Lovász András írta: ↑2022.01.19. 12:55
Egy Newtonban 2 üveg-levegő felület van, míg egy olajréses APO-ban - zenittükörrel együtt - három. ...
Azt a 2 tükröt is ki lehet polírozni normálisan. Erről híresek pl. a Zambuto tükrök. De még a kínaiak is szépen políroznak szakértők szerint. Mint tudjuk, nem ezzel van a baj, hanem az üvegbe polírozott alakkal. Sajnos. Automatizálják azt, amit talán nem kéne...
Az első állítással (bizonyos értelemben) nem értek egyet ... de hát pont ez a lényege a fórumnak, nem?
Ha a Newton távcsőben 2 üveg levegő felület van, akkor az olajréses APO-ban kicsit több mint "FÉL darab" van. Tudom, hogy hülyén hangzik, de részletezem...
Legyen 1 lambda mély gödör az üveg felületén. Tükör esetén a "jó" felületről és a gödör mélyéről visszavert fény között az optikai úthossz különbsége 2 lambda lesz (hiszen a hibás felületről visszavert fény először pluszban "lemegy" a gödör aljára, majd onnan vissza kell "másznia" ez összesen két lambda PLUSZ úthossz.
Mi történik ha ugyanez a gödör egy lencse felületén van? Nos, itt is lemegy a gödör mélyére a fény, de mellette a jó felületen belépett fény is halad, vele párhuzamosan. A különbség, hogy a gödörbe érkezett fény levegőben halad, a többi meg üvegben (a törésmutató 1.5). Az üvegben haladó fény tehát effektíve 1.5 lambda utat tesz meg, míg a gödörbe érkezett fény 1 lambdát, az úthossz különbsége fél lambda. Vegyük észre, hogy az optikai úthossz különbsége arányos a törésmutatók különbségével (esetünkben levegő v.s. üveg).
Magyarul: a tükör esetén a felületi hiba DUPLÁJA adódik a hullámfronthoz hibaként, lencse esetén a fele. A kettő között egy 4x-es szorzó van. Ha tehát azonos felületi minőségre van polírozva mindkét optika, és a tükör felületét "1db üveg-levegő felületnek" számoljuk, akkor (azonos megmunkálási pontosság esetén) a várható hibák szempontjából egy lencse (üveg-levegő) felületét "1/4-nek" kellene számolni.
Az olajréses felületek esetén ugyanezt kellene végigszámolni, de ott a törésmutatók különbsége (olaj v.s. üveg) kb. a tizede a levegő v.s. üveg különbségnek, így ott a felületeket még tízszer kisebb "súllyal" kellene számolni (azaz az olajozott üvegvelületek 1/40-ed tükörfelületnek "számítanak").
Az olajréses lencse tehát a két külső felülete miatt 2x0,25 tükörfelületnyi (0,5), a 4db olajozott belső felület által plusz 4x0,025 (azaz 0,1) "tükörfelület ér", ami összesen kb. "0,6" tükörfelület(-nyi várható polírozási hiba). Nyilván ez csak elmélet, de nézzük a légréses lencséket:
A légréses lencsében 6db üveg-levegő felület van, ami 6x0,25 azaz 1,5 "tükörfelület". Ez sokkal nagyobb várható RMS hibát jelent, mint az olajréses lencséé, de még mindig kevesebbet mint 2db tükör. Viszont a légréses lencsék esetén a légrések nagyon érzékenyek mechanikailag, ezért van sok légréses lencsének kómahibája meg szférikus hibája.
A fentiek miatt NEM lett végül légréses a kis APO (pedig egész jó tervet csináltam hozzá). Ha az egy ilyen szférokromatizmus-mentes nagy-légréses (Takahashi TOA-hoz hasonló) rendszer lenne, a polikromatikus Strehl kb. 99% lenne a jelenlegi 92% helyett. De meggyőződésem, hogy a valós zöldben mért Strehl alacsonyabb lenne (főleg lehűlés közben ... mert azért tudjuk, hogy a felületeket nem csak a rossz polírozás, de pl. a hőtágulás is folyamatosan torzítja és ott is kb. a fenti arányban kisebb az ebből keletkező hiba az olajréses lencsék esetén).
Mindebből csak azt kell leszűrni, hogy szerintem minden esetben minimalizálni kell az üveg-levegő felületek számát. Ha mindenképpen muszáj több üveget használni és lehetséges, olajat kell tenni a tagok közé (vagy ha egyezik a hőtágulásuk, ragasztani is lehet). Szerintem a levegő mindig a legrosszabb megoldás ... kivéve ha elkerülhetetlen.
A kínai tükrök esetén szerintem nem az a baj, hogy automatizálják, hanem hogy meg sem nézik a tükröt mielőtt odaadják ügyfélnek. A lencséket biztosan nem nézik meg egyes gyárak, mert itt van egy olyan lencse amit senki nem adott volna ki a kezéből ha megnézi. Mégis ügyfélhez került. De hát az ár nagy úr...
GyP