Imre írta: ↑2020.05.28. 20:35
Szia Attila! Köszi a választ. A kérdésem, hogy utána lehet-e járni, illetve a pályát meghatározni, hogy mi lehetett az az izzó valami. ...
Kedves Imre (és Zoli)!
A rossz hírem, hogy az az "izzó valami" a képen valójában nem volt ott. Az egy ún. "artifact"; magyarul nincs rá megfelelő szó, talán "műtermék"-ként lehetne fordítani. Bár ez esetben talán a szellemkép a legjobb.
Ebben 100%-ig biztos vagyok, mert gimnazista koromban (a 70-es évek végén) engem is megszívatott egy ilyen jelenség (és szinte pontosan így nézett ki, mint a tiéd). Én Pécs éjszakai látképét fotóztam Szőke Balázs barátomék lakásának teraszáról, a Misina oldalából (egy Zenit-E géppel és Helios objektívvel, természetesen állványról), és azt hittem, hogy egy gyorsan forgó repülő, de egy helyben lebegő tárgy képe (UFO
), amit a felvétel készítésekor nem vettünk észre...
Elvittem a fotómat az ELTE Csillagászati Tanszékére, és ott előbb Marik Miklós nézte meg, de ő sem tudott rá mit mondani. Majd megmutatta egy másik csillagásznak (sajnos az ő nevére nem emlékszem), mert ő volt a tanszéken az "ASZTROFOTÓS", aki egyből rávágta a megoldást: a jelenség egy, a LM-n kívül lévő, fényes objektum szélsőségesen asztigmatikus képe. Ha nincs megfelelően méretezett harmatsapka (vagy "napellenző") az optikán, akkor az említett objektumról érkező fény bejut az összetett lencserendszerbe, ahol a felületeken többször is oda-vissza verődve úgy változik az iránya, hogy bekerül a LM-be, és megjelenik a képen, de már teljesen eltorzulva (ezért forgás-szimmetrikus). Amikor - jellemzően természetfilmekben - a Nappal szemben készítenek felvételt, és a Nap is rajta van a képen, akkor egy egész "Nap-sozozatot" lehet látni egy vonalban, ahogy a Nap képei tükröződnek az egyes lencsetagok között (a bevonatoktól függő színekkel); de ott még - többnyire - közel kör alakú a visszavert kép, mert kicsi a szögeltérés az optikai tengelytől. Az általad (is) rögzített alakzat csak egészen szélsőséges esetben alakul ki, és csak erős fényforrás esetén (hiszen akkor már nagy felületen szóródik a fény, ami egyéb esetekben halvánnyá, szinte láthatatlanná teszi a jelenséget; ezért vizuálisan általában nem is látható, többnyire csak hosszú expozíciókon jön elő - kivéve, ha nagyon fényes a forrás). Megjegyzés: ezen a problémán sajnos a flat-kép sem segít, így szerencsétlen esetben a fotometriát is beviheti a málnásba...
Tehát igényes mérésekhez igenis, nagyon fontos a belépőnyílás pontosan méretezett árnyékolása!!! (Newton rendszer esetén ez nem, vagy sokkal kevésbé probléma.)
A jelenség neve angolul: "lens flare".
Itt olvashatsz róla részletesebben:
https://en.wikipedia.org/wiki/Lens_flare
Az én esetemben ez egy erős fényű, közeli utcai lámpa volt, nálad valószínűleg a Nap. Ha a hétvégén megtalálom valahol a pincémben az említett képet, akkor felteszem ide is - okulásul.
Azóta (egyéb hasonló jelenségek okán is) megtanultam: ha egyszer valami nagyon furcsa, nem oda illő dolgot látsz a képen, akkor először ne a képnek higgy, hanem gondold át az egyéb lehetőségeket...
A legutóbb pl. így "fedeztem fel" egy üstököst.
Azt a flattener erősen homorú hátsó lencse-felülete - tükörként funkcionálva - készítette az érzékelő sík felületével közösen egy fényesebb csillagról.
És még teljesen hihetően is nézett ki: csillagszerű mag, kis, kompakt kómával és "saját mozgással": a műszer kis elmozdítása után az "objektum" is kicsit odébb ment a csillagokhoz képest...
Tehát szerintem ne írj Szabinak...
MDA