Fotó vs. valóság

[Cserna Antal]

Nem tartom szerencsésnek a topik elnevezését, mert szerintem mind a két észlelési mód a valóságot tükrözi, csak más módon. A szabadszemes észlelés az adott pillanatot tükrözi, a digitális fotó pedig 5...10... óra észlelést feldolgozási munkát sűrít egyetlen képbe.

A fotónak van egy nagyon nagy előnye, mégpedig az, hogy publikálható, és könnyen, gyorsan nagyon sok emberhez eljut. Úgy gondolom a hétvégén Tarjánban sokan voltak olyanok akikben ezek a fotók keltették fel az érdeklődést a csillagászat iránt, és jutottak el a "digitális élménytől" a "Galilei élményig".

[astrohist]

K. Antal. Igazad van, hogy a fotó szerepe természetesen nagyon fontos, főleg ha pontosan megadjuk, hogy milyen hullámtartományban ábrázol valamit. Itt csak arról van szó, hogy az ismeretterjesztő cikkek agyon színezett képei után gyakran csalódást érez a távcsöves nézegető, elsősorban a laikus. Másrészt az ismeretterjesztő könyvek képei sokszor nem hitelesek, mert manipulált, "hamisszin" ábrák. (Persze, pl. egy röntgen vagy infravörös sugárzást is tartalmazó képet át kell ültetni, emberi szemnek látható színbe.) Voltaképpen azt hiányoltuk, hogy nincsn feltüntetve a képeken, hogy ez nem a valódi színtartományt ábrázolja, és amatőröknek szóló írás ábráján azt is, hogy távcsőbe nézve ne ilyet tessék várni! BQ

[Pape]

számomra nincs szebb foton annál, ami tényleg az adott objektumból jött, átutazva sok sok sok sok parsec távolságot... sokkal szebb, mint az, ami csak a monitorban keletkezik.

Zseniális!

(De persze a fotózásra is szükség van, hisz nélküle jóval kevesebbet tudnánk a világegyetemről.)

[kaviat]

pontosan, azzal, hogy tovább léptünk a vizuális világból, a világról alkotott képünket pontosítottuk. a gyorsítókat is azért építjük, hogy ismereteket szerezzünk az általunk közvetlenül nem vizsgálható tartományokból.

BQ Mesterrel már megint egyet kell értsek, a baj tényleg azzal van, hogy a laikusok felé hamis képet adnak ezek a csili vili képek, főleg a mostanában jellemző nagy színes képekkel telepakolt majdhogynem bulvár szintű albumok (a rendszer újraindítás után hihetetlen gyenge publikációk lepték el a piacot, lektor és bármilyen szakértelem nélküli iszonyat rossz fordításokkal). ezért tartom sokra a csillagatlaszt kistávcsövekhez és a rajzolós srácokat, akik tényleg sokkal többet visszahoznak a Galilei élményből. nemferi barátunk graphitegalaxy-ja mindig el tud varázsolni! mindezek mellet kalapot emelek az asztofotósok előtt is, akik éjszakák tömkelegét töltik egy autó árányi technika mellett a ketyegő órát figyelve, ahelyett hogy észlelnének egy jót, plusz napokat kattogtatnak egy számítógépet hogy a lehető legtöbbet kihozzák az éjszakai termésből. pár kezdő kockát megpróbáltam már ellőni az ég alatt én is és be kell valljam megértem fotós barátaimat, hihetetlen hangulata van a fotózásnak, megvallom őszintén mindenféle vezetés, meg iris ismeret nélkül eredetileg csak azt gondoltam megpróbálom elkapni azt, amit a látómezőben látok (páromat elég nehezen tudom rávenni, hogy a napi rohangálás után éjjel közepén belenézzen az okulárba - /mert hát persze hogy az ő hátán van az egész család organizálása, míg én elbohóckodom a hobbijaimmal/). és bevallom teljesen megdöbbentem, amikor néhány félperces expo már sokkal többet megmutatott, mint amit szabad szemmel valaha is láttam.. úgyhogy szerintem inkább kiegészíti egymást ez a három szegmens, a szabad szemes nézgelődő, az órákig krátereket rajzolgató és a fotózós srácok csajok. a kereskedők pedig lehet jobban ki kellene hogy hangsúlyozzák, hogy mit várjanak a kezdők egy amatőr távcsőtől (ami persze lehe, hogy a bussiness ellen szól valamennyire..).

[Bolha]

Egy kicsit félre értettetek, bár talán pontosabban írhattam volna le a kérdésemet.

AZ érdekelt elsősorban, hogy ha lehetőségem lenne oda állni egy köd mellé, vagy csak közelebbről nézni a Föld zavaró rétegeitől mentesen, akkor mit látnék?

Mert az sem valódi kép, amit mi látunk a tulajdon szemünkkel.

Egyébként a kezdeti csalódás után én is azért döntöttem úgy, hogy folytatom a leskelődést, mert azért nem sok ember mondhatja el, hogy élőben látta ezt-azt...ami lehet, hogy már meg sincs. A múltat nézem, megszületésem előttről...jóval előbbről.

A könyvekben pedig közölhetnének rajzot, de picit az is becsapós... persze jobb, mint a kép:)

Olyan képet tud valaki mutatni, amit nem kezeltek utána semmilyen eljárással? Csak, hogy lássam, a gép menyivel lát jobban, mint én:)

[kaviat]

pl. milyen lehet, ha az ég negyedét betölti az orion köd? vagy valami gömb halmaz közelébe keveredni? ezek engem is mindig érdekeltek.. vagy mondjuk a lyr gyűrűs közelében. arra jutottam, hogy ez objektumonként változik, egy kompaktabb cucc, mint mondjuk egy planetáris vagy egy látványos sűrű GH, az biztos sokkal impozánsabb, de egy diffúz köd lehet, hogy mivel jóval nagyobb területen terül szét, nem lesz sokkal látványosabb. a nyílt halmazokat lehet hogy belülről észre se vesszük. sokat filóztam, milyen lehet bele ugrani egy GH belsejébe, persze erős ólom páncélos űrhajóval, ki tudja mekkora lehet ott bent a sugárzás..

[mpt]

... Olyan képet tud valaki mutatni, amit nem kezeltek utána semmilyen eljárással? Csak, hogy lássam, a gép menyivel lát jobban, mint én:)

Mivel tenyleg teljesen mas a fotozas es a vizualis eszleles, nem hiszem, hogy letezik ilyen kep. Mar az egyes emberek szeme is elteroen erzekeny, maskepp latja a szineket (sot, egy ember ket szeme is) - szoval milyen kepre gondolsz? Milyen erzekelo szenzorral, milyen hullamhosszon, milyen zaridovel, milyen erositessel? Mind mas es mas lesz, tkp. feldolgozatlan kep nincs.

--mpt

[hopp]

A könyvekben pedig közölhetnének rajzot, de picit az is becsapós... persze jobb, mint a kép:)

Vizi Péter Csillagatlasz kistávcsövekhez című könyvében nagyon jó rajzok vannak. Az eddigi tapasztalataim alapján szinte 100%-ban azt és úgy látom, ahogy azok a rajzok mutatják.

[rumpfbarna]

Hú, de jó ez a téma! Ezeken a dolgokon én is sokat agyaltam, amikor elmerültem kicsit a Hubble képeinek a feldolgozásában. (Megtaláljátok itt a fórumon, a FITS Liberatorral kapcsolatban: viewtopic.php?f=69&t=1712 )

Bolha, én arra jutottam, hogy ha odautaznánk valamelyik ködhöz, vagy fotón csilli-villinek látszó galaxishoz, akkor se látnánk olyannak mint a fényképen, amit órákon keresztül exponáltak. Gondolj csak arra, hogy itt ülünk egy galaxis belsejében, de szerencsénk van, ha egy átlagos éjszakai égbolton halványan megláthatjuk a Tejutat. Pedig ez a saját galaxisunk, ami körülvesz minket, igazán nem lehet rámondani, hogy messze van!

Szóval, én arra tippelek, ha mondjuk, ott állhatnék az Orion-köd előtt, akkor se látnék neonfényben világító felhőfoszlányokat, mint ahogy az asztrofotókon. Nagyon halvány, szürkés-zöldes foltokat látnék, csak nagyobban, mint innen a Földről.

Vagy tévedek?

[astrohist]

Úgy érzem, hogy Barna jól jellemezte a helyzetet, hiszen közelről nézve egy köd valóban nagyon nagy területen elosztva alig fénylene. Gömbhalmaz közelében pedig regeteg csillagot látnék, amelyek egyenként nem olyan látványosak, mint így egy tömegben.
Azt hiszem kaviat és én arra gondoltunk, hogy a túlszinezett képek a laikust félrevezetik, mert azt reméli, hogy majd távcsőben is ezt látja. Viszont szakértő számára mondhat valamit, ha tudja, hogy zöld fényben másnak látja a Súlyzó-ködöt, mint vörösben.
Mindenesetre azt hiszem, hogy a szemünk korlátozott érzékelő tartománya miatt, a ködök közelebbről sem lennének másmilyenek, mint fekete-fehérben!
Kicsit más a helyzet a bolygókkal, amelyet már kis távcsővel is több színűnek látunk, és az űrjárművek közeli képein is színesek.
Üdv: BQ.