Hozzászólás
Szerző: D.Laci » 2020.04.23. 11:50
Az éjjel ismét gyötörtem az LX200-at, kíváncsi voltam , hogy a hosszú fókusz (2500mm) miatti szűk látómezőbe mi fér bele és annak milyen képe lesz.
Gyorsan hűlt a levegő, sokáig még pontszerűre sem tudtam fókuszálni a csillagokat, igen maszatos foltokként jelentkeztek, pedig hideg helyről, a garázsból vittem ki a csövet az ég alá.
Már azt hittem a kollimáció "mászott" így el, de az erősen defókuszált képen szinte látni lehetett, ahogy kavarog a levegő a tubusban.
Úgy este 10 körül kezdett igazán aklimatizálódni.
Többek között kedvenc Messier kettőseimet kerestem vele M65-66 (Leo) és M81-82 (Uma), hogy megpillanhatóak-e egy látómezőben.
A Lacerta SWA-70 38mm-es okulárt használtam (annak idején a 150/1050 Esprit-hez vettem legkisebb nagyításhoz 27,6X 5,4mm-es kilépő pupilla mellett, Éder Iván ajánlása alapján). Örülök, hogy megfogadtam Iván tanácsát, nagyon jó vétel volt.
Megörültem amikor megláttam, hogy mindkét kedvencem szépen belefér a látómezőbe, ami ezzel az okulárral az LX200-nál valamivel több mint 1°-ra adódott, 65,8X-es nagyítás mellett.
Gyönyörű kontrasztos kép tárult elém, a jó sötét észlelőhelynek köszönhetően a Bakony bugyrában. A Vénusz azért rendesen tündökölt még 23 óra körül is. ( De rohadt hideg volt, amikor elcsomagoltam éjjel 2 körül a kezem majd odafagyott a vasakhoz.)
Tovább gyarapodtak kedvező tapasztalataim ezzel a távcsővel.
D.Laci
Rend a lelke mindennek. A fejekben is!
ESPRIT 150/1050 APO triplet + NEQ6-Pro mech. ; MEADE 254/2500 LX200GPS SC ; APM MS16x80 ED bino MDA féle állványon; Delta Optical Extreme 10x50 ED bino