Lovász András írta: ↑2021.04.01. 13:26Az hozzátartozik az igazsághoz, hogy sokáig azt hittem, a főtükör a ludas. A sötétben mindig csak csillagra kollimáltam, és csak a főtükröt állítgattam. Egyszer aztán okulár nélkül a kihuzatba nézve megállapítottam, hogy a segéd van elállítódva, mert a legutóbbi alkalommal túl nagy kotyogást hagytam neki. Szóval nem 1 tized mm-t, hanem talán felet is. Az sok volt az F/4,7-nek.
Korrigálás után jobb lett, de nem tökéletes.
Ha a főtükörnél és a segédnél is van egy pici kotyogás, (csak annyi, amennyinek lennie kell), akkor a sok forgatáskor néha összeadódnak, máskor az egyik erre billen, a másik arra billen...
Olyan is előfordult, hogy a kényelem kedvéért a tubusgyűrűket meglazítva elforgattam a csövet miután már végre megtaláltam a keresett objektumot, de mivel nem vízszintesen állt, ezért kicsúszott a beállított súlypontból. Ahhoz, hogy helyreállítsam, vízszintbe tettem, "elveszítve" a már megtalált objektumot. Tudom, ezek apróságok, csak próbálom érzékeltetni a szerencsétlenkedéseimet. Emellett az ember még a szúnyogokkal is küzd, meg tele van a keze az okulárok kupakjaival, közben a kuplungokat is kezeli, esetleg lefejeli a keresőt, amitől az elállítódik... Na neee... Ez nem az én világom volt.
Tudom, Tisza Csabi ezt megoldotta csapágyakkal és akár még hozzá is szokhattam volna a helyzethez.
Mindenesetre fellélegeztem a Dobsonra való átállás után.
Persze nem egyformák a személyes preferenciáink...
Ha átforgatáskor elmegy a jusztír , akkor nem jó , túl laza a tükrök rögzítése .