Kezdem a nem csak keresőként használt Zeiss 50/540-es (cca. f/11) akromátom kihuzatában folyamatosan benne lévő TV 55mm-es (2"-os és 50°-os LM) Plössl-lel. Ez a rendszer így durván 10x-es nagyítást ad, 5° körüli eredő LM-vel és 5mm-es kilépő pupillával (Hatvanévesen ez számomra - sajnos... - már ideális.) Tökéletes összeállítás, szavakba nem önthetően gyönyörű képpel, egészen minimális széltorzítással, és a 38mm-es eye relief kényelmével. Fő célpontom ezzel a kicsi, de nagyon ütős csővel a (fényesebb) nyílthalmazok csodálatos világa. A Plössl egy "könnyen maximalizálható képminőségű" rendszer, amit Nagler-papa maximálisan ki is használt. 2"-os, 99%-os ES zenittükör van a két optika között. Vitán felül top cucc ebben a méretben. Nagyon ritkán cserélek okulárt ebben az összeállításban, kb. annyiszor, ahányszor a kékvérű angolok felfelé fordított villával esznek.
A főműszeremben, a kiváló 160-as (f/8.2-es) GPU apo-ban az "alap-okulárom" az ES 20mm/100°-os üveg. 65x nagyítás, másfél fokos LM-vel. Erről is csak szuperlatívuszokban tudok írni. Gyakorlatilag hozza a hasonló paraméterű Ethos képminőségét (egyszer módom volt összevetni a kettőt "face-to-face" - igaz, nem a saját kukkeremben).
Lefelé - szükség esetén - egy ES 40mm/68°-os oklival csökkentem a nagyítást (33x), ami - a Zeiss-hez hasonlóan - "kimaxolja" a pupillámat (4,8mm), és az előbbihez képest még fél fokkal növeli a belátható égterületet (2°-ra), szintén gyakorlatilag hibátlan leképezés mellett. Ez is nagy kedvencem.
Közép-nagyításban (100x) egy 13mm-es TV Nagler a letaszíthatatlan darab.
A pózna másik vége felé már nagyobb a választék. Bolygókra és szoros kettősökre a standard üvegem szinte kizárólag a Baader Genuine Ortho 5mm-es darabja (262x). "Pupillatapasztós" lencse, de meghálálja a kényelmetlenséget. Abbe ortho-t még nem próbáltam, de maximum az lehet az ellenfele - szerintem (de annyi pénzt sohasem fogok tudni - és nem is akarok - rákölteni).
Ha nagyobb területet kell/szeretnék belátni (tipikusan pl. holdfelszín vagy napfoltok), akkor kerül a cső végébe a 4,7mm/82°-os ES üveg (278x). Ez még az első sorozatból való, így van egy hangyányi (de tényleg csak alig észrevehető) halvány sárgás színezése (de ez nem laterális színezés!!!, hanem mintha egy éppen csak érzékelhető színszűrő lenne rajta); azt leszámítva viszont szintén közel perfekt (bár kontrasztban az ortho megveri, de ezen nincs mit csodálkozni).
Végül a harmadik rövid, pontosabban legrövidebb okulárom a 3,5mm/110°-os Lunt HDC. Ezzel még mindig csak ismerkedem (Mozdonyostól vettem), mert az időm/lehetőségem is szűkebb mostanában a csillagdába felmenni, és a jó seeing sem túl gyakori Érd fölött (374x nagyításnál ez már meglehetősen erős szempont...), a kettő metszete pedig egy lottó ötös gyakoriságával vetekszik. De eddig amit tapasztaltam, az reményt keltő, ám pálcát törni e fölött még nem tudok.
Továbbá egy TV Powermate 2X is pihen a szekrényben, arra az esetre, ha megállna a légkör a fejem felett. Nem hiszem, hogy ezt az üveget jellemeznek kellene; de ha mégis: ha már nyújtani kell, akkor csak Powermate-tel...
Van még több egyéb okulárom is, amik szintén kiválók (pl. majdnem a teljes TV Plössl sorozat), de a fentieket használom leggyakrabban.
MDA
, de egyébként tényleg jó okulár. Amit még nem próbáltam, azok a legkomolyabb bolygozos okularok mint a pentax smc ortho ill. A tmb supermono.. Ezekre még kíváncsi lennék, mit mutatnak egy HD orthohoz képest. Az igazsághoz hozzá tartozik, hogy ami az észlelő tarsaknak van, abból én nem veszek már még egyet, szóval szoja készletét is a sajatomnak tekintem 
.