alapul. Tudományos értéke nulla.
dgy
