Sok helyen találkozni azzal a megállapítással, hogy a jó seeing, sokszor gyenge átlátszósággal párosul.
Tegnap este nekem is sikerült megbizonyosodni róla,hogy bizony van benne igazság.
Felénk nagyon rossz volt este a "T", olyannyira hogy még a csillagképek fő csillagait sem lehetett néhol látni.
A Lantot nem láttam egyben,az Ökörhajcsár Izarját is félig-meddig emlékezetből kellett belőni.
Ezzel szemben - mint később kiderült - a seeing olyan volt,hogy majdnem lefordultam a székről.

Legalább egy erős 8-ast adtam volna rá.
A zsámolyt mindig a Polarishoz állítom be és a kollimációt is rajta ellenőrzöm a 6mm-es BCO-val.
Most is így történt és mikor élesre állítottam a képet, rendesen tátva maradt szám.
A Polarist,200x nagyításon,így én még nem láttam.
Nem táncolt,nem ugrált a kép; ott ült a legnagyobb nyugalomban az égen és olyan diffrakciós képet mutatott mintha csak egy tankönyv lapját néztem volna.
Gyorsan kerestem egy igazán fényes csillagot, mert azokat még jobban elkeni és szétszórja a rossz nyugodtság.
Az Arcturus már elég magasan járt,így őt választottam.
Ismét döbbenetes volt a látvány. Tökéletes rezzenéstelen kép,mindig látszó,fényes Airy korong és körülötte sok szép diffrakciós gyűrű. Rajzolni se lehetne szebbet.
Most sajnáltam csak igazán, hogy a bolygók nincsenek az égen.
Miért nem tud mindig ilyen lenni...
