Most jöttem be a távcsőtől a számítógéphez, és a friss éjszakai tapasztalataim a következőek.
Levettem az 1,6x Barlow előtétet, és zenittükör nélkül kaptam éles képet. Így persze a nagyobb magasságok vizuálisan észlelhetetlenek egy refraktorral, ezért csak 50-60 fok alatt nézelődtem egy kicsit.
1. Legelső tapasztalat: ezt a Barlow-ot ki kell dobni (ha lehet)!!!!!! A Barlow nélkül szinte szárnyakat kapott a cucc. Az általam alább már leírt - és Laci által is említett - lágyabb képért elsősorban ez a felelős.
2. Az Altair képén határozott diffrakciós tűket láttam a WO bino benézővel (APO refraktorom van, tehát ez finoman szólva is nem normális...), több irányban is!!! Tehát a prizmák élei és egyéb mechanikus részek "belerondítanak" a képbe (csak halvány objektumnál nyilván nem feltűnő). Azaz a belső rész "bőrözésre" szorul (pl. peremek feketére festése, stb.). A Barlow-val szűkített sugármenet esetén ez lehet, hogy nem, vagy sokkal kevésbé probléma, de így kritikus hiba, és mindenképp orvosolandó.
3. A vizuális HMG-n kevésbé látszik a fényesség-csökkenés az egyszemes képhez képest (az Altair szomszédos halvány csillagain tesztelgettem), és az alábbi nappali teszthez képest is - bár most nincs előtte a Barlow, ami még rátett a negatívumokra egy lapáttal. Tehát az éjszakai égen kisebbnek tűnik a fényveszteség (bár nyilván nem kisebb, csak kevésbé látványos).
4. Most, mivel az 1,6x nyújtás nincs betéve, így a bino-benézőben lévő "gyári" 20mm-es WO oklikat - az egyszemes összehasonlításhoz - a 20mm/100°-os ES üveggel hasonlítottam össze (mert fontos az azonos, vagy legalább hasonló nagyítás bármely teszt esetén), ami övön aluli ütés a WO üvegeknek, de sajnos 20mm-es fókusszal nincs rosszabb okulárom...
"Sajnos" ez látszik is a képen. Hogy ebből mennyi írható a WO gyengébb üvege számlájára, és mennyi a prizmarendszerre, azt nem tudom (lásd alább az update-et). De! Az eléggé valószínű, hogy - legalábbis a Barlow nélkül használva - érdemes jobb oklikat feldugni a benézőnek, mert biztosan meghálálja.
5. A Mars-ot megfigyelni SOKKAL kényelmesebb, és sokkal stabilabban jönnek a felszíni alakzatai bino-benézővel, mint nélküle.
Tehát számomra a bino benéző elsősorban bolygózós eszköz, de ahhoz is kicsit "hozzá kell nyúlni" (legalábbis az enyémhez biztosan). Egyelőre ennyit szűrtem le.
Illetve valószínűleg most már tényleg megkeresem azt a horvát srácot, aki profi módon rendbe teszi a benézőket, mert sokkal kényelmesebb vele az észlelés - de csak ha kifogástalan a szerkezet.
MDA
Update: összehasonlítottam az ES 20mm/100° és a WO 20mm/66° oklikat, mindkettőt direktben, azaz bino-benéző nélkül. Könnyen ment, mert gyakorlatilag parfokálisak. A hatalmas LM-különbségtől eltekintve (ami persze óriási élmény az ES javára...) nem drámai a különbség (!). Az ES-ben azért érzékelhetően pontszerűbbek a csillagok, még a LM közepén is (amitől egy hajszállal jobb a HMG-je is), de ezzel bizonyítást nyert számomra, hogy a mono ES és a bino WO képe közötti különbségért elsősorban nem az okulárok képminőség-különbsége a felelős, hanem a bino-benéző sok üvegje, belső visszaverődései és plusz üveg-levegő felülete. Akárhogy csűröm-csavarom, tesztelgetem, "rendbe kell rakni" a bino-benézőt, mielőtt valóban használható cucc lesz belőle. De úgy lehet az!
Egy mérés nem mérés, két mérés fél mérés; három méréssel már lehet kezdeni valamit...