Szerintem nincs azzal baj, ha két (optikailag jó vagy kiváló) távcsővel tesztelünk, egy SW APO triplett és egy Orion UK tükrös. (Többnek szerintem sincs értelme.)
A listán szereplő F/6-os tükrös és az F/7-es triplett éppen "közepes" nyílásviszonyúak, nem forszírozottan rövid fókusszal, azaz az "átlagot" képviselik, s ezért nyugodtan tekinthetők referenciának. Ráadásul kis fókusz-különbségük miatt adott oklikkal hasonló nagyítást produkálnak; továbbá az átmérőik is egész jól passzolnak egymáshoz, a Newton kitakarását levonva közel esik a refihez, azaz HMG-ben is hasonlók. Igaz, hogy alapvetően az oklikat fogjuk tesztelni, de a magam részéről nagyon kíváncsi vagyok, hogy mennyire lesz észrevehető a kitakarásmentes APO kontraszt-előnye (habár ez utóbbi SW cucc,
, de szavazzunk neki bizalmat
, azok között is vannak kiválóak).
Másfelől a Jupitert javaslom teszt-objektumnak (inkább, mint egy ködös ködöt), mert általános vélemény szerint (amivel magam is egyetértek) egy bolygó finom felszíni részletei mutatják meg igazán egy optikai rendszer (incl. okulár) minőségét, azaz élességét, kontrasztját, fény-áteresztését, stb.
Talán egy kevéssé kompakt nyílthalmaz (pl. M11) még érdekes lehet, hogy az oklik LM-széleinek leképezési defektusait vizsgálni lehessen.
Felbontási tesztet nem biztos, hogy érdemes végezni, mert az egyfelől elsősorban a távcsövön múlik, és nem az okuláron, másrészt pedig egy kitakarásos rendszer és egy kitakarásmentes rendszer elhajlási képe (Airy korong és diffrakciós gyűrűk) meglehetősen különbözők (még azonos átmérők esetén is), így "körtét-almával" effektus lenne.
Végül a többi kukkert is fel lehet állítani a tesztelés helyszínén; "versenyen kívül" miért ne lehetne azokkal is kipróbálni az ott lévő üvegeket?
De mindez csak egy vélemény...
MDA
Egy mérés nem mérés, két mérés fél mérés; három méréssel már lehet kezdeni valamit...