Annyival kiegészíteném, hogy a csillag tömege is közrejátszik, meddig jut el a fúziós lépték.
Igy nem minden csillag élete feltétlenül és mindig vasmagnál fejeződik be, sőt.
Ha nem ér el 0,6 naptömeget, pl. már a hélium sem "gyullad" be. Ilyenkor egy héliummag a végállomás.
Nagyobb vörös óriásokból gyakran marad vissza olyan fehér törpe, ami lényegében szénmag, némi oxigén, neon, magnézium vonallal. Mindig a tömeg dönti el, lejátszódhat-e a következő fúziós lépcső (magányos csillagnál).
Ha kevés az energiatermelés, akkor jön a mag összeroskadása. Az utolsó fokozat, a vas- és izotópjai, ekkor keletkeznek. A folyamat egyes számítások szerint valóban akár néhány másodperc, más modellek szerint néhány óra alatt lezajlik. Utána nincs tovább energiatermelés, jön a kollapszus. Ha a csillag tömege aránylag kicsi, az elektronok a protonokba nyomódnak (nem a legjobb szó), egy neutroncsillag jön létre, amely ultrakompakt. Megállítva a zsugorodást, az egész hatalmas befelé zuhanó mozgási energia "visszapattan" a neutronmagról, és a lökéshullám lesöpri a csillag külső anyagát. Ezt észleljük szupernóva robbanásnak, és az epicentrumban esetleg egy gyorsan forgó neutroncsillagot, pulzárt észlelünk (ha felénk mutat a poláris jet)
A robbanás pontos mechanizmusa nem ismert, de számos megfigyelés és szuperszámítógépes szimuláció alapján a robbanás nem gömbszimmetrikus, hanem inkább picit aszimmetrikus. Ezen kívül a robbanó gócokban fluktuációk, turbulenciák figyelhetők meg, ami egyáltalán nem "sima", belülről kifelé tartó "réteges" égést feltételez, hanem annál jóval bonyolultabbat. A már nagy sebességgel kidobott anyagfelhőt utolérhetik további detonációszerű lökéshullámok is, így az anyagfelhő kiterjedés közben is fuzionálhat stb...
Ezen felül a robbanás helyén nem mindig marad neutroncsillag. Az aszimmetria-elv értelmében előfordulhat, hogy a csillag teljes centrumvidéke felrobban, nem hagy hátra semmit.
Ellenben ha a csillag tömege elég nagy, nem történik robbanás, az egész anyag összeroskad, túljut a neutroncsillag állapoton, és a gravitációja legyűri az anyagszerkezetet, egy általunk ismeretlen állapotba kerül, aminek csak a tömege marad észlelhető, helyesebben a környezetre gyakorolt hatása. Fekete lyuk lesz.
Akit érdekel a téma javaslom J. Craig Wheeler: Kozmikus katasztrófák c. könyvét olvasásra.
A mű ezen felül egy témakör alá hozza a csillagfizikát, a magfizikát, neutroncsillagokat, pulzárokat, magnetárokat, fekete lyukakat, lágy és kemény gamma ismétlőket, az aktív galaxismagokat, és ezek kozmológiai fejlődését. Valóban átfogó "katasztrófa" kollekció
Végül ad egy kis kitekintést a húrelméletbe.