pénzügyi időkapszula

[maro]

Egy félre tett összeg esetleg szerencsés befektetés mellett egy-két-három évig gyarapodik. Azután jön egy bank-összeomlás, vagy egy vállalkozás csődje, és az egész elúszik.

Azért ez nem lehet így, mert akkor csak szegény ember lenne a világon. A befektetés kockázatos dolog, el is úszhat a pénz, de gyarapodhat is. Példát is tudok mondani: Nobel-díj. Elég sok háborút, világégést átélt. Persze én sem vagyok közgazdász...

[astrohist]

1. Ma az un. fejlett világban több a szegénységi szint alatt élő ember, mint az 1960-as években!
2. A nagy dijakat fenntartását az államok garantálják, és a multik reklám célból támogatják. Ettől függetlenül több nagy vilg-díj (nem a sport-jutalmak!) vásárlóértéke számottevően csökken az alapítás idejhez képest.
3. A Nobel-dij nem jó példa, mert Svédország két világháborúban is semleges volt, és oda is menekitettek tőkét! (De semmi sem garantálja, hogy ez így marad.) De mutassatok nekem Magyarországon valakit, aki pl. a nagyapjától bankba tett vagy tőkésített pénzéből ma milliomos!
No, nem ragozom. BQ

[Hadházi Györgyi]

Fenntartható fejlődést a csillagászatba is? Vagyis olyan stratégiára lenne szükség, ami a jelen szükségleteit is kielégíti, és a felnövekvő csillagásznemzedék számára is megalapozza a továbbfejlődést. Igen, ez lenne a helyes folyamat, csak ahhoz többek közt pénz is kell... Addig, amíg az MCSE-ben tűzoltás folyik, addig nagyon nehéz építeni, márpedig ennek az egyesületnek igenis súlya van a csillagászat iránt érdeklődők társadalmában. Osztom Ferenc Lovro véleményét, igen a fejlődéshez szükség van az egyéni felelősségvállalásra, akár a tagdíjak emelésének szükségességét is tekintve (illetve azt is figyelembe véve, hogy a tagdíj fejében egy színvonalas folyóiratot is kapunk). Többet költünk chipsre, mint értelmes dolgokra. Ha van megtakarításunk, azt nem félretesszük, hanem elköltjük plazmatévére...
Menedzser-gondolkodásra lenne itt is szükség? Támogatók, szponzorok felhajtása, cégek megkeresése, akik csillagászattal kapcsolatos tevékenységet is végeznek (pl. Zeiss-gyár Mátészalkán asszem), vagy nem restek áldozni a tudomány oltárán. Nem ismerem az MCSE stratégiáját, de álláspontom szerint szükség van a hosszútávú célokra is.
Nem tudom, hogy ide tartozik-e, de a hosszútávú stratégiát tekintve csak elmondom: valamelyik skandináv államban a fogászati gondok megoldására azt tűzték ki célul, hogy 40 év múlva a 60-70 éves korosztálynak legalább 20 saját foga legyen. Szép cél. Nálunk az van, hogy Pista bácsinak vagy Bözsi néninek több füle van, mint saját foga. Sajnos. És csak tömetjük a fogakat, amíg van mit. (nem vagyok fogorvos )

De mutassatok nekem Magyarországon valakit, aki pl. a nagyapjától bankba tett vagy tőkésített pénzéből ma milliomos!
No, nem ragozom. BQ

Biztos van ilyen, csak ott nagypapi svájci bankba helyezte a pénzét:))

Üdv,
Hadházi Györgyi

[maro]

1 A Nobel-dij nem jó példa,

Ellenkezőleg, szerintem az a nem normális, hogy háborúk és évtizedes megszállások teszik tönkre generációk munkáját. A Nobel.díj a jó példa, hogy hosszú távon is kell gondolkodni, a vagyont kezelni kell, nem elfektetni bankbetétben, hanem mozgatni. Megfelelő időben .com részvényben, időben kiszállni, aranyba menteni stb... Ez nyilván szakembert - sőt nem is egyet, hanem többet - kíván. Nem hiszem, hogy a több ezres tagságban ne lenne ehhez értő tag.
Hadházi Györgyivel teljesen egyet értek, az egyéni felelősségvállalást illetőlen. Ha mindig megesszük az aranytojást tojó tyúkot, akkor 50 év múlva is csak a szokásos nincs pénz szöveg marad. Ahogy a gondoskodó ember otthon a családjában is megtalálja az egyensúlyt az elkölthető pénz (plazma tv, nyaralás) és a gyerekekre költendő (iskola, könyv, színház, lakásra félretenni, értsd jövő) között, ugyanúgy meg kell egy szervezetnél is találni.
A tagdíj emeléssel én is egyetértek, de csak vigyázva, mert túl magas tagdíj lecsökkentheti a taglétszámot, és az végül bevétel csökkenést eredményez.

[Franky]

A tagdíjra egyetlen hozzászólásom lenne...
Az örökös tagdíj 300 ezer forint, ha jól néztem.
Az 6 ezer forintjával számolva 50 évnyi tagdíjat jelent, ha jól számolok.
Én most vagyok 34, vagyis ha befizetném, akkor 84 éves koromig kifizetném előre a tagdíjat, és utána valószínűleg már nem élnék sokáig. Ha anyagiasan gondolkodom, azt mondom, nem éri meg.

Ugyanis az emberek nagy része nem áll úgy anyagilag tizenévesen, h csak úgy kifizessen 300 ezer forintot, viszont az átlagéletkor sem konvergál a 100 felé.

Véleményem szerint is lehet emelni az éves tagdíjon, akár 10 ezer forintig, hiszen tényleg Meteor évkönyv, havi folyóirat egyéb dolgok járnak érte, de az örökös tagság díját maximalizálni kellene 100-200 ezer forintban.

Az mégiscsak egy jelképes, de nem pici összeg. 10 ezer forintos éves tagsági díjjal számolva pedig az ember kifizet előre 20 évet, és így "akciósan" kapja a maradékot. Ugye lehet érteni, amit mondani próbálok? Kicsit hülyén fogalmazok, tudom, de az Alzheimer bácsi rág idebent...

[SzarkaLevente]

Most hirtelen olyan megoldás jutott eszembe, hogy lenne mondjuk 10e Ft-os "prémium" tagdij. Erről kapna egy "kártyát" az illető, amit felmutatna nálam és X % kedvezményt kapna az illető. Igy számára megtérülhetne a többlet tagdij.

[plamatis]

Most hirtelen olyan megoldás jutott eszembe, hogy lenne mondjuk 10e Ft-os "prémium" tagdij. Erről kapna egy "kártyát" az illető, amit felmutatna nálam és X % kedvezményt kapna az illető. Igy számára megtérülhetne a többlet tagdij.

Az az "X", egy római szám?

[SzarkaLevente]

Most hirtelen olyan megoldás jutott eszembe, hogy lenne mondjuk 10e Ft-os "prémium" tagdij. Erről kapna egy "kártyát" az illető, amit felmutatna nálam és X % kedvezményt kapna az illető. Igy számára megtérülhetne a többlet tagdij.

Az az "X", egy római szám?

Igen. Értéke lehet 0 és 100 között balról zárt, jobbról nyitott intervallumban.

[sp.]

Ja ja, lenne olyan „Prémium Polaris” előfizetés, lenne „Prémium Csepel”, konkrét projectek esetén minden más nevű ilyesmi előfizetés. A + összeg meg mondjuk az alapdíj és a 2 tetszőleges hatványának szorzata, (n>1). Más utat nem látok csak hogy ha megpróbáljuk a hajunknál fogva kihúzni magunkat- ami persze fizikai képtelenség, de hát emberek vagyunk nem fizikusok.
Nobel: egy nagyrabecsült, de 19.sz.i modell. Akkor még sztem lehetséges volt 1-2 ember nevéhez kötni a teljesítményt. Manapság amennyivel összetettebbé bonyolultabbá vált a tudomány (is), illőbb lenne talán csoportoknak adományozni.

sp.

[Mzssiralop]

Igen, milyen jó lett volna, ha 1990-ben valaki betesz egymilliót egy kapszulába, és most kivesszük. Sajnos nem volt, akkor egészen más feladataink voltak.

Azóta felépült egy civil finanszírozási rendszer az országban (1%, NKA, NCA, egyéb források), de kutya nehéz ám tető alá hozni egy sikeres pályázatot. (Az elmúlt hónapokban épp egy nagyon nagy projekten dolgozott elnökünk, meg kell kérdezni, micsoda meló.) És ha megvan az eredmény, akkor is, ki tudja, mikor lesz belőle pénz - utófinanszírozási rendszerek működnek. És már az is kérdés, egyáltalán valaha fizetnek-e?

Nekünk 10 milliónk ment el pluszba a csillagászat évére, csak kiállításokra több mint 3 millió. A lyuk ott tátong a költségvetésben, miközben szerződéskötések leállítva (nem csak a mienk, mindenkié), 2009-es, 2010-es szerződések állnak. 2009-ben 50%-kal több kiadásunk volt, mint 2008-ban.

Szerencsére még mindig vannak tartalékaink - mert hogy öngondoskodunk -, pályázunk is, nem ég a ház. A terasz ügye csak egyik a sok nem tervezett kiadás közül. Valószínűleg nem fogunk még egyszer szponzort találni ilyen, kevésbé látványos "projektre".

Sokaknak még a jelenlegi tagdíj is sok. Még ha nem emelünk, akkor is sok. Szívszorító dolog év elején olyan leveleket olvasni, amiben arról tudósítanak nyugdíjas tagtársak, hogy sajnos idén már nem tudják befizetni a tagdíjat. Még részletekben se tudnak fizetni. Vagy épp most jelentkezett egy szakkörös srác, nagyon szeretne járni, de nem tudja kifizetni a tagdíjat. Gyakran futok össze amatőrtársakkal, mondják, hogy bocs, de a postás fizetésemből már nem futja, bocs, most épp kirúgtak, nincs munkahelyem, bocs, építkezünk, taníttatni kell a gyerekeket. És még hosszan sorolhatnám.