Re: Okulár 65+ látómezővel - melyiket?
Elküldve: 2022.10.19. 10:13
Egy nagylelkű barátom - noha sokkal jártasabb az optikák világában, mint én - megtisztelt azzal, hogy tesztelhettem az újonnan beszerzett okulárjait: a teljes Lacerta UWAN-sorozatot és egy APM UFF 30 mm-es okulárt (ez utóbbiról a végén írok). Tegnap este ezt 4 órán keresztül tettem.
Általánosságban a Lacerta sorozatról:
Mivel csak a 7 mm-es Lacertához van összehasonlítási alapom (ES 6,7/82), ezért a nagyításbeli különbségek miatt képélességről és kontrasztról nem igazán tudok nyilatkozni. Amit mégis kikövetkeztettem, az az, hogy a Lacerta sorozat tagjai semmivel sem rosszabbak az ES okulároknál ebből a szempontból, számomra teljesen egyenrangúnak tűnt tengelyben a leképezés. Sőt a Lacerták abban jobbak, hogy egy fényes tárgyat (pl. Jupiter) nézve a szaruhártyámról visszaverődő fény nem pingpongozik újra a szemembe, tehát nincsenek olyan lencseívek, amelyek előnytelenül visszatükröznék azt, becsillanást okozva. A párnatorzítást ugyanakkorának láttam, mint az ES-ekben.
Ami még tetszik a Lacertákban: a lágy, gumi kupakok. Passzolnak és nem esnek le. (Az ES-eknél ezek merevebbek, néha lejönnek akkor is, amikor nem akarom.) Viszont a szemkagylók nekem túl magasak, ráadásul nehezen visszahajthatók. Csak akkor látom be a teljes LM-t, ha nekinyomom a szemgödrömet, azonban ilyenkor meglököm a távcsövet (leginkább a 4 mm-esnél). A másik negatívum, hogy nagyon hajlamosak a párásodásra: a szemtávolságot betartva 2 percen belül borítékolható volt a kép homályosodása visszahajtott szemkagyló mellett is. Ezzel végig küzdöttem. (Az ES-eknél egyszer sem fordult elő párásodás.) A Lacerták előnyei közé sorolom alacsony tömegüket. Ez a tulajdonságuk különösen felértékelődik binobenézőben való használatukkor.
Szétválasztva őket:
4 mm-es:
Tengelyben és környékén éles kontrasztos a leképezés, a távcsőétől eltérő képsíkgörbületet nem látok, a LM szélei felé kalandozva nem kell újrafókuszálnom. F/4,7-nél nem tapasztalok jelentős asztigmiát. Viszont a sugár 60%-ától észrevehető a laterális színhiba, ami 80%-tól durva méreteket ölt: hosszú, kék, középpont felé mutató farka van minden fényes csillagnak, amit a szemem pozicionálásával sem tudok eltűntetni. Jó hír az, hogy önmagában ez nem mossa el a részleteket. A LM-határoló nem éles. Eddig nem találkoztam ezzel a jelenséggel. Olvastam, hogy sokakat ez zavar és nem értettem, hogy miért. Most már értem: állandó bizonytalanság érzetem volt. Kint van már a csillag?...nincs kint?...vesebab miatt nem látom? Szóval a szem pozicionálásában fontos az éles határoló - legalábbis számomra.
7 mm-es:
Minden optikai jellemzője ugyanaz, mint amit 4 mm-esnél írtam. Picit kényelmesebb a betekintés és éles a LM-határoló.
16 mm-es:
Ennek van olyan betekintési kényelme, mint amit az ES sorozatnál megszoktam. Szintén éles a határolója. A laterális színhiba ugyanott jelentkezik és ugyanolyan mértékű, mint a kistesóinál. Azonban nem bírja az F/4,7-es nyílásviszonyt. A sugár 50%-ától tangenciális asztigmiát látok, ami arra is utal, hogy a képsík görbülete kisebb, mint a távcsőé. Nem sokáig gyönyörködtem a bicikliküllő alakú csillagokban, hanem gyorsan megváltoztattam a nyílásviszonyt a 2,7x-ező barlow-val F/12,7-re és innentől kezdve már a többivel megegyező optikai teljesítményt nyújtott.
APM UFF 30 mm-es:
Minden ízében tökéletesnek tűnik. A nyaka ultrapontos megmunkálású, szisszenősen, lassan csúszik a kómakorrektorba; végre egy okulár, amelynél nem kell küzdenem a ferdeség ellen. Külön jó pontot érdemel nálam a kiesésgátló horony hiánya. A gumi szemkagyló épp olyan magas, ami nekem kell, a szemlencse nem párásodik és a képe... Kómakorrektorral faltól falig - a legkritikusabb szemmel is - a tűszúrásnyi csillagok nagy kontraszttal jelennek meg. Az így F/5,3-ra módosult távcsőben nincs látható asztigmia, vagy képsík görbület eltérés. A teljes LM egyszerre van fókuszban, ami páratlan élményt nyújt. A Pleiadok ködjeit szinte fényképszerűen mutatta meg (így még nem láttam őket). Hasonló teljesítményű az ES 30/82-eséhez. A LM "papíron" 70°, de nekem nagyobbnak tűnt. Bőven elég. A rövidebb fókuszú társait nem ismerem, de ez lenyűgözött. Igazi űrséta élményt adott.
Általánosságban a Lacerta sorozatról:
Mivel csak a 7 mm-es Lacertához van összehasonlítási alapom (ES 6,7/82), ezért a nagyításbeli különbségek miatt képélességről és kontrasztról nem igazán tudok nyilatkozni. Amit mégis kikövetkeztettem, az az, hogy a Lacerta sorozat tagjai semmivel sem rosszabbak az ES okulároknál ebből a szempontból, számomra teljesen egyenrangúnak tűnt tengelyben a leképezés. Sőt a Lacerták abban jobbak, hogy egy fényes tárgyat (pl. Jupiter) nézve a szaruhártyámról visszaverődő fény nem pingpongozik újra a szemembe, tehát nincsenek olyan lencseívek, amelyek előnytelenül visszatükröznék azt, becsillanást okozva. A párnatorzítást ugyanakkorának láttam, mint az ES-ekben.
Ami még tetszik a Lacertákban: a lágy, gumi kupakok. Passzolnak és nem esnek le. (Az ES-eknél ezek merevebbek, néha lejönnek akkor is, amikor nem akarom.) Viszont a szemkagylók nekem túl magasak, ráadásul nehezen visszahajthatók. Csak akkor látom be a teljes LM-t, ha nekinyomom a szemgödrömet, azonban ilyenkor meglököm a távcsövet (leginkább a 4 mm-esnél). A másik negatívum, hogy nagyon hajlamosak a párásodásra: a szemtávolságot betartva 2 percen belül borítékolható volt a kép homályosodása visszahajtott szemkagyló mellett is. Ezzel végig küzdöttem. (Az ES-eknél egyszer sem fordult elő párásodás.) A Lacerták előnyei közé sorolom alacsony tömegüket. Ez a tulajdonságuk különösen felértékelődik binobenézőben való használatukkor.
Szétválasztva őket:
4 mm-es:
Tengelyben és környékén éles kontrasztos a leképezés, a távcsőétől eltérő képsíkgörbületet nem látok, a LM szélei felé kalandozva nem kell újrafókuszálnom. F/4,7-nél nem tapasztalok jelentős asztigmiát. Viszont a sugár 60%-ától észrevehető a laterális színhiba, ami 80%-tól durva méreteket ölt: hosszú, kék, középpont felé mutató farka van minden fényes csillagnak, amit a szemem pozicionálásával sem tudok eltűntetni. Jó hír az, hogy önmagában ez nem mossa el a részleteket. A LM-határoló nem éles. Eddig nem találkoztam ezzel a jelenséggel. Olvastam, hogy sokakat ez zavar és nem értettem, hogy miért. Most már értem: állandó bizonytalanság érzetem volt. Kint van már a csillag?...nincs kint?...vesebab miatt nem látom? Szóval a szem pozicionálásában fontos az éles határoló - legalábbis számomra.
7 mm-es:
Minden optikai jellemzője ugyanaz, mint amit 4 mm-esnél írtam. Picit kényelmesebb a betekintés és éles a LM-határoló.
16 mm-es:
Ennek van olyan betekintési kényelme, mint amit az ES sorozatnál megszoktam. Szintén éles a határolója. A laterális színhiba ugyanott jelentkezik és ugyanolyan mértékű, mint a kistesóinál. Azonban nem bírja az F/4,7-es nyílásviszonyt. A sugár 50%-ától tangenciális asztigmiát látok, ami arra is utal, hogy a képsík görbülete kisebb, mint a távcsőé. Nem sokáig gyönyörködtem a bicikliküllő alakú csillagokban, hanem gyorsan megváltoztattam a nyílásviszonyt a 2,7x-ező barlow-val F/12,7-re és innentől kezdve már a többivel megegyező optikai teljesítményt nyújtott.
APM UFF 30 mm-es:
Minden ízében tökéletesnek tűnik. A nyaka ultrapontos megmunkálású, szisszenősen, lassan csúszik a kómakorrektorba; végre egy okulár, amelynél nem kell küzdenem a ferdeség ellen. Külön jó pontot érdemel nálam a kiesésgátló horony hiánya. A gumi szemkagyló épp olyan magas, ami nekem kell, a szemlencse nem párásodik és a képe... Kómakorrektorral faltól falig - a legkritikusabb szemmel is - a tűszúrásnyi csillagok nagy kontraszttal jelennek meg. Az így F/5,3-ra módosult távcsőben nincs látható asztigmia, vagy képsík görbület eltérés. A teljes LM egyszerre van fókuszban, ami páratlan élményt nyújt. A Pleiadok ködjeit szinte fényképszerűen mutatta meg (így még nem láttam őket). Hasonló teljesítményű az ES 30/82-eséhez. A LM "papíron" 70°, de nekem nagyobbnak tűnt. Bőven elég. A rövidebb fókuszú társait nem ismerem, de ez lenyűgözött. Igazi űrséta élményt adott.