tobe írta:Olyan is lehet, hogy akár a gravitáció, vagy más erő úgy viselkedik, hogy közel vonzó hatással van, távol pedig taszítással, akkor mi van, sőt akár olyan nagyságrendű is lehet valami, hogy mérni sem lehet, mert nincs hozzá akkora laborunk. Mint egy gumirúd, ha összenyomjuk szét akar menni, ha meg széthúzzuk, visszafele akar ...
A fizikai szemlélet tehát sajnos olyan, hogy a gravitáció, az csak vonzás lehet. Hogy a tömegpont csak "nyelő".
Ám probléma van már magával a tömegponttal is!
Idézem a WIKI*ből.
"
A tömegpont nem más, mint egy test egyszerűsített fizikai modellje. Fontos, hogy a tömegpontnak nincs kiterjedése, csak tömege van. Ez a tömeg megegyezik a helyettesített test tömegével. Ezen egyszerűsítés könnyít a számításokon és sokszor csak elhanyagolható hibát eredményez (pl. különféle hajításoknál)
Minden inerciarendszerben levő testre alkalmazható Newton második törvénye:
....
ahol F a testre ható erők eredője, m a test tömege és a a test gyorsulása. A klasszikus mechanikában a tömegpont mozgásállapotát egyértelműen meghatározza a helyzete és a lendülete. Ha adott a testre ható erők eredője és a test tömege, akkor a fenti egyenlet alapján meghatározható a test mozgásállapotának változása"
Jó, hogy a WIKI nem tudományos forrás, mert szinte minden szava kifogásolható...
1. "...csak a
gravitáció szempontjából egyszerűsített modellje!" Persze, ez nem lényegi hiányosság.
2. A megfogalmazásból egyértelmű: A=-G*m/r^2, és r=0- vagyis itt a szigularitás mindenre, és mindenkire általánosan érvényes helye!
3. Ez a modell nem foglalkozik a valóságos testek azon tulajdonságával, hogy nemcsak külsejük, de belsejük is van!
Márpedig a valóságos testek belsejében, a középpontjukban a gyorsulás NULLA! Vagyis bármely valós tömegpontnak is kell, hogy struktúrája legyen, nem lehet pusztán "elméleti"! Ami a nyugalmi állapot megszűnésekor vagy irányváltozáskor elmozdul, és a véges terjedési sebesség miatt kapcsolatba léphet a korábbi vektormezővel! A tömegpont tehát valóságos kellene, hogy legyen, nem pedig elméleti! Még akkor is, ha disszipáció nélkülinek gondoljuk, ami pedig a valóságos testek többségére jellemző, és az árapály energetikai jelenségeknek a feltétele.
Talán ez az "apró egyszerűsítés" okozhatta a tehetetlenség fizikai értelmezése "korai halálát"?
4....a tömegpont mozgásállapotát egyértelműen meghatározza a helyzete és a lendülete... Ez nehezen értelmezhető. Mi az hogy mozgásállapot? Mihez képest? Az
impulzusmomentuma hol szerepel?
5. Mindez apróság ahhoz képest, amiről itt ugyan nincs szó, de mögöttes információ:
hogy a tömegpontról azt tartják, hogy csak vonzani tud, másra nem képes.! Csupán nyelő, amely a gyorsulási vektorokat elnyeli! Kiét, honnan? Nem nyelne semmit, ha más test nem lenne közel? Akkor nem létezne a gravitáció?
Szerintem szó sincs erről. A test kibocsát, és el is nyel gyorsulási vektorokat, amelyek szétosztódva, véges sebességgel terjednek egy háromdimenziós térben. Ahová elérnek, ott csökkenő intenzitással reprezentálják magát a testet, annak tömegét. Okozva csökkenő "vonatkoztatási sűrűséget" akkor is, ha ott semmiféle más test nincsen. Ily módon jelezve az egész világnak:
létezek, itt ekkora a hatásom!És ezt minden pillanatban megismételheti, hiszen veszteségmentes egyensúly van a ki és visszaáramlása között: a jelenség folyamatos! A tömeg (sűrűség) áramlásnak is van tehát fluxusa. Illetve lehetne, ha a képletben nem az
m/R^2, hanem R3/(R1xR2*R3) szerepelne (ahogyan irtam), és ahol a nevezőben R1xR2 a két testet összekötő helyvektorra (R3) merőleges felületvektor.
Az áramkört alkotó, oda- vissza haladó gyorsulási vektorok sokasága tehát vektor mezőt alkot, amely véges sebességgel terjed. Ami gyorsulás, elfordulás esetén kapcsolatba léphet a saját korábbi vektormezővel (ez a tehetetlenség, és a relatív tömegváltozás esete) illetve egy másik testével (tömegvonzás, és taszítás esete.)
Miután ennek az áramkörnek szpinje (forgásiránya) is feltételezhető, a gyorsulásvektorok annak függvényében kiolthatják vagy erősíthetik egymást, okozva vonzást, taszítást, tömegvonzást, vagy antigravitációt.
Mert ebbe a modellbe az antigravitáció is belefér, amely a testeket nem közelíti, hanem távolítja. Olyan jól, hogy jelenleg egy sincs már közel.
Mert az azonos szpinnel rendelkezők vonzzák egymást, az eltérőek taszítják.
Ugyanez okozhatja az árapályt is, csakhogy akkor a testek disszipációját is figyelembe kell venni.
Emellett a tömegpont (test) nemcsak forrás, és nyelő, hanem örvényes is. Alapesetben mindkét irányba.
Következésképpen az "egyszerű" ám valós elméleti tömegpont talán nem is olyan egyszerű?