Lovász András írta: ↑2021.08.17. 13:08
Még egy érv a refraktor mellett szól ... a legnagyobb, még használható kilépő pupillát úgysem növelhetjük, ezért muszáj a nagyítást is növelni...
Ezzel kapcsolatban van még pár dolog amit nem emlékszem, hogy valaha láttam-e leírva (ha igen, akkor bocsi)!
A legtöbben azt gondolják, hogy a (vizuálisan használt) távcső feladata az, hogy jó (éles, színhelyes, kontrasztos) képet alkosson a fókuszsíkban (a többi már az okulár dolga). Ez szerintem egy "nettó csacskaság" ... mégis a legtöbb ma létező elmélet, teszt, összehasonlítás, optikai mérés, kb. minden irodalom ezt a "képességét" vizsgálja az optikának (és az optikai tervezők is erre "gyúrnak" ... hacsak ki nem haltak mostanra).
A valóságban (szerintem) a feladat NEM az, hogy "műszerben" gondolkodjunk, hanem az, hogy "rendszerben". Kifejtem. Vizuális észlelés során a '"rendszer" elemei (szerintem legalábbis):
- légkör (refrakció, seeing problémák)
- optika felületén levő (hidegebb- vagy melegebb) határréteg (hullámfront torzítás)
- optika saját hibái (elméleti korlátok (lencse: longitudinális színhiba, szférokromatizmus), gyártási pontatlanságok (plusz lencsék esetén az üveganyag inhomogenitásai), jusztírozási hibák, hőmérsékleti egyenetlenségek az optika üveganyagában)
- okulár
- emberi szemben levő biológiai lencse (vagy lencsék ha két szemmel észlelünk).
Soha, sehol nem láttam még olyat, hogy bárki is leírt volna a fenti lista átfogó tanulmányozása alapján bármilyen értelmes állítást/kérdést a "rendszerszintű" gondolkodásból következően. Ilyesmire gondolok:
-hány centis távcső (és milyen magasan levő objektum) esetén ront már többet egy bolygó felszíni részleteinek a láthatóságán a légköri refrakció, mint amennyit a távcső "saját optikai problémái" rontanak? Pedig ez fontos, mert enélkül nem tudjuk, hogy a látott kép javítására egy refrakció-korrektort kell csak beszereznünk, vagy inkább vegyünk egy jobb távcsövet?
- mekkora átmérő az, amely esetén a triplet lencse plusz tömege már több optikai problémát okoz (határréteg, hőmérséklet-különbségek az üvegben) mint amennyit egy vékonyabb (azaz könnyebb) doublet-hez képest optikailag nyerünk?
- a légrések és az olajréses termikus különbségeit még soha, senki nem hasonlította össze (mérés, szimuláció) pedig nagyobb méretben szerintem ez az elsőszámú problémája minden optikának (a tükröknek is)
Tényleg le kell szűkíteni a gondolkodásunkat a távcsőre és nem figyelembe venni a körülötte levő további "paramétereket"?
Szerintem már legalább egy évtizede ott tartunk, hogy pl. egy rendesen megépített távcső esetén a legnagyobb maradék optikai hiba NEM az optika hibája. A rendszer (legalább) három eleme egyenként is nagyobb hibát ad a képhez, mint maga a lencse (vagy tükör). Ezek: a seeing, az optika felületén levő határréteg és a szemünkben levő biológiai lencse (alacsonyan levő bolygó esetén a légköri refrakció is csatlakozik a listához nagyedik elemnek). Ha kiváncsiak vagyunk arra, hogy miért látunk különböző képet két kiválasztott távcsőben (és ha amúgy mindkettőben jó az optika) akkor szerintem a rendszer többi elemével kellene foglalkozni, ezzel lehetne megmagyarázni a nyitott kérdéseket.
Ilyen kérdésekre gondolok:
- A távcső átmérőjének a hatását szinte kizárólag a seeing-problémákkal kapcsolatosan vizsgálják ... mivel a nagyobb optika nagyobb hibát kap a légkörtől. Viszont azonos nagyítás mellett a nagyobb optika arányosan nagyobb kilépő pupillát is produkál, tehát a szemünk "bénácska" biológiai lencséje is sokkal jobban rontja a képet. Nem vagyok biztos benne, hogy ez a hatás nem ront legalább annyit a képen, mint a tökéletlen seeing ... és amint András is említette, a kilépő pupillát nem igazán változtathatjuk kedvünkre. A kisebb refraktorok lehet, hogy azért adnak szép képet a bolygókról, mert kicsi fizikai átmérő mellett képesek produkálni az éles és kontrasztos képet, amit (a kisebb kilépő pupilla által) komolyabb minőségromlás nélkül át is tudnak juttatni a szemünk bénácska biológiai lencséjén?
- A kitakarással dolgozó távcsövek esetén a gyűrű alakú kilépő pupilla pont ott nem "küld" át fényt a szemlencsénken, ahol annak az optikai felülete a legjobb (középen legalább sem gömbi- sem színhibája nincs). Ez (az előző ponttal együtt) indokolhatja, hogy miért nehéz a kitakarás hatását nagyobb átmérővel kompenzálni (persze a tényszerűen növekvő seeing problémákhoz adva)
- A csillagászati távcsövekre vonatkozó apokromatizmus definíció (ami szerintem nem is létezik, bár én kb. 15 éve írtam egyet, de az is "elhalt") szóval ez a definíció miért nem veszi figyelembe a lencse átmérőjét? Ebben pedig lenne logika, mert a 6-8 centis refraktorok még a hazai ég alatt is közel tudnak "muzsikálni" az elméleti határhoz, tehát ott egy egész pici színhiba is észrevehető (pl. Vega, Vénusz). A nagyobb lencsék viszont hasonlóan "szenvednek" a légköri turbulenciák miatt, mint a hasonló méretű tükrök, így a légköri hibák simán el tudnának fedni egy picit nagyobb színhibát (vizuálisan). Komolyan gondolkozom azon, hogy ha az F/5-ös kis utazótávcső (APO témában említett) lencséje elkészül és ha tényleg jó lesz a képe, akkor próbaképpen építek valami nagyobb, szintén irreálisan fényerős lencsét is, kizárólag vizuális célra. Nem is értem miért nincsenek nagyobb, "vizuális" triplet APO-k manapság a piacon, amelyek a rövid tubusukkal és a kiváló hordozhatóságukkal lopnák be magukat a vásárlók szívébe? Persze értem én, hogy egy triplet áráért már optikai tökéletességet akar mindenki, de szerintem több értelme van egy olyan távcsőnek, amit mindenhova el lehet vinni (ezáltal sokan, sokat észlelnek vele) mint egy olynanak, ami szállíthatatlan a hosszú tubus miatt (ezért csak otthon, így ritkábban használják). Nem gondolom, hogy ilyen távcső kell mindenkinek (pl. fixen telepített távcső esetén csacskaság lenne az optikai tökéletességet beáldozni, ha amúgy van hely hosszabb tubusnak) de én szeretnék magamnak valami ilyesmit. De hát előbb a kicsi lencsének kellene elkészülnie ... és bizonyítania az ötlet életképességét.
Ha az optikai elvárásainkat megfelelően "skáláznánk" a lencse méretével (azaz az előre kalkulálható seeing problémákat figyelembe véve) akkor jóval olcsóbb üvegből, sokkal kevesebb munkával lehetne drasztikusan olcsóbb lencséket gyártani (és az okulárban látott kép sem lenne gyengébb). A gyártók haszna is ugyanúgy meglenne, csak épp nagyobb üvegkorongok forognának a gépeken és az átlagos APO jóval nagyobb átmérőjű lenne, mint amekkora manapság. De hát nem mi határozzuk meg a piaci trendeket ... sajnos.
GyP