Tiszteletem
Manapság rengeteg felfedezést olvashatunk a forró Jupiterek témakörben. Érdekes objektumok, sajnos azt azonban nem tudom, hogy mennyi idősek lehetnek ezek a rendszerek amelyekben ezek az objektumok léteznek.
Azt viszont tudom, hogy a mi Naprendszerünk Merkúr bolygója furcsa módon úgy tűnik, mintha egy lecsupaszított bolygómag volna.
A legújabb hír ebben a témában pedig az, hogy felfedezték, hogy a HD 209458b jelű forró Jupiter üstökösként húzza maga után a napszél által róla lehántott gázrétegeket.
Felötlött bennem a kérdés, hogy vajon lehet-e összefüggés a mi Merkúrunk és a naprendszeren kívül látható forró Jupiterek között. Arra gondolok, hogy a Merkúr is egy forró Jupiter volt valamikor régen a naprendszer fiatal korában, azonban az eltelt évmilliárdok alatt teljesen elvesztette a gázrétegeit, s megmaradt a napjainkban látható mag.
Gondolom ez egy csillagász számára egyszerű módszerekkel igazolható, cáfolható, s én kiváncsi volnék a véleményükre..
Előre is köszönöm válaszukat.
Forró Jupiterek és a Merkur
Re: Forró Jupiterek és a Merkur
Érdekes kérdés. A válasz engem is érdekelne. 
Re: Forró Jupiterek és a Merkur
beraktam a kedvenceim közé, kíváncsi vagyok a válaszra én is
Re: Forró Jupiterek és a Merkur
Szerintem a közeljövőben nagy felbolydulás lesz a bolygórendszer-kialakulás elméletében. Az eddig talált Forró Jupiterek már elég nagy kavarodást okoztak. Ha jól tudom, az óriásbolygók csillag felé történő vándorlása a közelmúltban merült fel. De a Kepler végre elkezdte ontani a fedési exobolygókat, a Föld, talán a Merkur nagyságúakat is ki tudja mutatni. Ha elég adat gyűlik össze, talán az alábbi kérdésre is választ kaphatunk. Amire magam is nagyon kíváncsi vagyok. De attól tartok, várni kell még egy darabig.
Re: Forró Jupiterek és a Merkur
Hogy addig is legyen min vitatkozni:
A Merkúr rengeteg fémet tartalmaz, méretéhez képest hatalmas vasmagja van. Olyannyira, hogy a bolygó nagyobbik részét ez a vasmag teszi ki.
Az óriásbolygóknál a mag fő alkotói tudtommal kőzetek, jegek és fémek, de szerintem a csillagtól való nagy távolság miatt mindenképp kevesebb fémet kell hogy tartalmazzanak mint kőzeteket. (A fémek olvadáspontja a legmagasabb, így ezek csapódnak ki legközelebb a csillaghoz. Lásd a mi Naprendszerünket: a belső naprendszer "tele" van fémmel, mind a négy bolygót tekintve a fémek mennyisége bőven összemérhető a kőzetekével. A külső naprendszerben viszont ezek már jóval ritkábbak, főleg -tudtommal- a csillaghoz legközelebb kicsapódó fémek, én legalábbis nem tudok a külső naprendszerben olyan jelentős égitestről aminek mondjuk jelentős méretű vasmagja lenne.)
Szóval ha a Merkúr kezdetben gázóriás volt, akkor befelé vándorolt és elvesztette illó anyagait. A visszamaradt magban viszont az kőzetek és fémek aránya az eredeti kell hogy legyen, mert azért ott még nincs annyira meleg hogy a kőzetek is elpárologjanak. (Hiszen kőzetekből áll a Merkúr felső rétege.) A fentiek miatt pedig nehezen tudom elképzelni hogy egy a külső naprendszerben keletkezett gázóriás magja jóval több fémet tartalmazzon mint kőzetet.
Én így gondolom, persze ez csak feltevés.
Volt egy cikk a hírportálon ahol emlékeim szerint egy a csillagához közeli szuper-földre az volt mondva, hogy na ez most az első lehet az ilyen lecsupaszított gázóriás-magok közül. De nem találom azt a cikket.
A bolygórendszerek és a Naprendszer kialakulása szerintem is egy olyan területe a csillagászatnak ahol még rendkívül sok a nyitott kérdés és lehet hogy 10 év múlva gyökeresen másként nézünk az egészre. Engem pl. azóta is nagyon érdekelne a Hold keringésével kapcsolatosan feltett kérdésemre a válasz.
Nagyon elkellne ide a csillagvárosra egy segítőkész planetológus.
A Merkúr rengeteg fémet tartalmaz, méretéhez képest hatalmas vasmagja van. Olyannyira, hogy a bolygó nagyobbik részét ez a vasmag teszi ki.
Az óriásbolygóknál a mag fő alkotói tudtommal kőzetek, jegek és fémek, de szerintem a csillagtól való nagy távolság miatt mindenképp kevesebb fémet kell hogy tartalmazzanak mint kőzeteket. (A fémek olvadáspontja a legmagasabb, így ezek csapódnak ki legközelebb a csillaghoz. Lásd a mi Naprendszerünket: a belső naprendszer "tele" van fémmel, mind a négy bolygót tekintve a fémek mennyisége bőven összemérhető a kőzetekével. A külső naprendszerben viszont ezek már jóval ritkábbak, főleg -tudtommal- a csillaghoz legközelebb kicsapódó fémek, én legalábbis nem tudok a külső naprendszerben olyan jelentős égitestről aminek mondjuk jelentős méretű vasmagja lenne.)
Szóval ha a Merkúr kezdetben gázóriás volt, akkor befelé vándorolt és elvesztette illó anyagait. A visszamaradt magban viszont az kőzetek és fémek aránya az eredeti kell hogy legyen, mert azért ott még nincs annyira meleg hogy a kőzetek is elpárologjanak. (Hiszen kőzetekből áll a Merkúr felső rétege.) A fentiek miatt pedig nehezen tudom elképzelni hogy egy a külső naprendszerben keletkezett gázóriás magja jóval több fémet tartalmazzon mint kőzetet.
Én így gondolom, persze ez csak feltevés.
Volt egy cikk a hírportálon ahol emlékeim szerint egy a csillagához közeli szuper-földre az volt mondva, hogy na ez most az első lehet az ilyen lecsupaszított gázóriás-magok közül. De nem találom azt a cikket.
A bolygórendszerek és a Naprendszer kialakulása szerintem is egy olyan területe a csillagászatnak ahol még rendkívül sok a nyitott kérdés és lehet hogy 10 év múlva gyökeresen másként nézünk az egészre. Engem pl. azóta is nagyon érdekelne a Hold keringésével kapcsolatosan feltett kérdésemre a válasz.
Nagyon elkellne ide a csillagvárosra egy segítőkész planetológus.
90/900 refraktor
Re: Forró Jupiterek és a Merkur
és mi van akkor, ha a merkur szülőbolygója nem kívülről jött, hanem ott a nap közelében keletkezett? aztán hamar el is vesztette a légkörét és maradt a helynek megfelelően sűrű fémekkel teli mag..
Re: Forró Jupiterek és a Merkur
kaviat írta:és mi van akkor, ha....
Ha jól tudom, nem alakulhatnak ki óriás bolygók a naprendszer ezen tartományában, mert a napszél elfújja a gázokat a rendszer küldőbb régióiba. Ezért van ez a belső kőzetbolygók-külső gázbolygók eloszlás... Persze itt újra felmerül, hogy akkor miért látunk oly sok forró Jupitert (persze többek között azért mer ezeket a legegyszerűbb a jelenlegi technikai szintünkön felfedezni) de akkor is van valami csavar a dologban.. S ezért rettentő érdekes a téma...
Re: Forró Jupiterek és a Merkur
Ellent kell mondjak Papénak, azt illetően, hogy a belső bolygók több fémet, mint kőzetet kell, hogy tartalmazzanak a külsőkhöz képest. A könnyű elemek (H, O, stb.) önmagukban valóban könnyen elillannak. De pl. a kvarc (SiO2) olvadáspontja1600-1700°C, a vasé valamivel 1500 fölött, a nikkelé alatta van.
A szilícium számos ásványban Mg, Al, O és egyéb könnyű elemek mellett fordul elől, l. vulkáni és magmás kőzetek. Ezek szintén elég magas hőmérsékleten olvadnak ill. szilárdulnak meg (honnan nézzük).
A fémek nem annyira az olvadáspontjukban különböznek a kőzetektől, hanem abban, hogy amíg az egész mischung olvadt, nagyobb sűrűségük miatt lecsorognak a golóbis közepébe. Így alakulnak ki a belül fém, körülötte kőzet bolygók, kívül esetleg gázburokkal. A Merkurnál az a kérdés, hova tűnt a kőzet (vizet, H2-t, O2-t, CO2-t, metánt stb. elpárologtatta a Nap). A roppant rövid forgási időt és a kőzetben való szegénységet legtöbben, úgy tudom, egy olyan ütközéssel magyarázzák, ami "meghámozta" a bolygót és lelassította a forgását. De a frissen felfedezett Forró Jupiterek tükrében lehet, hogy teljesen más történt (az, ami a kiinduló kérdés volt - igaz, a kőzetek csak így nem párologhattak el).
A szilícium számos ásványban Mg, Al, O és egyéb könnyű elemek mellett fordul elől, l. vulkáni és magmás kőzetek. Ezek szintén elég magas hőmérsékleten olvadnak ill. szilárdulnak meg (honnan nézzük).
A fémek nem annyira az olvadáspontjukban különböznek a kőzetektől, hanem abban, hogy amíg az egész mischung olvadt, nagyobb sűrűségük miatt lecsorognak a golóbis közepébe. Így alakulnak ki a belül fém, körülötte kőzet bolygók, kívül esetleg gázburokkal. A Merkurnál az a kérdés, hova tűnt a kőzet (vizet, H2-t, O2-t, CO2-t, metánt stb. elpárologtatta a Nap). A roppant rövid forgási időt és a kőzetben való szegénységet legtöbben, úgy tudom, egy olyan ütközéssel magyarázzák, ami "meghámozta" a bolygót és lelassította a forgását. De a frissen felfedezett Forró Jupiterek tükrében lehet, hogy teljesen más történt (az, ami a kiinduló kérdés volt - igaz, a kőzetek csak így nem párologhattak el).
Re: Forró Jupiterek és a Merkur
SzZoli írta: De pl. a kvarc (SiO2) olvadáspontja1600-1700°C, a vasé valamivel 1500 fölött, a nikkelé alatta van.A fémek nem annyira az olvadáspontjukban különböznek a kőzetektől, hanem abban, hogy amíg az egész mischung olvadt, nagyobb sűrűségük miatt lecsorognak a golóbis közepébe.
Gondoltam, hogy ebbe bele fognak kötni.
Persze igaz amit leírtál. De nem látom az eme állításod mellett szóló érvelést:
SzZoli írta:Ellent kell mondjak Papénak, azt illetően, hogy a belső bolygók több fémet, mint kőzetet kell, hogy tartalmazzanak a külsőkhöz képest.
Most hogy mondod nekem is rémlik amúgy a hámozós elmélet. Ez így már 3 elmélet.
90/900 refraktor
Re: Forró Jupiterek és a Merkur
Ami érvelést írtam, az a kialakulásról szól. Utána lehetne nézni, hogy melyik bolygónak mekkora a fémmagja abszolút mértékkel mérve, illetve relatíve a kőzetréteghez képest. Attól tartok, hogy a legtöbb bolygó esetében csak sejtéseink vannak. Főleg az óriásbolygók belsejét illetően.