makk2 írta:Kukac írta:A kérdés az, hogy elméleti szinten egy részecske gyorsítóban lehetne-e detektálni egy közel fénysebességgel száguldó atommagok ütközésekor keletkező mikro-gravitációs hullámokat? Vagy ehhez még nincs semmilyen detektor? A keletkező szub-atomikus részecskék pályájára nincs hatással? Vagy a hatás annyira kicsi, hogy mérhetetlen?
Valahol olvastam erről egy nagyon érdekes gondolatmenetet. Nagyságrendi becslés. A legnagyobb legyártható elemi részecske tömege kb. 100GeV (=1.8e-25 kg) körül van, ennek Compton-hullámhossza kb. 1.3e-17 m. Ha feltételezzük, hogy két ilyen részecske (hullám) kb. egymáson vannak, legyenek fél hullámhossznyira egymástól, kb. 6e-18 m -re. Ilyen távolságban a "gravitációs kötési energia" 6.67e-11*(1.8e-25)^2/6e-18 , azaz 3.6e-43 J . Ez 2.3e-24 eV, tehát kb. 30 tizedesjeggyel a méréshatár alatt. ( )
...ám kiegészíteném az elmondottakat azzal, hogy mindez persze azt feltételezi, hogy a gravitáció 1.3e-17m távolságokon is négyzetes marad! Csakhogy erre semmi bizonyíték nincsen. Mókás lenne, ha kiderülne, hogy már most is akár egész elektronokkal több jön létre a gyorsítókban a kvantumgravitációs effektusok miatt, csak nem látják ugye, mivel 1 Higgs tömegéből kb. 100ezer elektron-antielektron pár tud létrejönni És egyszerűen elvesznek a tengerben.