Dávid Gyula kérdések

[Aurora]

Viszont furcsa, hogy a proton hogyan alakulhat át egy nálánál nehezebb neutronná?

Ez már nagy nyomáson és hőmérsékleten történik. Ilyenkor a részecskék mozgási energiája részt vehet a folyamatban, ahol a tömegdefektus kiegészül.

Köszönöm, én is erre gondoltam! Hogy a plazma hőenergiája fedezi a protonnak neutronná alakulásához szükséges tömegtöbbletet, illetve a pozitron és neutrinó tömegét és mozgási energiáját, viszont a proton-neutron egyesülés során ennek az elvett energiának a sokszorosa szabadul fel. Akkor Te is egyetértesz benne?

A gázbolygókkal kapcsolatban arra a végeredményre jutottam, hogy azok mai napig összehúzódnak, csak nagyon kis mértékben. Olvastam interneten, hogy Jupiter a kialakulása után közvetlenül még kétszer akkor volt, mint amekkora manapság. A barna törpében pedig a deutérium szintézis minden bizonnyal lassíthatja (vagy megállahíthatja) a további összehúzódást.

[SzZoli]

az elvett energiának a sokszorosa szabadul fel

Az elvett energia a hőmozgás energiájából jön. Amennyi felszabadul, az reakcióspecifikus. Nemrég volt egy hsz, ahol a D gyártás energiája le lett írva: eszerint, ha nem is elhanyagolható, csak jóval kevesebb a He-ot előállító fúzióhoz képest, és nyilván a hőmozgásból kölcsönvett energiához képest sokkal több.

[guest42]

Egy érdekes kérdés merült fel egy beszélgetés kapcsán, ami a gravitációról szólt.

Az közismert, hogy az eltérő gravitációs potenciál egyben eltérő potenciális energiát jelent. Mivel a gravitáló tömeg gravitációs terét annak teljes energiája határozza meg, ez számomra azt jelenti, hogy az eltérő külső gravitációs potenciál hatással van a test saját gravitációs terére is.
Ebben az esetben nem mindegy, hogy a Föld milyen távol van a Naptól. Ha közelebb viszem, akkor megváltozik (nő?) a gravitációs tere, annak erőssége.

Ha nem így van, akkor miért nem?

[SzZoli]

Változik, de elhanyagolható mértékben. Feltéve, hogy nem nagyságrendekkel akarod változtatni a távolságot.

[guest42]

Változik, de elhanyagolható mértékben. Feltéve, hogy nem nagyságrendekkel akarod változtatni a távolságot.

És jól gondolom, hogy nő?

[Aurora]

az elvett energiának a sokszorosa szabadul fel

Az elvett energia a hőmozgás energiájából jön. Amennyi felszabadul, az reakcióspecifikus. Nemrég volt egy hsz, ahol a D gyártás energiája le lett írva: eszerint, ha nem is elhanyagolható, csak jóval kevesebb a He-ot előállító fúzióhoz képest, és nyilván a hőmozgásból kölcsönvett energiához képest sokkal több.

Elég pici a tömegkülönbség a proton és a neutron között. És igazából nem értik, hogy miért van ez a különbség. Semmit nem tudnak arról, hogy mi a pontos kapcsolat a hadronok és az őket alkotó kvarkok és gluonok között. Mert az a baj, hogy se a proton, se a neutron nemcsak három kvarkból áll (valenciakvark), meg a közöttük a kölcsönhatást közvetítő gluonokból, hanem számtalan kvark-antikvark párból(tengerkvarkok, vagy kvark-kondenzátum). Ezért sokkal nehezebb a nukleonok tömege az őket alkotó három valenciakvark tömegénél. A hadronok pontos szerkezetének megértése sok újdonságot tartogathat a fizikának.

[Aurora]

Egy érdekes kérdés merült fel egy beszélgetés kapcsán, ami a gravitációról szólt.

Az közismert, hogy az eltérő gravitációs potenciál egyben eltérő potenciális energiát jelent. Mivel a gravitáló tömeg gravitációs terét annak teljes energiája határozza meg, ez számomra azt jelenti, hogy az eltérő külső gravitációs potenciál hatással van a test saját gravitációs terére is.
Ebben az esetben nem mindegy, hogy a Föld milyen távol van a Naptól. Ha közelebb viszem, akkor megváltozik (nő?) a gravitációs tere, annak erőssége.

Ha nem így van, akkor miért nem?

A klasszikus gravitációelméletben két test között van értelmezve a gravitációs potenciális energia, vagyis mint az elektrodinamikában mindig kell két "töltés", amikhez tartozik egy közös potenciális energia tartozik. W=-gamma*m1*m2/r

A gravitációs potenciál az, ami csak egy testhez tartozik, például az m1 tömegű testre fókuszálva, a gravitációs potenciális energiájának és a vele kölcsönhatásban levő m2 tömegű test tömegének a hányadosa:
U=W/m2=-gamma*m1/r , de sehol sincs energiafüggés.
Viszont a gravitációs energiában, mindig az m1*m2 érték szerepel, vagyis a két gravitációs kölcsönhatás alatt alá test együtt alakítják ki ezt az energiát. Nincs teljes energia a képletben, csak a testek nyugalmi energiája, vagyis a tömegük. Ha közelítjük őket, akkor nő köztük a gravitációs energia, viszont ez nem növeli a gravitációs potenciált, mert az minden körülménytől függetlenül -gamma*m1/r.

[Aurora]

[quote="Aurora"][quote="guest42"]

Szerintem helyes magyarázatot csak az áltrel adhat, ahol a sok mennyiségtől, amitől a gravitáció függ, a teljes energia is szerepel, és nemcsak a nyugalmi (vagyis a tömeg). Ha létezhet ez a hatás, akkor mindenképpen iszonyatosan kicsi effektusnak kell lennie, mert különben klasszikus fizikát ismerő csillagászokat alaposan összekutyulta volna, hogy most mi van... Mert ők a klasszikus gravitációs elmélettel nagyon jól megvoltak.

[guest42]

Biztos, hogy van ennek a kérdésnek értelme az áltrel keretein belül? .

Hogyne, Elég egyszerű a kérdés.
A Földtől R távolságban adott egy test. Ez gyorsul a Föld fele.
Ha eltüntetem a Napot, csökkenni fog ez a gyorsulás?

Szerintem az áltrelen belül egyértelmű válasz adható erre a kérdésre.

[Rigel]

Hogyne, Elég egyszerű a kérdés.
A Földtől R távolságban adott egy test. Ez gyorsul a Föld fele.
Ha eltüntetem a Napot, csökkenni fog ez a gyorsulás?

Szerintem Sanyilaci és Aurora pontosan megválaszolta a kérdésedet.

A newtoni gravitációelméletben van potenciál, viszont a gravitációt csak a tömeg okozza, így a potenciális energiának itt nincs beleszólása.
Az általános relativitáselméletben a gravitációt az energia-nyomás-impulzus tenzorba összefoglalt "energiafajták" okozzák, viszont ebben a tenzorban nem szerepel a potenciális energia, sőt az áltrelben a potenciális energia értéke meghatározatlan.

Az utóbbi megállapításhoz annyit, hogy a potenciális energia definíció szerint negatív, hiszen az a tömeg rendelkezik egy gravitációs mezőben nulla potenciális energiával, amely a forrástól végtelen távolságban van. Ha viszont közelebb kerül a gravitáció forrásához, akkor energia szabadul fel, és vagy távozik a rendszerből, vagy a test mozgási energiáját növeli, ami azt jelenti, hogy a nullából vonódik ki ez a pozitív energia. Az egymásra gravitációsan ható testek rendszere rendelkezik egy valamekkora gravitációs energiával, csak ezidáig senkinek sem sikerült levezetnie az áltrelből, hogy mennyi is ez az energia. Így értendő az, hogy az áltrelben meghatározatlan a potenciális energia értéke. (A legjobb tipp ezidáig arról szól, hogy a gravitációs energia mínuszban pont ugyanannyi, mint az anyagi létezőkben manifesztálódó energia pluszban, így pedig az univerzum összenergiája éppen nulla, azaz egy potyavacsora résztvevői vagyunk.)

A kérdésedre a válasz az, hogy ha nem keverjük össze a klasszikus newtoni gravitációelmélet modelljét az általános relativitáselmélet gravitáció-modelljével, hanem mindegyiket csakis a saját rendszerén belül használjuk, egyikben sem változik egy dolog gravitációs hatása attól, hogy a dolog gravitációs potenciális energiája megváltozik.