Uff!
Ne keverjük össze a testek gravitációs hatását a gravitációs hullámokkal! Az ezzel a témával kapcsolatos félreértések többsége ebből ered.
A fekete lyukból nem jön ki semmi. A gravitációs tér sem. Annak ugyanis nem kell kjönnie, mert eleve "kint van".
Ha a gumilapos hasonlathoz ragaszkodtok: képzeljétek el, hogy a fekete lyukká összeomló csillag anyaga fokozatosan sűrűsödik össze (az egyszerűség kedvéért gömbszimmetrikusan). Eközben egyre mélyebben benyomja a gumilepedőt. A homorulat, a görbült tér a centrum körül, a végtelembe nyúlva mindenütt jelen van. Ezen az sem változtat, amikor a középpontban nagyon naggyá válik a görbület, "a gumi átszakad". (Ezzel elérkeztünk a hasonlat határáig. A köznapi tapasztalatok alapján úgy képzeljük, hogy ha a gumi kilyukad, a közepén levő kő alul kipottyan, a gumi meg visszahajlik. Szó sincs róla! Ha már hasonlat, inkább úgy képzeljétek, hogy a középső "szatyor" végtelen mély lesz, de benne továbbra is ott a kő, és húzza keményen a gumi külső részét.) Tehát a lyukon kívüli rész nem hajlik, nem simul vissza, marad az a görbület, ami előtte már ott volt. Ez a fekete lyukon kívüli gravitációs tér. Ha az összeomló csillagnak bolygója volt, elvileg ugyanúgy kering körülötte, mint azelőtt! (Elvileg. Gyakorlatilag az összeomlás kísérőjelenségei, anyagkidobás stb elpusztítják a bolygót.). Ha a bolygót felhők fedik, és lakói nem látják az eget, még azt sem veszik észre, hogy csillaguk összeomlott, és már nem csillag, hanem fekete lyuk! A bolygó keringési ideje, a rá ható gravitációs erő, azaz a lepedő görbülete változatlan! (Megint csak elvileg...) A fekete lyukból nem jön ki semmi, a gravitációs tere eleve kint van. Gravitációs hullámokat pedig nem bocsát ki. A fekete lyuk nem gonosz ragadozó, nem falja fel bolygóját! Csak azt kapja be, aki túl közel megy a ketrechez...
A gravitációs hullámok egészen mások. Ezek a téridő görbülete VÁLTOZÁSÁNAK tovaterjedései. Akkor jelentősek, ha nagy anyagtömbök átrendeződése történik. Pl két nagy tömegű objektum viszonylag közel kering egymáshoz. Vagy neadjisten összeütközik, összeolvad. Az objektumok lehetnek csillagok, neutroncsillagok, fekete lyukak, akármik. Megint csak a külső gravitációs tér, a testeken kívüli gumilepedő fodrozódásáról van szó. A keringő objektumok maguk körül periodikusan benyomják a lepedőt, és ez spirális hullámokban tovaterjed. Az objektumok belsejéből továbbra sem jön ki semmi. (Persze ha "csak" csillagok, akkor a fény kijön, de ennek semmi köze a gravitációs sugárzáshoz.)
A fekete lyukak párolgása extra buli. A fentebb leírtakban eléggé biztosak vagyunk, a párolgás csak hipotézis. Lehet, hogy ötven év múlva egészen mást tanítunk. (Bár ez a hipotézis 35 évet egészen jó egészségben megélt.)
Durván úgy lehet elképzelni, hogy a lyuk pereme mentén, de még azon kívül kicsiny, pozitív és negatív energiájú (összesen tehát nulla energiájú) anyagdarabok keletkeznek. A pozitív tömegű elmegy a végtelenbe, ezt észlelhetjük (majd...) Hawking-sugárzás formájában. A negatív darabkák beesnek a lyukba, és csökkentik a tömegét. Azaz csökkentik a kút mélységét, bár az végig végtelen mély marad...
Inkább úgy képzeljétek, hogy bár végtelen mély, de egyre kisebb átmérőjű lesz. Aztán egyszer csak - hipp-hopp - eltűnik, amikor a sugara eléri a nullát. Fontos, hogy ez nem exponenciálisan lassulva következik be, mint pl a környezeténél melegebb tégla lehűlése, hanem gyorsulva, összességében véges idő alatt. Ez a véges idő csillag méretű fekete lyuknál kb 10^100 év, de hát türelem rózsát terem. Mikroszkópikus, gyorsítókban feltételezett lyukaknál a párolgási idő a másodperc törtrésze. A lyuk létrejött, elpárolgott, és nem eszik meg semmit!
Persze mindezt sokkal részletesebben, rajzokkal elmondtam az előadásaimban. Az érdeklődők szánjanak rá egy kis időt. Valamivel (nem sokkal
rövidebbet, mint 10^100 év...
üdv
dgy