Re: Mi a gravitáció?
Elküldve: 2010.04.02. 15:34
> Zoli írta: Úgy tudom, hogy a tömegvonzás nagysága egyenesen arányos az égitest tömegével. Ez, és az
> olvasottak alapján tehát egy fekete lyuknak ugyan akkora lesz összeroskadás után a tömegvonzása mint
> az előtte ott ragyogó csillagnak ?
Péter írta:
> Hm. ha ez a helyzet akkor mi van a robbanás során kidobódó feltételezem a Nap tömegével összemérhető
> vagy annál is nagyobb tömegű gáz és porfelhővel? Vagy az ekkor kidobódó anyag tömege nem jelentős a
> fekete lyukként visszamaradó anyag tömegéhez képest?
A fentebbi írásban hangsúlyoztam, hogy ideális, gömbszimmetrikus összeomlásról van szó. Ekkor az összeomló objektum tömege nem változik, tehát gravitációs tere sem, a körülötte keringő bolygó pedig csak ezt érzékeli, neki mindegy, hogy a centrumbeli test mekkora méretű, csak a tömege számít (feltéve, hogy gömbszimmetrikus - erősen torzult alakú centrális testnél már nem ez a helyzet). Ezért (ahogy írtam is) a bolygó keringési ideje az összeomlás során nem változik.
A valódi összeomlási folyamatok azonban erősen eltérnek az ideálistól. Robbanásszerű, kaotikus, turbulens jelenségek kísérik, és ennek során az összeomló objektum anyagának jelentős része kirepül az űrbe. Így tehát a központi maradvány-objektum (neutroncsillag vagy fekete lyuk) tömege jóval kisebb lesz, mint az eredeti csillagé. A bolygó keringési idejét tehát újra kell számolnunk a központ új tömege alapján. Még valószínűbb azonban, hogy az összeomlás kísérőjelenségei egyszerűen elsöprik vagy elpárologtatják az egész bolygót.
Egyes csillagászok azt is felvetették, hogy a szupernova-robbanás során kidobott anyag egy része a centrum környezetében marad, és az anyagfelhőből idővel újabb bolygórendszer állhat össze. Ez a jelenség független attól, hogy a centrális maradvány neutroncsillag vagy fekete lyuk - az utóbbi körül épp úgy érvényesek a Kepler-törvények, mint a Nap körül. Más kérdés, hogy a centrum körüli térből érkező intenzív sugárzás nem teszi lehetővé az élet létrejöttét a második generációs bolygókon.
> olvasottak alapján tehát egy fekete lyuknak ugyan akkora lesz összeroskadás után a tömegvonzása mint
> az előtte ott ragyogó csillagnak ?
Péter írta:
> Hm. ha ez a helyzet akkor mi van a robbanás során kidobódó feltételezem a Nap tömegével összemérhető
> vagy annál is nagyobb tömegű gáz és porfelhővel? Vagy az ekkor kidobódó anyag tömege nem jelentős a
> fekete lyukként visszamaradó anyag tömegéhez képest?
A fentebbi írásban hangsúlyoztam, hogy ideális, gömbszimmetrikus összeomlásról van szó. Ekkor az összeomló objektum tömege nem változik, tehát gravitációs tere sem, a körülötte keringő bolygó pedig csak ezt érzékeli, neki mindegy, hogy a centrumbeli test mekkora méretű, csak a tömege számít (feltéve, hogy gömbszimmetrikus - erősen torzult alakú centrális testnél már nem ez a helyzet). Ezért (ahogy írtam is) a bolygó keringési ideje az összeomlás során nem változik.
A valódi összeomlási folyamatok azonban erősen eltérnek az ideálistól. Robbanásszerű, kaotikus, turbulens jelenségek kísérik, és ennek során az összeomló objektum anyagának jelentős része kirepül az űrbe. Így tehát a központi maradvány-objektum (neutroncsillag vagy fekete lyuk) tömege jóval kisebb lesz, mint az eredeti csillagé. A bolygó keringési idejét tehát újra kell számolnunk a központ új tömege alapján. Még valószínűbb azonban, hogy az összeomlás kísérőjelenségei egyszerűen elsöprik vagy elpárologtatják az egész bolygót.
Egyes csillagászok azt is felvetették, hogy a szupernova-robbanás során kidobott anyag egy része a centrum környezetében marad, és az anyagfelhőből idővel újabb bolygórendszer állhat össze. Ez a jelenség független attól, hogy a centrális maradvány neutroncsillag vagy fekete lyuk - az utóbbi körül épp úgy érvényesek a Kepler-törvények, mint a Nap körül. Más kérdés, hogy a centrum körüli térből érkező intenzív sugárzás nem teszi lehetővé az élet létrejöttét a második generációs bolygókon.